Szomorúan zárták a hazai Európa-bajnokságot a magyar kézilabdázók

Az MVM Dome-ban ezúttal is remek hangulat uralkodott. A magyar szurkolók hírnevükhöz méltón köszöntötték a pályára szólított játékosokat. A maroknyi izlandi tábor is igyekezett biztatni csapatát, de nem volt sok esélyük a közel 20 ezer hazai drukker mellett.

A magyar válogatott kapujába ismét Mikler Rolandot állította a szakmai stáb, aki az előző két ellenfél ellen nem tudta megmutatni valós tudását. A Szeged hálőre most két perc után bemutatta első védését, mindenki abban reménykedett, hogy elkapja végre a fonalat. Sajnos a következő hárítására a 15. percig kellett várni, nem jött meg az a forma, amit a torna előtt vártak tőle. A magyar támadások alatt a kapus rendre kijött az előző két meccsen jól beszálló társához, Székely Mártonhoz és egy-egy korty víz mellett váltottak néhány szót. A 20. percben már utóbbi játékos állt a kapuban, aki egy büntető kivédésével indított. Az északmacedón Eurofarm Peliszter játékosát arról kérdeztük a meccs után, mi hangzik el ilyenkor Mikler és közte a pálya szélén.

„Már elég rég óta van ilyen kapcsolatunk Rolival. 2013-tól hívnank be különböző eseményekre a válogatottba, ami nagyon nagy dolog minden sportoló életében. Ez idő alatt, és ilyenkor a pályán is mindenben megpróbálunk egymásnak segíteni. Akár taktikailag, hogy ki mit lőtt most, kinek mi a kedvence vagy merre helyezkedik az ellenfél játékosa. De van, amikor teljesen más dologról beszélünk egy-két szót. Van, hogy el kell sütni egy viccet, vagy természetesen odaadni a törölközőt és egy kulacs vizet. A hosszú évek alatt talán már kiismertük a másikat annyira, hogy tudjuk, mivel lehet átlendíteni a holtpontokon a társunkat, hogy mivel tudunk neki segíteni abban a meccszituációban” – válaszolt Székely.

Az első félidőben hol az egyik, hol a másik csapat vezetett egy-egy góllal, de volt időszak, amikor Pálmarssonék kettővel is meglógtak. A játékrész végén, a már említett rossz izlandi hetes után a magyar válogatott végig tapadt ellenfelére, amely az utolsó percben újra átvette a vezetést. Történt ez 11 másodperccel a szünet előtt, Nagy László, a csapat vezetője, pedig azonnal időt is kért. Ahogy Portugália ellen a meccs végén, most is góllal zárult az akció, ezúttal Bodó volt a gólszerző 17:17. Éppen ezért is volt érthetetlen, hogy miért nem élt az egész Eb alatt a magyar szakmai stáb az időkérések jelentős részével.

A második harminc perc elején Székely két szép védése után Lékai Máté góljával átvette a vezetést a magyar csapat. Gyorsan jött azonban Sipos kiállítása, és két perccel később egy üres kapuba lőtt góllal újra Izlandnál volt az előny. A magyar védekezés legnagyobb hibája a visszarendeződés sebessége volt. Többször előfordult, hogy néhány másodperccel a magyar gól után, már az ellenfél örülhetett. Feltűnő volt, hogy a közönség támogatását eddig nagyon élvező, és a drukkereket rendre hergelő Máthé Dominik most visszafogottabb. Mint a meccs utáni interjúnknál kiderült, ennek az éppen előbb említett visszarendeződés volt az oka.

„Megbeszéltük a szakmai stábbal, hogy az izlandiak mindig nagyon gyorsan jönnek és a bekapott gól után egyből rohannak, így nincs idő ünnepelni. Minél hamarább vissza akartam érni a védelembe, ezáltal nem örültem annyira a góloknak, mert nem akartunk lerohanásból gólokat kapni. De voltak így is hibáink a védekezésben. A támadás sem volt tökéletes, de lőttünk 30 gólt, az elég lehetett volna. Védekezésben ellenem és mások ellen is nagyon sok egy az egy elleni párharcot nyertek, amiből vagy gól lett, vagy kiállítást kaptunk – árult el egy műhelytitkot Máthé, aki társaihoz hasonlóan nagyon szomorúan értékelt. –Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megnyerni ezt a meccset. Mindenki nyerni akart, mindenki be akarta lőni a győztes gólt. A szurkolók így is mellettünk álltak a meccs után is. Ők mindent megtettek, nagyon köszönjük nekik. Eszméletlen érzés volt itt játszani. De kijár a köszönet a stábtagoknak, a gyúróknak, hogy mindig rendelkezésünkre álltak és segítettek.”

A hajrára fordulva a pályára visszatérő Mikler hetest is védett, de az igazi visszatérő Bánhidi Bence volt. A Szeged klasszis beállója még a hollandok ellen szenvedett bokasérülést, de Izland ellen már a csapat legeredményesebbje volt 6 góllal. „Óriási csalódottság van bennem, mert egy ilyen lehetőséget elszalasztani óriási hiba. Ki kell mondani, óriási hibát vétettünk. Nem hiszem, hogy lesz az életünkben még egyszer ilyen, hogy hazai rendezésű Eb-n húszezer ember előtt játszhassunk. Szomorú vagyok, csalódott és még egy fél óráig tudnám a hasonlókat sorolni. Egy-egy fiatal játékosnak lehet kicsit sok volt, hogy ilyen közönség van mögöttünk és nyomásként tekintettünk erre, nem úgy, mint egy lehetőségre. Lehet sokkal többet foglalkoztunk a szurkolókkal, mint a kézilabdával. Nem tudom pontosan mi lehetett a gond. Egy topjátékosnak el kell tudnia helyeznie a fejében azt is, ha 500 ember szurkol neki és azt is, ha 20 ezer. Tudom, hogy ez nem ugyanaz, de akkor is a saját játékoddal kell foglalkoznod. Azzal hogy gólt lőj, visszafuss és védekezz. A többi majd a meccs után következik. Nagyon jó lett volna a középdöntőben is itt játszani és érezni ezt a biztatást. Büszke vagyok a közönségünkre. De otthon is szép dolgok várnak rám, most próbálom majd azokat megélni” – zárta Bánhidi.

Az utolsó két percben Máthé Dominik kihagyott egy hetest, majd Bóka Bendegúz lépett rá a vonalra, így nem adták meg a gólját, végül Lékai Máté lőtt el talán kissé elhamarkodottan egy labdát, amivel meg lehetett volna az egyenlítés. Az irányító szerint ellenben a támadással nem voltak komoly gondok, inkább a védekezés volt a döntő. „Mindig lesznek hibák a támadásban, de lőttünk 30 gólt. Én azt gondolom, hogy inkább a védekezésen ment el a mérkőzés. De egy csapat vagyunk, együtt nyerünk, együtt vesztünk. Most sajnos együtt vesztettünk. Ott volt a kimaradt hetes, a vonalra lépés, de ez csak a legvége volt, bármelyik szituációt ki lehetne még emelni, aminél hibáztunk. Mindenki felfokozott hangulatban volt, mindent megtettünk, hogy tovább tudjunk jutni. Nem sikerült, így csalódottak vagyunk” – zárta az irányító.

Ahogy már a játékosok is említették, a végén szurkolók vastapssal díjazták küzdeni akarásukat, majd közösen elénekelték a Himnuszt. Az izlandi nézők egy része ekkor is csapatukat ünnepelte, így rendkívül sportszerű gesztus volt, ahogy a játékosok jelezték honfitársaiknak, hogy várjanak ezzel néhány percet és ők is hallgassák végig a közös éneklést.