Szlovák fiaskó Gibraltár ellen

SZABÓ ZOLTÁN

Mi az oka, hogy csak döntetleneztek a futballtörpének számító Gibraltárral?

Egyszerű a magyarázat: nem tudtunk gólt rúgni, így nem is nyerhettünk. Nagyon nehéz olyan ellenféllel játszani, amely gyilkolja a futballt, és tíz emberrel védekezik. A gibraltáriak ráadásul úgy vetődtek bele a lövésekbe, mint a hokisok. Helyzeteink akadtak, de nem tudtunk a hálóba találni.

A legnagyobb lehetőség éppen ön előtt adódott.

A hosszabbítás elején egy szöglet után megnyertem a légi csatát a gibraltári védővel szemben, és öt méterről kapura fejeltem. A hálóőr már verve volt, ám a felső léc segített neki.

A felkészülés során láttak videót a gibraltári csapatról?

Nem. Csak az internetről összegyűjtött információkat kaptuk meg az eligazításon.

Mit mondott Ján Kozák a szünetben?

A középpályásoknak és a csatároknak hangsúlyozta, hogy többet fussanak, és ne kerüljék a párharcokat. Azt ismételgette nekik, hogy kérjék a labdát.

Nem lehet az a remi oka, hogy öt újonc is pályára lépett?

Igaz, hogy kulcsembereinket nem nevezte a szövetségi kapitány erre a meccsre, ám a betömörülő védelemmel játszó gyengébb csapatok ellen a legerősebb összeállításban is nehezen boldogulunk. Andorrát is csak 1:0-ra győztük le, vagy Liechtensteinben is csak 1:1-t értünk el. Most gyengébb összeállításban szerepeltünk, így még nehezebb dolgunk volt.

A védelemben három újonc is helyet kapott. Gyorsan megtalálta velük az összhangot?

Farkaš Palival korábban együtt játszottam a ligeti együttesben, így ezzel nem volt probléma. A két szélsőhátvédet, Štetinát és Juhart eleinte irányítani kellett, de aztán nem volt gond. De nem is tettek minket különösebben próbára a gibraltáriak.

Milyen érzés harmincezres stadionban 350 néző előtt játszani?

Ugyanolyan, mint néhány Corgoň ligás meccsen. Ezúttal is szinte minden bekiabálást hallottunk.

Nem kiabált a meccs után a szövetségi kapitány?

Egyáltalán nem. Higgadtan beszélt, de látszott rajta, hogy rendkívül csalódott. Mi is azok voltunk, mert egyértelműen nyerni jöttünk a portugáliai Faróba.

Beszéljünk a klubcsapatáról is. Tudja már, hogy miért került Tomszkban mellékvágányra ?

Csak sejtem. Az együttesből egyedül én vagyok válogatott, és ezt nem nézi jó szemmel Valerij Nyepomocsnyij. Amióta ő az edző, még egy bajnokin sem jutottam szóhoz. Csupán egy kupameccsen kaptam 20 percnyi lehetőséget. Nehéz lesz visszakerülnöm a kezdőbe, mert a rutinos cseh Jiráneknek biztos helye van, Rikov pedig a tréner kedvence.

Ezek után januárban nem akar klubot cserélni?

Sajnos nem lehet. A bajnokság elején játszottam a rosztovi csapatban, amely május végéig kölcsönadott a Tomszknak. Mivel egy idény alatt nem szerepelhetek három együttesben, leghamarabb csak nyáron távozhatok.