Sziporkázóan szellemes brazil szamba

Akármennyire is nem tetszett a dél-amerikaiaknak, ismét Európában rendezték a futballfesztivált, amelynek tulajdonképpen nem volt esélyese. Herberger csapata kiöregedett, a magyar válogatott szétesett (Puskás a Real Madridban, Kocsis és Czibor az FC Barcelonában kereste és találta meg a szerencséjét, Buzánszky és Lóránt abbahagyta), Uruguay pedig nem tudta kiharcolni a részvételt. Brazíliáról nem sok szó esett, talán mert előző portyája során nem nagyon kápráztatta el kontinensünket. A lebonyolítási rend némileg megváltozott. Most is négyes csoportokba osztották a 16-os mezőnyt, és körmérkőzéssel döntötték el, melyik kettő jut tovább, a gólarány nem számított, így a holtversenyt újabb találkozóval kellett megoldani.

Magyarország a csoportmeccsei (Wales 1:1, Svédország 1:2, Mexikó 4:0) után a walesiekkel játszott újra a továbbjutásért, és a Grosics–Mátrai, Sipos, Sárosi–Bozsik, Kotász–Budai II, Bencsics, Bundzsák, Tichy, Fenyvesi összetételű csapat 2:1-re kikapott.

A csoportmérkőzések után már kikiáltották a világbajnokság első számú esélyesét, Brazíliát. Játékosai változatosan szellemes, technikás támadófutballal nagy hatást tettek a szakemberekre és elbűvölték a közönséget. Wales ellen ugyan 75 percet kellett várni az egyetlen gólra, de az megérte. Az alig 17 éves Pelé első vb-gólját lőtte. Diditől kapott egy átadást, két rátámadó ellenfele felett átemelte a labdát, átejtette a kifutó kapust, és mellén táncoltatva vitte a kapuba a lasztit. Futballkirály született... És a franciák elleni elődöntőben már uralkodott is: háromszor talált a hálóba, s káprázatosan játszott. Talán ekkor kapta a „Fekete Gyöngyszem” elnevezést. Harmadik gólját így örökítették meg a tudósítók: „Vavá beadását még a 16-oson kívül érte el. Félig háttal állva a kapunak vette át a labdát, átemelte a védők feje fölött, majd rácsapva, félfordulatból, kapásból óriási gólt lőtt a jobb felső sarokba. Brazília 5:2-re „leszamabázta” a pályáról ellenfelét.

Nem volt ez másként a június 29-i fináléban sem. A csatársor jobb szélén egy görbe lábú ördög őrjítette a védőket. Garrincha. 10-es mezben pedig a csodálkozó szemű siheder, Pelé mókázott, bukfencezett és bravúroskodott. Egy pemzlibajszú hosszú néger a pálya közepén bűvölte a labdát, minden támadás tőle indult el, mindenki őt kereste a labdákkal. Didi. Nagyvonalú karmesterként intézkedett és vezényelt, beintett és leintett. A brazilok sziporkázóan szellemes, gyors játékkal szinte állva hagyták az idősebb játékosokból álló svédeket, akik a nézőkkel együtt nagyobbrészt csak szemlélői voltak Peléék csodálatos futballozásának.

A bombakövér Vincente Feola edzőnek addig valami ismeretlen dolog sikerült: a természetes brazil temperamentumot és az egyéni, artistabravúrral határos technikát rendszerbe szorította. A pályán ez így festett: négy hátvéd, két fedezet, négy csatár. Alapjában betartották ezt a rendszert, nem hagyták magukat elragadtatni a játékkal. Önfeláldozásuknak, játékszeretetüknek – amely korábban az ösztönösségbe torkollott – most szigorú szabályai voltak. No és még valami! A brazil tábor a vb alatt valóságos erődítménnyé változott, amely sikerrel állta a szőke svéd amazonok ostromát. Ezek a kedves lányok aztán egy másik latin-amerikai csapatnál, Argentínánál kerestek vigasztalást, és a jelzett válogatott katasztrófális vereségeket szenvedett – a pályán.

A döntő után Rióban a karnevál „különkiadására” került sor, kétmillió ember éltette a hősöket; a fiatal Peléről utcát neveztek el: „Rue Pelé Compeao Mundiál” – Pelé világbajnok utca.

A 6. világbajnoki döntő: BRAZ#LIA–SVÉDORSZÁG 5:2 (2:1). Stockholm, 51 ezer néző. Játékvezető: Guigue (francia). Góllövők: Liedholm (4.), Vavá (9., 32.), Pelé (55.), Zagallo (68.), Simonsson (80.), Zagallo (90.). BRAZ#LIA: Gilmar–D. Santos, Bellini, Orlando, N. Santos–Zito, Didi–Garrincha, Vavá, Pelé, Zagallo. SVÉDORSZÁG: Svensson–Bergmark, Gustavsson, Axbon–Börjesson, Parling–Hamrin, Green, Simonsson, Liedholm, Skoglund. A 3. helyért: Franciaország–NSZK 6:3. A vb gólkirálya: Fontaine (francia, 13 gól).