Szikora Györgyöt Pelé jövő évi látogatáról

Mindent tudott, egyáltalán nem volt gyenge pontja, méltán tartják minden idők legjobb labdarúgójának. Hozzá képest Maradona csak egy bohóc volt. Tizenkilenc éves voltam amikor a az ezerkilencszázhatvanhatos világbajnokság előtt két összecsapást vívtunk a brazilokkal (1:2, 2:2 – szerző megj.)). Az első mérkőzés előtt húsz percig csak bámultam, mit művel a labdával a bemelegítés során. A találkozó elején még mindig a látottak hatása alatt voltam, de aztán belelendültem.

Alaposan belendült, hiszen remekül játszott, emellett pazar gólt rúgott. Ezután a brazil tollforgatók Fehér Pelének nevezték el.

Természetesen ezt nagy megtiszteltetésnek tartom, de Pelé csak egy van. Az említett találkozókat 150 ezer néző előtt a Maracana-stadionban játszottuk, elképzelhetik, milyen volt a hangulat. Egyébként a találkozók után egy géppel utaztunk a királlyal, aki párizsi nászútjára repült. Akkor odaült hozzám, és sokáig elbeszélgettünk. Öt évvel később ismét Brazíliában játszottunk a válogatottal, akkor 0:1-re kikaptunk. Igaz, Pelé addigra már elbúcsúzott a címeres meztől, az viszont jólesett, hogy Tostao megismert, s azt kérdezte tőlem: Georgi Szikora? Miután kérdésére bólintottam , barátian átölelt, és örültünk újabb talákozásunknak.

Tíz éve Pelé külön kívánsága volt, hogy Szikora pályára lépjen a szlovák öregfiúk csapatában. Miért hiányzott mégis kassai mérkőzésről.

Erről nem szívesen beszélek. Akkoriban a ligeti együttest edzettem, s csapatom 10.30-kor játszott bajnokit. A kassai találkozó 17 órakor kezdődött, így odaérhettem volna. Annál is inkább, mert Pelé limuzint akart értem küldeni. Aztán a mérkőzés napján telefonon közölték velem, hogy az egykori nagyszombati futballisták nem akarják, hogy pályára lépjek. Ezek után elment a kedvem az egésztől... (sz. z.)