Szégyen és gyalázat

Pozsony. A Slovan szuperligás labdarúgócsapatának edzője, Jozef Prochotský intelligens, megfontolt, udvarias és nyugodt ember hírében áll, olyan szépen szokott beszélni, mint Assisi Szent Ferenc a galambokhoz. A szombati meccs utáni sajtóértekezleten aztán kifakadt. A mérkőzés megszokott értékelését követően dühös monológba kezdett: „Szégyen és gyalázat, amit egyes játékosok művelnek, nem tartják be még az elementáris taktikai utasításokat sem, egyszerűen nincs jellemük, mindegy nekik, hogyan futballoznak. Ahelyett, hogy azon lennének, örömet szerezzenek játékukkal a szurkolóknak, félvállról veszik a meccset, csak az jár az eszükben, hogy minél több pénzt kapjanak az átigazolásért, szolgálati autót, lakást. A foci mellékes számukra...”

Kis szünetet tartott, bocsánatot kért az őt megdöbbenve hallgató újságíróktól, majd folytatta: „Ki csinált például Bednárból futballistát? Ez az ember nem képes szinte semmire a pályán. Ki vitte el a ligaválogatottal a malajziai tornára Petrušt? Hány gól szárad a lelkén a main kívül? És a Petržalka, a Púchov, a Liberec elleni mérkőzésen? Ezek játékosok? Nézzenek a tükörbe, és bújdossanak el. A bányában is lehet pénzt keresni”.

Kemény szavak. Úgy érezzük, nemcsak a játékosoknak szólnak. A vezetőknek is.

Az egyik kolléga megkérdezte, azok után, amit elmondott, még van kedve edzősködni a Slovanban? Prochotský visszakérdezett: „Maga szereti az újságírást? Én is szeretem a futballt, szívvel, lélekkel igyekszem végezni a munkámat. De kihoz a sodromból, ha valaki becstelen és jellemtelen. Ilyen embereket ki kell közösíteni a kollektívából”.

A tréner – tőle egészen szokatlan módon – megtette az első lépést. Most a vezetőkön a sor.