Száznál több érmet hoztak a világversenyekről

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Pozsony. Díjátadással egybekötött ünnepi találkozóval zárta le tevékenységének első negyedszázadát a Szlovák Triatlonunió. Elődje ugyan csak 1988. június 18-án alakult, így a kerek évforduló csak jövő évre esik, de a sportág szlovákiai vezetői úgy látták jónak, ha az eltelt huszonöt évet már a vasárnapi tisztújító közgyűlés előtt egy nappal lezárják. A tanácskozáson aztán elnökváltás történt, ismét Jozef Jurášek eddigi főtitkár lett a sportág első embere. Bernáth Ferenc, aki két évig vezette az uniót, nem jelöltette magát az elnöki posztra, és a végrehajtó bizottságba sem került be.

Bombaév volt 2002

Két és fél óráig tartott a szombati emlékezés, a díjak átadása, a versenyzők méltatása. Elhangzott, hogy az unió versenyzői több mint száz érmet hoztak már a világ- és Európa-bajnokságokról, mégpedig triatlonban, duatlonban, téli triatlonban és aquatlonban.

„A legszorgalmasabb éremgyűjtő a junior és az U23-as korosztály volt – mondta hosszú értékelésében Jozef Jurášek, aki a sportág szlovákiai alapítói közé tartozik. – Legkiemelkedőbb évünk 2002, amikor a megszerzett 24 éremből öt arany volt. Kevesen tudják, hogy a neves kerékpározók, Peter Jurčo, valamint Peter és Martin Velits a téli triatlonban jeleskedtek, s ebben a sportban két bajnoki címe van a sílövő Ľubomíra Kalinovának is. A legnagyobb örömet Richard Varga szerezte nekünk a londoni olimpián. Ő az első szlovák triatlonversenyző, aki célba ért az ötkarikás játékokon. A világ élmezőnyébe tartozik, a sportág legjobb úszója. Londonban huszonkettedik lett, és még tovább javulhat a jövőben. Akárcsak a lévai Ivana Kuriačková, aki a triatlon nagy hazai ígérete.”

Az első Eb-arany

Külön elismerésben részesült Múčka József, aki az első Eb-aranyat hozta az uniónak. A Dunasápújfalun élő nyugdíjas korábban sokáig atléta volt, majd negyvenévesen váltott a duatlonra, és 1998-ban a lengyelországi Polawyban megnyerte a kontinensviadalt.

„Ilyen megtiszteltetésre nem számítottam. Nagyon örülök, hogy meghívtak az ünnepségre” – mutatta felesége társaságában az átvett emlékplakettet. A versenyzést már abbahagyta, de mindennap kerékpározik, imádja a hosszú utakat.

Szabóék két díja

Az ünnepi találkozón kiértékelték az idei Szlovák Kupa ranglistaversenyt is. Két díjat is vitt haza a komáromi Szabó házaspár. Mindketten a hobbi kategóriában, az 50 éven felüliek között jeleskedtek: Tibor (KKK Komárno) a férfiaknál a második, Dana (InQool cz TriTeam) a nőknél lett harmadik. „A családias, baráti hangulat nagyon tetszett” – jegyezte meg az eredményhirdetés után Szabó Tibor annak kapcsán, hogy korábban kajakosként nem voltak ilyen kellemes élményei.

Bernáth hattyúdala

Kétszer szólították a díjátadáskor Bernáth Ferencet, aki a veteránok mezőnyében duatlonban és triatlonban is élversenyző. Elnöki teendői mellett idén sportolt is: a Szlovák Kupában második lett duatlonban és harmadik triatlonban. „Ilyen nagyszabású rendezvényünk még nem volt, de az is igaz, most voltunk először huszonöt évesek, ami olyan jubileum, amit érdemes megünnepelni – szólt az ünnepségről Bernáth Ferenc, aki elnöki hattyúdalát élte át a díjátadón, amelyen a gratulálók között üdvözölte a színpadra lépőket. – Mivel jó éve volt a triatlonnak, vártam, hogy elég sokan leszünk. De hogy ennyien összejönnek, arra nem számítottam. A 128 meghívott versenyzőből közel százan megjelentek. Két esztendeig voltam az unió elnöke. Olyan munkám van, ami nem engedi, hogy profi módon végezzem tovább a dolgomat, ami sok stresszel is jár. Most arra van szükség, hogy a főtitkár mellett az elnök is profi legyen, ezért nem is jelöltettem magamat. Jelenleg vannak olyan eredményeink, amit én eladható árunak tekintek. Ha ebből nem tudunk olyan alaptőkét kovácsolni, amiből az elkövetkező négy évben élhetne a szlovákiai triatlonsport, akkor gyengék vagyunk.”

Nagy család

Milyen volt Bernáth Ferenc versenyzői énje 2012-ben? „Áprilisi apró sérülésem kicsit visszafogott, de helyezéseim a teljesítményemhez mérten reálisak – pillantott vissza az évre a veterán versenyző. – Nagyon szívesen járok a szlovákiai viadalokra, mert sokkal magasabb nívón vannak, mint két-három évvel ezelőtt. Sok a barátunk, ismerősünk. Tudvalévő, hogy mindig a feleségemmel megyek, s a versenyzés egyben hétvégi kirándulás is számunkra. Ez egy nagy család, ami annak köszönhető, hogy több az olyan verseny, mint az udvardi, ahol, ha csak lehet, segítenek a versenyzőknek, hogy jól sikerüljön nekik a helytállás. Ha kell, még a hiányzó sisakot is előteremtik nekik, mielőtt elindulnak. Bár idén nem győztem a kupában, amire a múltban volt példa, mégis azt mondanám, hogy izgalmas évet zártam.” (jmk)