Szarka kontra „prolicenszesek”

BŐD TITANILLA

„Furcsa volt a hangulat szurkolás nélkül, nem teljesen értettem, mi volt ez az egész, hogy mi bajuk van a hazai szurkolóknak Szarkával” – jegyezte meg a mérkőzés után Peter Gergely, a Spartak Myjava vezetőedzője.

A dunaszerdahelyi drukkerek azért neheztelnek a csatárra, mert amellett, hogy immár tizenkét tétmeccsen nem talált a hálóba, a közelmúltban az egyik vezérszurkolóval folytatott beszélgetésében „prolicenszeseknek, divatdrukkereknek” nevezte a DAC-tábor tagjait.

Ha valamire a szurkolók nagyon érzékenyek, azok pont az ilyen kategóriák, és a B-közép meg is mutatta Szarkának, mennyire nem jól válogatta meg a szavait. Már a névsorolvasásnál (ami most csak árnyéka volt a szokásosnak) fütyültek a neve hallatán, aztán a csapatok kivonulásakor előhúztak egy transzparenst: „Így szurkolnak a prolicenszesek!” Aztán pedig ültek csendben.

Egészen addig, amíg Szarka labdához nem ért, mert akkor fütyültek, ahogy csak bírtak. Szurkolni csak akkor kezdtek, amikor öt perccel a lefújás előtt Szarka lement a pályáról – olyan erős volt a kontraszt, hogy az ember szinte beleborzongott.

A szurkolók véleménynyilvánításának módjával persze lehet vitatkozni – mennyire ésszerű gyakorlatilag megbénítani a saját játékosukat azzal, hogy minden egyes megmozdulásánál úgy fütyülnek, ahogyan még a Senica drukkerei sem tették (pedig ők aztán nagyon haragszanak Szarkára, amiért tavaly eltörte Tomáš Kóňa lábát), ér-e annyit egy játékos „móresre tanítása”, hogy esetleg pont a lelátói füttykoncert miatt remegjen meg a lába gólhelyzetben?

A Szarka kontra „prolicenszesek” affér két dolgot is mutat: az egyik, hogy Dunaszerdahelyen az embereknek nagyon fontos a foci, olyannyira, hogy egy játékos meg egy drukker magánbeszélgetéséből akkora ügy válhat, aminek érezhető, tapintható következménye van a stadionban. A másik, hogy a szurkolók frusztráltak az elmúlt időszak gyenge eredményei miatt, és ezt valahogyan már ki kellett adniuk magukból. A nézőszám is sokatmondó: a Myjava ellen kétezer néző sem volt a lelátókon, és lehet azzal érvelni, hogy a Slovan ennyinek is örülne, de tavaly ilyenkor szakadó esőben hétezren szoroskodtak a lelátókon, vagyis ötezer ember időközben valamiért úgy határozott, nem jön ki a DAC-stadionba.

A Myjava ellen érezhető volt, hogy a DAC nagyon akar bizonyítani, nagyon akar nyerni, és nem is annyira a Myjavát kell legyőznie, mint inkább saját magát, a saját görcsösségét, a nyeretlen széria nyomasztó terhét, a furcsa csendet a lelátókon.

Ezt a feladatot a sárga-kékek sikerrel vették. Nem volt egy szép meccs, de Štepanovský egy jó passz után megszerezte a vezetést (a labdához még hozzáért Solnička kapus, de így is bepörgött a hálóba), és az eredmény már nem változott. A Myjavának egyetlen kapura tartó lövése sem volt, a vendégek vezettek néhány szép kontrát, de azok elhaltak a beadásoknál. A DAC-nak ezzel szemben ziccerei maradtak ki, a legnagyobb lehetőséget Szarka puskázta el, közvetlenül a szünet előtt szemtől szemben a kapuval a kapufára bombázott. (Pedig érdekes lett volna megnézni a szurkolók reakcióját.)

Szarka Ákos a meccs után nem nyilatkozott, Tomislav Maric, a DAC vezetőedzője pedig azt mondta, már ideérkezésekor tudta, milyen remek a DAC szurkolótábora, és azt szeretné, ha a csapat, a klub és a drukkerek együtt dolgoznának a sikerekért.

A DAC a lehető legjobbkor szerzett három pontot, ugyanis a sereghajtó besztercebányaiak is győztek, de így nem tudtak közelebb kerülni a sárga-kékekhez. A következő fordulóban, pénteken a dunaszerdahelyiek éppen Besztercebányára látogatnak.