Super Sunday: Törésvonalak Manchesterben

Ugyan még nem dőlt el semmi, hiszen csak tizenegy forduló ment le a szezonból, mégis egyre szélesebbre nyílik az olló a Manchester City és a United – ezzel együtt a teljes Premier League – között. Pep Guardiola csapata a rangadóktól hemzsegő „Super Sunday” keretében lehengerelte az Arsenalt is,  míg José Mourinho bekkelőgépezetébe ezúttal porszem került Londonban.  Miután a Bajnokok Ligájában a Tottenham Hotspur 3–1-re leiskolázta a címvédő Real Madridot, némi meglepetésre szót kért az események kommentálására José Mourinho, a Manchester United menedzsere is.  Bekkelő csapaton ne változtass „A Tottenham négy gólt vágott a Liverpoolnak, aztán hármat a Real Madridnak. Viszont ellenünk egyetlen egyszer sem talált a kapuba. Szerintem ezek után megérdemelne némi elismerést a csapatom…” – füstölgött a portugál mester az MU sajtótájékoztatóján a Chelsea elleni rangadó előtt, miután mindenki az iránt érdeklődött, hogy a jól ismert buszozást veszi-e elő Londonban. A válasz természetesen csak a pályán rajzolódott ki, és valljuk meg, senki sem kapott szívrohamot a meglepetéstől, mikor kiderült, hogy a United 5-3-2-es felállásban próbálja majd megállítani a Chelsea-t: a Bailly–Smalling–Jones belső védőhármast még Valencia és A. Young védte a két oldalról. Ez egyben azt is jelentette, hogy José Mourinho nem változtatott a Tottenham ellen látott kezdőcsapatán. Amikor a United legyőzte az Ajaxot az Európa Liga 2017-es döntőjében, Mourinho arról beszélt, hogy a siker a pragmatizmus diadala. A pragmatizmusról általában a védekezés jut az eszünkbe, pedig a kettő nem szinonimája egymásnak. A pragmatikus edző időről időre, kiszámítható módon azt teszi, amit az adott mérkőzés megkövetel a győzelem érdekében.  A pragmatizmus  nem dogmatizmus  A United az elmúlt hónapban három topcsapat ellen lépett pályára a bajnokságban, sorrendben a Liverpool, a Tottenham és a Chelsea ellen. A három mérkőzés 270 perce alatt Mourinho csapatának 6 darab kaput eltaláló lövése volt, vagyis félidőnként egy. Hát erről aligha egy gőzhenger jut az eszünkbe, de még csak nem is egy pragmatikus edző, aki kiszámítható eszközökkel harcol a győzelemért, hanem egy dogmatikus, aki már-már teljesen beleőrült saját elvei rabságába, legszívesebben befalazná már a játékoskijárót is, nehogy sor kerüljön az összecsapásra, de hogy sem labdát birtokolni, sem bárminemű kockázatot vállalni nem akar, az biztos. Ez az edzői felfogás viszont már nem pragmatikus, hanem dogmatikus.  Még akkor is, ha a bajnoki címvédő otthonába látogatott a csapat, ami mindig óvatosságra int bármely vendégcsapatot. Azaz csak majdnem, hiszen a Manchester City úgy érkezett Londonba, hogy felborította a pályát, minden, a keze ügyébe eső tárgyat hozzávágott a Chelsea-hez, és csak a hazaiak szerencséjének köszönhető, hogy megúszták 1–0-s vereséggel. Nem úgy, mint mondjuk Rómában, ahol hármat kapott Antonio Conte csapata a United elleni derbi előtt, vagyis Mourinho éppenséggel gondolkozhatott volna úgy is, hogy csak nekiállunk már focizni valamennyit, ha ilyen messzire utaztunk északról, tán még nyerhetünk is. De nem így történt, és a történetet innentől már ismerjük.  Nyerni és nyerőnek lenni Ugyanakkor a Manchester Cityét egyelőre csak sejtjük, és az eddig látottak alapján nemcsak a félelmetes támadójáték mondatja az emberrel, hogy ezt a bajnokságot senki sem veheti el a Citytől, hanem az is, hogy a City – eredménytől függetlenül – nemcsak győz, de győzteséként is viselkedik. Eljön Londonba, és megpróbálja leradírozni a pályáról a Chelsea-t. Sikerült, de mivel kevés gól esett a mérkőzésen, így akár fordítva is elsülhetett volna.  Vagy ott volt a Liverpool elleni mérkőzés. A City megtehette volna – különös tekintettel Éderson esetére –, hogy ember- és gólelőnyben futballozva csak arra ügyel a Liverpool ellen, hogy kényelmesen, sérülés nélkül lehozza a meccset. De ehelyett annyi gólt rúgott a riválisnak, amennyit csak bírt, történelmi léptékű verést osztva ki Jürgen Klopp csapatának, hadd emlékezzen rá a legközelebbi találkozásukkor is.  Esetleg vehetjük példának a Napoli elleni idegenbeli Bajnokok Ligája-összecsapást. 3–2-es vezetésnél a csapat olyan vígan ment bele az adok-kapokba, mintha nem lenne holnap, és bár a meccsben könnyedén benne volt a 3–3-as egyenlítés, végül 4–2-es diadal lett a vége.  Az Arsenal ellen is hasonló volt a kotta: a City percek alatt négy nagy helyzetet is kialakított, és végül Kevin De Bruyne találatával – aki jelenleg vélhetően a Premier League legjobb, ráadásul legjobb formában is futballozó játékosa – megszerezték a vezetést is, a győzelem pedig egy percig nem forgott veszélyben. Már csak azért sem, mert a szünetig nem változott az eredmény, márpedig az Arsenal hat éve nem nyert idegenbeli bajnokit, ha vesztésre állt a szünetben – még egy adalék a győztes mentalitásról. A rekorder nem pihen A második félidőben aztán jöttek a további gólok, közte Sergio Agüero menetrendszerű találata, amellyel még tovább növelte a hétközben, a Napoli elleni felállított klubrekordját, és már 179 találatnál jár – ezzel egyébként Eric Brook 78 éves csúcsát adta át a múltnak. Kapott is érte egy különleges cipőt a szponzorától, és az Arsenal elleni derbin már abban folytatta a gólgyártást.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"293471","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"404","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Összességében már 53 találatnál jár a csapat a szezon első 17 meccsén, erre senki sem volt még képes a Premier League 1992-es bevezetése óta. Aligha meglepő, hogy a csapat menedzserét Pep Guardiolának hívják. Hegedűs Henrik