Soós Tibor hetvenedik születésnapjára

Soós Tibor

Úgy elvonult, hogy észre sem vettük. Volt időszak, amikor elválaszthatatlannak tűnt a komáromi, szlovákiai kajak-kenutól, volt időszak, amikor világbajnokokká, olimpiai érmesekké értek közelében védencei, volt időszak, amikor a sportág szlovákiai magaslatairól láttuk mosolyogni. Soós Tibor rájött, hogy ez minden kivonulhat az életéből. Klubelnök, mesteredző és sportvezető maradt emlékeinkben. Mindenekelőtt azonban bölcs ember, aki különböző élethelyzetekben is higgadtan vállalta és vitte a maga terheit. És szép csendben eltűnt abból a vizes világból, ami Komáromon kívül is ismertté tette.

Mostanában, pénteki hetvenedik születésnapján a szokottnál többen gondolnak rá. A sport szűkre szabott folyosóin is beszédtéma lehet. Neki ünnep, másoknak alkalom a visszapillantásra (de ez fordítva is érvényes!), arra amit átéltek vele. Sok derűs percre, órára, izgalmas napokra. Vízen, tóparton, nyilatkozatok közben. Ott volt a szlovákiai kajak-kenu felemelkedésénél, négyes egységekre épített térnyerésénél, saját merítésből táplálkozó komáromi forrásánál. S mi csak azt láttuk, hogy minden megy a maga rendjén, akár a karikacsapás. Kétszer csónakház (sz)épült a Vág/ Duna partján, védencei közül hat világbajnok lett, sikert sikerre halmoztak a hajókban.

Abban a néhány perces könyörtelen küzdelemben, amit nem lehet szenvedés nélkül túlélni. Mert a kajak-kenu nem a primadonnák, hanem a kemény legények, lányok sportága. Ezt Soós Tibor is nagyon tudja, mert már fiatalon megismerte, amikor a kenuba térdelt. Aztán mégis azzal tűnt ki, hogy védenceivel összefonódva vitték, sodorták a győztes áramlatok. Nem firtatta soha, milyen érdemei vannak a komáromi, szlovákiai sikerekből. Ott volt a helyén, ahol kellett lennie, és addig maradt, amíg az érdekek belső ütközése elviselhető volt számára. Leadta, másoknak kínálta fel azt a szerepet, amit magáénak tartott, ami híressé tette az országban, a sportágban.

A hírnév elszáll, a sikerek már csak a sportkrónikákban lapulnak. De ott vannak, kitörölhetetlenek, s bármennyi nemzedék múlva feleleveníthető lesz a századforduló előtti és utáni évek komáromi aranykorszaka. Kajakban arattak a Duna-parti legények, s mellettük mindig felbukkant egy ember, aki annyira hozzájuk tartozott, mint a csónakház vagy az a közeg, amelyben világhírességekké váltak. Soós Tibor korábbi szerepét csendesen átruházta a fiatalabbakra, de ott maradt köztük, mert a kora még nem ok arra, hogy végleg távozzon. Valami mindig visszatartja. Akárcsak ismerőit, akik jókívánságaikkal maradandó emlékeket juttatnak a mester eszébe.

Jómagam is közéjük csatlakozom soraimmal.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?