Shane Tusup: „Nem lehetek mindenki puszipajtása”

Mit jelent önnek az év edzője cím?

Ez egy fantasztikus díj, nagyon sokat jelent nekem. Főleg azok után, ami az elmúlt évben zajlott, a karaktergyilkosságok, a sajtó támadásai… A média szempontjából 2016 kemény év volt, de nekem mindig meg kell védenem a feleségemet, a versenyzőmet. Menedzserként, ügynökként is ez a dolgom, és ez azt jelenti, hogy nem lehetek mindig mindenki puszipajtása. Ez néha nehéz, de egészen lenyűgöző, hogy mindezek ellenére elismerik az edzői munkámat. Az a véleményem, hogy az edző mindig a háttérben, a függöny mögött van, a sportolónak kell ragyognia a reflektorfényben, de olykor-olykor jólesik, ha mi, edzők is előléphetünk az árnyékból, és elismerést kapunk a munkánkért.

Tavaly kemény háborúba kezdtek Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke ellen, aki végül novemberben le is mondott, helyét Bienerth Gusztáv vette át. Mit vár a váltástól?

Ez egy új kezdet a szövetség és az úszás számára. Magyarországnak nagyon sok tehetsége van, és mi tartozunk ezeknek a fiatal tehetségeknek azzal, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítjuk nekik, és segítünk abban, hogy a rendszer fejlődjön. Meg kell tennünk ezért mindent, ami tőlünk telik. Tényleg abban bízom, hogy most egy új korszak kezdődik a magyar úszásban.

Hosszú Katinka Rióban három aranyat és egy ezüstöt nyert. Hányszor nézte vissza ezeket az olimpiai döntőket?

Rengetegszer! Nem direkt, de nagyon sok helyen szembejöttek velem, sok eseményen volt alkalmam újranézni őket. Minden egyes alkalommal olyan, mintha először látnám, de én igyekszem arra koncentrálni, mit kell tennünk a következő lépéshez. Úgyhogy arról nincs szó, hogy ülnék otthon, és folyamatosan újranézném az olimpiai döntőket.

Mennyi időre volt Katinkának szüksége, hogy az olimpia után ismét megtalálja a lelkesedését, motivációját?

A következő olimpia csak négy év múlva lesz, érthető, ha ez még kicsit messzinek tűnik. Nekünk az a jó, hogy itt van a 2017-es budapesti vb, ami nagyon ösztökél minket a kemény munkára. Katinka rögtön az olimpia után elindult a Világkupában, ami elég bulis volt, néhány hónappal később pedig jött a rövidpályás vb, egy olyan verseny, ahol úgy állhatott rajthoz, hogy az eredmény teljesen mellékes lehetett, csak élveznie kellett a versenyzést. Ebből lett hét arany és két ezüst – nem annyira rossz!

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"262945","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"343"}}]]

Idén fognak változtatni valamit a felkészülésen, vagy a Rió előtt jól bevált módszereknél maradnak?

Muszáj változtatnunk, fejlődnünk, mert aki nem halad előre, az hátrafelé halad. Vissza kell tekintenünk, mi az, ami Rióban a remek eredmények ellenére sem működött, és ezeket a hibákat ki kell javítanunk. Folyamatosan fejlődnünk kell.

A hazai világbajnokság óriási motiváció, de komoly nyomást is jelent. Mit gondol erről?

Ahogy eddig is, ezt a vb-t is csak úgy kell venni, mint egy versenyt. Nem szabad nagy feneket kerítenünk a dolognak. Ha veszítenénk is, remélhetőleg Magyarország megértené, hogy mindent megtettünk a sikerért. Nagyon szeretnénk hazai pályán diadalmaskodni, szeretnénk örömet szerezni a magyar szurkolóknak, de ha ez mégsem így lesz, valaki gyorsabb lesz Katinkánál, vagy valami mégsem jön össze, az is benne van, ilyen a sport. Nincsenek előre garantálva az eredmények.

Katinka a legjobb magyar női sportolónak járó díj mellett az Európa legjobb női sportolójának járó trófeát is megkapta. Ez mit jelent önnek?

Nagyszerű dolog. Jó érzés látni, hogy megkapja az elismerést, amit érdemel. Ilyen sportoló csak egyszer születik az életben, és szeretem látni, ahogy ezért megkapja az őt illető díjakat. Számára ez néha kicsit kényelmetlen is, ha túlságosan a figyelem középpontjába kerül, de számomra remek érzés, hogy nagyra tartják, értékelik a teljesítményét. Minden díjat maximálisan megérdemel.