Sport
- Somogyi Tibor felvételei

Rossi: „A pohár félig tele van”

Bőd Titanilla

2017. december 13. 19:01

Előre aláírta volna a 4. helyet és a 32 pontot, de már most azon gondolkozik, tavasszal hogyan lehet még jobb a csapat. Marco Rossival, a DAC futballcsapatának vezetőedzőjével beszélgettünk.

A DAC-nak voltak feledhetetlen mérkőzései ősszel, de volt több olyan meccs is, amikor nem sikerült a vágyott eredményt elérni. Összességében hogyan értékeli a csapat teljesítményét?

Főleg az utolsó három meccsen nem sikerült olyan eredményt elérni, mint szerettünk volna – a Nitra, a Prešov és a Zlaté Moravce ellen is csak döntetleneztünk. Ezt megelőzően csak az eperjesiek elleni hazai meccsünk miatt volt okunk panaszra, amikor szintén pontot vesztettünk. Ha a szezont értékeljük, azt is meg kell jegyeznünk, hogy a kupában minden mérkőzésünket megnyertük, és ott vagyunk a negyeddöntőben. Oké, nem a legerősebb csapatokkal mérkőztünk, de a trencséniek például már nincsenek versenyben, mert kiestek a negyedik ligás Medzevvel szemben. Mi a kupában mindig koncentráltan játszottunk, ahogy kellett. A bajnokságban 19 meccsből nyolcat megnyertünk, nyolcszor döntetleneztünk, és csak háromszor szenvedtünk vereséget – a Slovannal együtt mi kaptunk ki a legkevesebbszer. Sorolhatnám tovább a számokat, negyedikek vagyunk a ligában, egy lépéssel közelebb vagyunk a felsőházhoz, szerintem elégedettek lehetünk. Nyilván hiányzik néhány pont, az utolsó meccsünkön olyan hibákat követtünk el, amilyeneket nem szabad, ezt a fáradtság is okozhatta. Vagyis saját magunk is tehetünk róla, hogy néhány ponttal kevesebbet szereztünk, de mások is felelősek ezért. A bírókra gondolok. Senki nem beszél róluk, ha szóba hozom a témát, azt a választ kapom, hogy a DAC-nak története során soha nem kedveztek a bírók. Nem is kérem, hogy segítsenek. Csak a tiszteletet várom el. A legutóbbi meccseken a játékvezető többször is a kárunkra tévedett. Jól emlékszem a nagyszombatiak elleni meccsre is, 25 percen át sokkal jobbak voltunk, egy tiszta tizenegyest nem adtak meg Kalmárra, aztán pedig a bíró elképesztő dolgokat kezdett művelni. Nem szabad az ilyen dolgokat elfelejteni, a klubnak is nyomást kell kifejtenie azért, hogy megkapjuk a minket megillető tiszteletet.

Fél éve dolgozik Dunaszerdahelyen, volt valami, ami meglepte, akár pozitív, akár negatív értelemben? Vagy azt kapta, amit várt?

Nagyon kíváncsi voltam, milyen a szlovák bajnokság. Két-három hónap után kezdtem kiismerni a környezetet, az ellenfeleket. De tény, ha az elején valaki felajánlja, hogy a negyedik helyen zárjuk az őszt, 32 ponttal, mindössze 2 ponttal lemaradva a zsolnaiaktól és a Slovantól, azonnal aláírtam volna. Szerintem sokan így lettek volna vele, a szurkolók 90%-a is azonnal elfogadta volna. Ha jól tudom, az önálló szlovák bajnokság történetében még soha nem volt ennyi pontja a DAC-nak az őszi szezon után. Az 25 év, és ezalatt soha senki nem állt még ilyen jól a csapattal. Összességében elégedettnek kell lennünk, a poharat félig telinek kell látnunk.

Az aranyosmarótiak elleni meccs után azt mondta, négy játékossal szeretne erősíteni. Dunaszerdahelyen az a pletyka járja, Davide Lanzafame érkezhet a DAC-ba…

Ez nem igaz. Ahhoz, hogy meg tudj venni valakit, az kell, hogy valaki el akarja adni. Nem tudom elképzelni, hogy George Hemingway, a Honvéd tulajdonosa eladná Lanzafamét. Nem is teheti, az idei bajnokságban olyan jól játszik, mint még soha, még akkor sem volt ilyen jó, amikor én irányítottam a Honvédot. Lanzafame nélkül a Honvéd a 7–8. helyen állna, de így negyedikek. Hemingway soha nem adná őt el, ebben biztos vagyok.

Tudja már, kiket szeretne konkrétan leigazolni?

Egy név már van a fejemben, bár most kicsit bonyolódott a helyzet, meglátjuk, mi lesz belőle. Mindenképpen csatárokra van szükségünk, hogy közelebb kerüljünk az élcsapatokhoz. Ha összevetjük a DAC-ot azzal az öt klubbal, amelyek valószínűleg ott lesznek velünk együtt a felsőházban, a Trnavával, a Slovannal, a Žilinával, a Ružomberokkal és a Trenčínnel, látható, hogy eredményesebb csatáraik vannak. Ezt a hiányosságot azzal tudjuk orvosolni, ha olyan csatárokat hozunk, akik képesek 13–15 gólt lőni. Jelenleg van 7 csatárunk, akik együtt 12 gólt szereztek, ebből nyolcat Pačinda lőtt, kettőt Vida, kettőt pedig Divkovic. A számok is azt mutatják, hogy szükségünk van néhány csatárra. Ez nem egy vélemény, hanem számokkal alátámasztott tény. Minden meccsen van sok helyzetünk, de különböző okok miatt kihagyjuk őket. Pedig olyan meccsek is vannak, ahol összesen két helyzetből kellene egy gólt rúgnunk, de a DAC-nál ilyesmi sosem fordul elő. Ha versenyképesek akarunk lenni Európában, akkor szükségünk van ilyen csatárokra. Šafranko távozása után szerettünk volna leigazolni egy konkrét támadót, de akkor ez nem volt lehetséges, ezért hoztuk ide Malecot és Ashirut, bízva benne, hogy segíteni tudnak nekünk. Nem ez történt. A hozzáállásuk megfelelő, rendesen dolgoznak, de ha a számaikat, a mérlegüket nézzük, az katasztrofális.

Kit tart a szezon kulcsjátékosainak? Pačinda nyolc góllal házi gólkirály lett, Kalmár jelenléte pedig mindig érezhető volt a pályán, és ha valami miatt nem játszhatott, akkor nagyon hiányzott.

A csapat gerince nagyon erős volt. Kezdve a kapus Macejjel, a két középhátvéden, Šatkán és Hukon át Ljubicicig, aki mind a 19 meccsen 90 percet játszott. Természetesen a középpályán és a csatársorban Kalmár és Pačinda a legjobb játékos. Kalmárt 17 éves kora óta ismerem, amikor még Győrben játszott. Az ismeretségünk az oka, hogy Kalmár most itt van, beszélgettem vele, mert több ajánlata is volt, néhány Magyarországról is, a korábbi edzője is megszólította. Ekkor beszélgettem el vele, és végül úgy döntött, hogy a DAC-ba jön. Kalmár még ennél is többre lehet képes, ahogy Pačinda is, de jelenleg egyértelműen ők a legjobb játékosaink.

2017. december 12. 15:59

Hemingway: Dunaszerdahely egy szlovák falu VIDEÓ

Mi tette a legboldogabbá az őszi szezonban, és mi miatt csalódott?

A legnagyobb örömöt a zsolnaiak és a Slovan elleni győzelmek jelentették. Az aranyosmarótiak elleni őszi szezonzárón is nagyon elégedett voltam 60 percen át, mert ugyanúgy játszottunk, mint a zsolnaiak ellen. Aztán jött egy negyedórás rövidzárlat, ezért nem tudtuk itthon tartani a három pontot. Csalódott voltam, mert ha 60 percen át jól játszol, akkor sokkal jobb eredményt is elérhetsz egy 3:3-as döntetlennél. Az aranyosmarótiak csak 20 percig játszottak jól, mégis van egy pontjuk. De ilyen is a futball.

A Slovan elleni mérkőzés után az egyik magyarországi weboldalnak azt nyilatkozta, a dunaszerdahelyi szurkolók részéről nem érzi azt a szeretetet, amit a Honvédnál megszokott. Később a Facebookon magyarázta, tudja, ki kell várnia, amíg kialakul a kapcsolat a szurkolók és az edző között. Ennyire fontos önnek, hogy a szurkolók elfogadják?

Már sokszor elmondtam, az egyik ok, amiért Dunaszerdahelyre jöttem, a csodálatos atmoszféra. Számomra a legfontosabb a szurkoló, hiszen drukkerek nélkül nincs futball. Ha a szurkolók szeretik az edzőt, az sokkal jobb, mint ha nem szeretnék! A Slovan elleni meccs után egyébként azért mondtam ezt, mert azt kérdezték tőlem, mit gondolok, megismételhetem-e ugyanazt a sikert a DAC-cal, amit a Honvéddel elértem? Erre azt feleltem, ez bonyolult, a Honvédban négy és fél évet töltöttem, a DAC-ban még másfél évre van szerződésem. Azt mondtam, nem tudom, ilyen hosszú ideig itt fogok-e maradni Dunaszerdahelyen. A célom ugyanaz, mint a klubnak, szeretném, ha bekerülnénk az első hatba, aztán pedig az európai kupaszereplésért akarunk harcolni. Ám a futballban nagyon gyorsan változhatnak a dolgok, senki nem jelentheti ki, hogy eddig vagy addig marad egy csapatnál.

Az idény közepén megüresedett a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztja, és az ön neve is felmerült a jelöltek között. Mennyire volt nehéz a napi munkára koncentrálnia a találgatások közepette?

Örültem, hogy az én nevem is felmerült, tudom, hogy elég közel voltam hozzá, hogy én legyek a kapitány, beszéltem Csányi Sándorral is. Büszke vagyok rá, hogy gondoltak rám, de végig a saját munkámra koncentráltam. Tudom, hogy a DAC-cal van szerződésem, és mindent bele is adtam a munkába.

Ha újra kezdhetné az őszi szezont, változtatna valamin?

Minden egyes nem megnyert mérkőzés után próbálom kielemezni, mit csinálhattam volna másképpen, jobban, nem kellett volna-e másképp cserélnem és hasonlók. Néha azt is gondolom, hogy ha ezt vagy azt másképp csináltam volna, akkor talán nyerhettünk volna. Persze ez már sosem derül ki. Azt gondolom, egyetlen edző sem tekinthet kritikátlanul a saját tevékenységére. Ha azt gondolnám, sosem hibázom, nagyon nagyképű lennék. Szigorú vagyok magamhoz, és minden nap fejlődni szeretnék.

Önnek ajánljuk