Real Madrid: ez már a mennyország?

Ez lehetett volna a futballtörténelem legnagyobb bravúrja. Ha az abszolút esélytelennek tartott Atlético nemcsak a spanyol La Ligát, hanem a Bajnokok Ligáját is megnyeri. Ez lehetett volna, de nem lett. Újra, ismétKét percen mú­lott – sóhajtanak az Atlético-drukkerek. Nincs értelme így méricskélni. Mert minden meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújja. S mire százhúsz percnyi játék után lefújta, az Atlético helyett a Real Madrid örülhetett. Nem érdemtelenül. A Real végigtámadta a második félidőt és a hosszabbítást, gyorsabb volt, frissebb, dinamikusabb. Az Atlético hiába vezetett a 93. percig, hiába mutatta meg a világnak, hogy egy szerény költségvetésű, eladósodott klub is felveheti a versenyt a legnagyobbakkal, a végére összedőlt a vár. Kár, mert színesebbé, többpólusúvá tette a BL-t és a La Ligát. A történelmet azonban a győztesek írják, s ez most is, újra és ismét – tizedszer! – a Real Madrid. Costa okozta?Vajon bevethető-e Diego Costa, aki combizom-sérüléssel bajlódott? Ez volt a nagy kérdés a döntő előtt. Diego Simeone kockáztatott – és vesztett. Pályára küldte Costát, s a 9. percben cserélhette is le. Súlyos hiba volt, az Atlético megfizette az árát, hiszen ha nincs ez a kényszerű változtatás a meccs legelején, akkor a hajrában – a Real egyre erőteljesebb rohamai közepette – Simeonénak maradt volna lehetősége egy időhúzó (ún. taktikai) cserére. Az Atlético játékosaiban már a második félidőben is csak a történelmi siker kézzelfogható közelsége tartotta a lelket (ez lehetett volna az Atlético első BEK/BL-győzelme), Sergio Ramos egyenlítő gólja után azonban feladták, a hosszabbításra jártányi erejük sem maradt. Az Atlético kiégett a végére, elfáradt, leamortizálódott – és kikapott. Magyar zászlóNemcsak a játékosok, hanem a szurkolók is mindent beleadtak. Hangosak voltak, szenvedélyesek. S persze szemfülesek is – a szigorú beléptetési ellenőrzést kijátszva több görögtüzet is becsempésztek a stadionba. A Real-drukkerek hatalmas lelátói koreóval üzenték csapatuknak a meccs előtt, hogy a végsőkig kitartanak mellette („Hasta el final, vamos Real!”), s a legnagyobb madridista csoport, az „Ultras Sur” drapija mellett egy magyar zászló is feltűnt a kapu mögötti karéjban. La décimaTizedszer ült Európa trónjára a Real Madrid, ez abszolút rekord. Megdönthetetlen. Akárcsak Cristiano Ronaldo 17 gólja az idei  BL-sorozatban. Bár Lisszabonban nem Ronaldo, hanem a megállíthatatlanul cselező Angel Di María vitte a prímet (az UEFA és a BBC is az argentin szélsőt választotta a meccs legjobbjává). Carlo Ancelotti pedig utolérte a legendás liverpooli Bob Paisley-t: csak ők ketten mondhatják el magukról, hogy edzőként háromszor is meg­nyerték a legrangosabb európai kupasorozatot.„Ez már a mennyország?” – kérdezgették egymástól az örömittas Real-drukkerek a lisszaboni metrón, másfél órával a meccs után. Eufóriájuk érthető. Mert hiába döcögött a szekér a bajnokságban, a tizedik BEK/BL-győzelem – a „la décima” – mindent fölülír. Gazdag József, Lisszabon Labdarúgó BL-döntőReal Madrid–Atlético 4:1, hosszabbítás utánLisszabon, Estadio da Luz, 60 976 nézőJátékvezető: Björn Kuipers (holland)Gól: 35. Godín (0:1), 90+3. Sergio Ramos (1:1), 111. Bale (2:1), 118. Marcelo (3:1), 120. C. Ronaldo 11-esből (4:1) [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"149351","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"165","style":"width: 500px; height: 172px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"149352","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]