Radványi: A bennmaradás számunkra felér a bajnoki címmel

Mekkora ünneplésben volt része Garamszentkereszten?
Nagyot ünnepeltünk, sokáig tartott... Nagyobb volt az ünneplés, mint mikor a klub tavaly feljutott az élvonalba. Számunkra tulajdonképpen ez ugyanannyit ér, mint a Slovannak, hogy megnyerte a kupát és a bajnokságot, mert minden téren, de leginkább költségvetésben óriási a különbség a két klub között. Azzal, hogy elmozdulunk az utolsó helyről, szinte senki nem számolt, mindenki leírt bennünket. Hatalmas fegyvertény, hogy megleptük ezeket az embereket.

Ha visszapörgeti ezt az öt meccset magában, hogy látja, mi volt a sorsdöntő, a sikerük titka?
Áttértünk egy új játékrendszerre, 4-4-2-re, ami jól működött. Maga a védekezés is jó volt, sokat dolgoztunk rajta, mert ha egy csapat a kiesés ellen küzd, és hiányzik az igazi minőség az előrejátékban, akkor a védekezésnek maximálisnak kell lennie. Sokat gyakoroltuk a rögzített szituációkat, amikből sorsdöntő gólokat tudtunk szerezni. Az utolsó három meccset lehoztuk kapott gól nélkül, és rúgtunk négyet, ez döntött. 

Védenceiben az is benne lehetett, hogy az újrakezdés pillanatától hangsúlyozta, ha ott is maradnának a 12. helyen a végére, ez az öt meccs remekül fel fogja őket készíteni az esetleges osztályozóra, ami pszichésen is sokat segíthetett a játékosoknak, és nem tartottak annyira az utolsó helytől.
Úgy készültünk, hogy a pályán be szeretnénk bizonyítani, hogy az élvonalba valók vagyunk. Tudtam, hogy jó csapatom van, jól erősítettünk. Tudtam, hogy rendet kell tenni a fejekben, mert ha egy játékos megijed attól, hogy nyerheti a meccseket, akkor nagy gond van. Én mindig azt mondtam nekik, élvezzék ki minden egyes első osztályú mérkőzés hangulatát, azzal törődjünk, hogy jól játsszunk, tegyük oda magunkat, és meglesz az eredménye. Az utolsó mérkőzésig nem is volt igazi nyomás a játékosokon. Akkor már túl voltunk a nyitraiak elleni ki-ki meccsen, akiket 2:0-ra vertünk, és jött a kérdés, mi van akkor, ha a Senica ellen, a zárótalálkozón nem sikerül megtartani a pontelőnyt a Nitrával szemben. Akkor éreztem először nyomást rajtuk, amin igyekeztünk a meccs előtti napokban enyhíteni.

Az első meccsen 4:0-ra kikaptak Trencsénben, majd a másodikon kétgólos előnyből adták döntetlenre a bajnokit (2:2) a szerediek otthonában. Nem tartott attól, hogy a játékosok megtörnek?
A szerediek ellen a csapaton felszabadultságot éreztem. Úgy mentünk arra a vasárnapi találkozóra, hogy a Nitra szombaton győzött, így hatpontosra nőtt az előnye velünk szemben. Azt mondtam a fiúknak, ne ijedjenek meg, van még négy meccsünk, egy Fortuna ligás játékosnak minden meccs egy ünnep. Először ott éreztem igazán, az első félidőben a felszabadultságot, nagyon jól játszottunk, rúgtunk két gólt és kihagytunk még négy ziccert. Utóbbi végül megbosszulta magát, de akkor éreztem azt, hogy a fiúk elhiszik: ha osztályozóra is kényszerülünk, simán megnyerjük.

Az aranyosmarótiak legyőzése (1:0) után ezzel az attitűddel léptek pályára Nyitrán is, a negyedik fordulóban? Tudott aludni a ki-ki meccs előtt?
Én már elég tapasztalt vagyok ilyen téren, úgyhogy természetesen igen… Mindig ott van a nyomás az emberben, hogy mi van, ha… Tudtuk, ha kikapunk, akkor az utolsó helyen végzünk. A csapatot jól felkészítettük az egy hét alatt a mérkőzésre. Azt mondtam a fiúknak, a nyitraiakon biztos nagyobb a nyomás, mert már két hete ünnepelték a bennmaradást. De aztán kikaptak Szereden 1:0-ra, és ők is kiszámolhatták, ha kikapnak tőlünk is, már nem a saját kezükben lesz a sorsuk. Az idegességük pedig az egész meccsen látszódott. Kezdettől mi irányítottunk, és az egészben az a legjobb, hogy pont egy ilyen találkozón, ahol nincs mellébeszélés, tudtunk bizonyítani a 2:0-s győzelemmel. Nagyobb gólaránnyal is nyerhettünk volna ezen a sorsdöntő mérkőzésen.

Nagyon gyorsan folytatódnak az események, hétfőtől három hetük lesz arra, hogy felkészüljenek az új szezonra. Milyen hátulütői lesznek a feszített tempónak? 
Most tulajdonképpen alapozás nélkül megyünk egy új szezonba. Három hét alatt csak folytatni lehet azt a munkát, amit elkezdtünk. Bízom benne, hogy a keret nagy részét meg tudjuk tartani, az lesz a legfontosabb, hogy akik itt voltak tavasszal, azok maradjanak, mert három hét alatt képtelenség egy új csapatot összerakni. Utána már minden azon fog múlni, hogyan tudom beállítani az edzésmunkát, nehogy sérülések jöjjenek. Mindenki számára specifikus dolog, hogy klasszikus felkészülés nélkül vágunk neki az új idénynek.