Puskás Öcsi Felcsúton – történet a pitiáner percemberekről

KISS TIBOR NOÉ

Thomas Doll vezetésével két mérkőzés után is adós a győzelemmel a Ferencváros. A Győr elleni döntetlent az örökrangadón elszenvedett vereség követte. Az MTK 3:2-re nyert a Hidegkuti-stadionban, tüzes hangulatú meccsen. Pölöskei Zsolt 30 méterről szerzett bombagóljával az MTK már az első percben vezetett – ez megadta az alaphangulatot. Sajnos azonban nemcsak foci volt: a ferencvárosiak közül többen is keverték a szezont a fazonnal. Brutális belépőket láttunk Besictől, az igazi ámokfutást azonban Jenner produkálta. A holland szélső egy teljesen felesleges fault után kiállíttatta magát, majd összeveszett a bíróval és Torghelle Sándorral, lökdösni kezdte a Fradi pályaedzőjét, Máté Csabát, az öltözőbe menet pedig szétrúgott egy ajtót. Mit mondhatnánk erre? Erkölcs, erő? Julian Jenner még az NB I-ben is középszerű futballistának számít, leginkább futballtechnikai analfabetizmus, habzó száj és kőkorszaki erőszak jellemzi. „Az ügyre még visszatérünk” – mondta a lefújás után a Fradi edzője, Thomas Doll. Reméljük az eszmecsere rövid lesz, és szerződésbontással ér véget.

Folytassuk jobb hírekkel: az utóbbi évek egyik leglátványosabb játékát produkálta szombat este a Pécsi MFC csapata, amely teljesen megérdemelten nyert 5:2-re a címvédő Győr otthonában. A vendégek már a 9. percben 2:0-ra vezettek, s bár a szünet után az ETO egyenlített, a későbbiekben már nem az oddszok alakulását figyeltük, hanem a meccset. S olykor leesett az állunk: a pécsiek egyérintős, látványos támadások után szerezték góljaikat, negyedik találatuk a Barcelonának is becsületére válna. Külön öröm, hogy a pécsieknél két olyan fiatal focista vitte a prímet (a 19 éves Márkvárt Dávid és a 18 esztendős Kővári Róbert), akiket néhány nappal korábban szívesebben elnéztünk volna egyesek helyett ugyanebben a stadionban a Finnország elleni barátságos meccsen. A PMFC játéka érdekes kérdéseket vet fel. Pécsen mostanában nem éppen ideálisak a körülmények, nincsenek milliós fizetések. Van viszont bátorság, vagányság. Mert ez futball volt a javából.

„S akkor most következzen valami egészen más” – idézetünket a Monty Python kabarécsoportjától vettük. Mert hétvégén a magyar fociban ismét megjelentek a kabaréelemek, megjelent a politika. A Puskás Akadémia FC–Honvéd mérkőzésen a vendégszurkolók ki szerettek volna feszíteni egy molinót, amelyen a „Puskás, Kispest, Hungary” felirat szerepelt, a rendezők kérésére azonban a drukkereknek a „Puskás” drapériát le kellett venniük a kerítésről. Az indoklás szerint ugyanis Puskás a Puskás Akadémiáé és nem a Honvédé. A neve biztosan. Az ügyet még gyomorforgatóbbá teszi a Honvéd kétmondatos reakciója az ügyre, amely szerint a rendező olyan molinót távolít el a stadionból, amilyet akar. Gyávaság a köbön. Kösz a semmit, Mister Hemingway, mondhatták erre a kispesti szurkolók, akik ebben az ügyben egyedüliként érdemelnek piros pontot. A drukkerek a találkozó után (amelyet egyébként a Honvéd 4:0-ra megnyert, a Puskás-csapathoz csereként beállt Orbán Gáspár) a felcsúti akadémia kerítésére kifeszítették az eredeti „Puskás, Kispest, Hungary” transzparensüket. Hogy miért van igazuk? Mert jogilag bizonyára védhető a PAFC főmuftijainak tette, a jog azonban nem minden. Puskás Ferenc emléke mindannyiunké, minden magyaré, kiváltképp a kispesti futballszurkolóké. Persze, Puskásra lehet párás szemmel, ájtatos mondatokkal emlékezni, aki azonban a fentieket – azaz hogy a futballista emléke a teljes közösségé – nem érti meg, az nem Puskás hagyományát ápolja, hanem azon nyerészkedik. És mindenekelőtt: pitiáner percember.