Próbajáték nélkül

A szerződés annak ellenére megköttetett, hogy annak létrejöttében úgy két héttel ezelőtt maga az érintett sem hitt. „Kérem, én tisztában vagyok a képességeimmel, azaz nem vagyok egy Boca-szintű játékos...” – mondta a háromszoros válogatott futballista azt követően, hogy kiderült, az argentinok igenis a magyar bajnokcsapatból kívánják megerősíteni a keretüket.

A többit már ismerjük. Waltner Róbert nemcsak egy lett abból a 67 labdarúgóból, akit a Boca kiszemelt a támadósora megerősítésére, hanem végül azok közé került, akik aláírhatták szerződésüket a Liberatodes Kupa (a dél-amerikai Bajnok Ligája) legutóbbi győztesével.

Lehet arról tudni valamit, hogy mekkora felhajtás közepette kötelezi el magát egy labdarúgó a Boca Juniorshoz?

Velem a következő történt: hétfőn este kivittek a csapat stadionjába, ahol már várt a klub teljes elnöksége. Különböző, futballal kapcsolatos kérdéseket tettek fel, majd közölték, hogy nagyon elégedettek azzal, amit a góljaimról összevágott kazettán láttak tőlem. Azt mondták, ha ugyanazt a teljesítményt Argentínában is meg tudom ismételni, mint odahaza, akkor már nagy probléma nem lehet. Ezt követően aláírtam a megállapodást, majd elvittek egy sajtótájékoztatóra, és ott több interjú is készült velem.

Mi játszódott le önben akkor, amikor aláírta a Boca által kínált szerződést?

Közhely, de mégis igaz: nagyon boldog voltam. Arra gondoltam, milyen lesz ebben a csapatban futballozni. Négy évvel ezelőtt az olimpiai válogatottal már jártam Buenos Aires közelében, és bár hetven kilométerre voltunk a várostól, az emberek mégis hihetetlen ünneplést csaptak a Boca bajnoki címe miatt. Már akkor az járt a fejemben, hogy mennyire jó lenne egy ilyen szintű klubban játszani.

Kivel tudatta a hazaiak közül elsőként, hogy végérvényesen Argentínában folytatja a pályafutását?

Édesanyámmal beszéltem, és talán mondanom sem kell, hogy ő sírva fakadt a hírt hallva...

A Boca világhírű klub, Argentína azonban komoly gazdasági válságban van. Az eddigi tapasztalatok alapján milyen körülmények közé kerül?

Előzetesen nekem is voltak kétségeim, de most én semmit sem érzek a válságból. A klubvezetők szuper helyekre vittek, valósággal lesték a kívánságaimat. Persze, itt is vannak szegények, akik turkálnak a szemétben, őket látva arra gondoltam, milyen jó, hogy nekem másképp alakult az életem. Egyébként beszéltem a magyar követség egyik alkalmazottjával, aki elmondta, a futballisták szinte semmit sem éreznek Argentínában a gondokból.

Igaz az a hír, miszerint százötvenezer dollárt keres majd egy esztendő alatt?

Szerintem felesleges a pénzről beszélni, az biztos, hogy jóval többet keresek, ráadásul nettóban, mint Magyarországon. Egyébként kiválasztottam már a lakásomat, autót is kapok használatra, most már jöhetnek az edzések és a mecscsek.

Minek köszönhető, hogy egy világhírű klub a lesajnált magyar futballból szerződtet valakit?

Az a véleményem, hogy a magyar futballisták képességeivel nincs gond. Hogy miért nem sikeresek a klubcsapataink, vagy éppen a válogatottunk, azt nem tudom, de a külföldre szerződő játékosaink általában megállják a helyüket. Amikor Argentínába jöttem, közöltem az itteni vezetőkkel, hogy próbajátékra nem vetkőzök le, hiszen nincs szer-ződésem, nem kockáztatok meg egy esetleges sérülést. Végül a Boca próbajáték nélkül szerződtetett, és ez azért nem kis dolog. Amúgy a korábbi külföldi próbálkozásaim során is azt éreztem, hogy nem a képességeimmel van probléma. Amikor megkérdezték, hogy honnan jöttem, és közöltem, Zalaegerszeg-ről, akkor csak néztek tágra nyílt szemmel. Ha majd egy év múlva, vagy reményeim szerint később eljövők Argentínából, és azt mondom, a Bocában játszottam, akkor tisztában lesznek azzal, nem akárhonnan jött hozzájuk egy focista.

Ez a szerződés hatalmas lehetőség az ön számára, de egyben óriási felelősség is. Ha megy a játék, akkor újabb magyar futballisták kerülhetnek Argentínába, ellenkező esetben viszont...

Olyan típusú játékos vagyok, aki akkor is küzd, hajt, ha nem megy neki a futball. Egy biztos, soha nem adom majd fel a harcot, amit lehet, azt kihozom magamból. Azt akarom, hogy ha majd eljövök Argentínából, akkor azt mondhassam, mindent megtettem annak érdekében, hogy sikeres legyek. Egyelőre azonban boldog vagyok, még akkor is, ha már most nagyon hiányzik Zalaegerszeg. Rengeteget köszönhetek a városnak, szurkolok a ZTE-nek, ezt a lehetőséget azonban nem hagyhattam ki.