Pozsonyban is lehet hamisítatlan kézilabda-hangulat

Szlovákiában is eljöhet több ezer ember kézilabdára – és amilyen kiélezett meccseket kaptak a nézők szerdán Pozsonyban, az Ondrej Nepela Téli Stadionban, van rá remény, hogy máskor is nagy lesz az érdeklődés.

Ugyan nem dőlt meg a korábbi, még a kassai Steel Arénában felállított nézőcsúcs, mert bár nyolc- és kilencezer nézőről is szó volt, a hivatalos nézőszám végül 6965 volt, de így is hamisítatlan kézilabda-hangulat uralkodott a csarnokban. Ezt azért beárnyékolja, hogy a mérkőzés előtt magyar huligánok egy csoportja rátámadt ártatlan szlovák sálárusokra, akik közül az egyik kórházban kötött ki. A rendőrség 12 magyar drukkert állított elő.

Sima magyar továbbjutás

A magyar női válogatott Debrecenben 28:19-re nyerte az első meccset, a továbbjutása Pozsonyban egy percig sem forgott veszélyben. A lelkes hazai közönség azonban úgy hajtotta a szlovákokat, mintha a döntetlen is továbbjutást érne, Dušan Poloz védencei pedig a nagy formában játszó Školkovával és Jakubisovával az élen minden gólért keményen küzdöttek.

A magyarok sok hibával játszottak, az első góljukat 7 perc 44 másodperc után dobta Görbicz hetesből (2:1), akcióból pedig csak a 10. percben találtak be először (2:2). 5:5 után viszont folyamatosan a magyarok vezettek, s legközelebb 16:16-nál volt egyenlő az állás. Kétszer a szlovákok is vezettek, de a hatgólos Školková a harmadik kiállítása után kipontozódott. Öt perccel a meccs vége előtt három gól volt a magyarok előnye (20:23), ekkor a szlovákok mindent egy lapra tettek fel, hét a hat ellen támadtak. Pontosan hatvan másodperccel a lefújás előtt már csak egy gól volt a különbség (23:24), a magyarok elrontották a támadásukat, két másodperccel a vége előtt pedig Minarčíková beállóból egyenlített – 24:24! A közönség tombolva ünnepelt, pedig a németországi vb-re a magyar válogatott jutott ki.

Könnyek és mosolyok

A szlovákokat irányító Dušan Poloz könnyes szemmel nyilatkozott az újságíróknak: „Hihetetlen élmény, erre egész életemben emlékezni fogok. Nem is tudom, mikor tudtunk korábban pontot szerezni a magyarok ellen. Az egész csapatot dicséret illeti, azt is megoldottuk, amikor elvesztettük Školkovát. Óriási meccs volt.” Szlovákia egyébként utoljára 21 éve, egy Eb-selejtezőn tudott győzni Magyarország ellen.

A magyarok egy nehéz szezon végére tettek pontot a továbbjutással. „Nagyon fáradtak voltunk, örülünk, hogy kijutottunk a vb-re. Nem mindig ment a játék, de végig küzdöttünk, egy pillanatra sem adtuk fel. Tudtuk, hogy telt ház előtt nagyon nehéz meccs vár ránk, számítottunk rá, hogy a szlovákok mindent megtesznek majd a győzelemért” – mondta mosolyogva Görbicz Anita, aki nyolc találatával most is a hátán cipelte a csapatot.

Kim Rasmussen, a magyar válogatott dán szövetségi kapitánya a hibákat is higgadtan értékelte. „Nem vagyok elégedett ezzel a két meccsel, de most az a lényeg, hogy kint vagyunk a vb-n. A támadásunk nem nagyon működött, nem voltak tartósan kiemelkedő egyéni teljesítmények, gyakorlatilag rendes átlövésgól nélkül hoztuk le a meccset. Lesz dolgunk júliustól, mert a vb-n ennél több kell” – fogalmazott Rasmussen.

Dráma az oroszok ellen

A szlovák férfiválogatott Eb-selejtezőn fogadta Oroszországot, úgy, hogy mindkét csapat számára csak a győzelem tarthatta életben a továbbjutási esélyeket.

Magas színvonalú, bár nem hibátlan kézilabdát láthattunk, de az első négy perc után nem gondoltuk volna, hogy ennyire szoros lesz – az oroszok vezettek 3:2-re, Andrej Petro pedig éppen összeszedte második (!) kétperces kiállítását.

A vendégek azonban legfeljebb két góllal tudtak elhúzni, a szlovákok szívós munkával mindig egyenlítettek. Döntetlen volt a félidő (12:12), döntetlen volt 45 perc után is az állás (18:18), de a 47. percben egy orosz kiállításnál a szlovákok előbb Petro egész pályás, üres kapuba lőtt góljával egy-, majd Tomáš Urban lerohanásának köszönhetően kétgólos vezetésre tettek szert (21:19).

Az utolsó tíz perc drámai küzdelmet hozott, az 58. percben 24:23-as szlovák előnynél Urban a szélről kihagyta a ziccerét, pedig ezzel eldőlt volna a meccs. Így azonban az oroszok egyenlítettek, s mivel a szlovákok a következő támadásuknál elvesztették a labdát, fordítottak is. 24:25-nél az utolsó villámtámadás végén Tomáš Urban ugyan parádés, szélre kijátszott kínai figurából gólt lőtt, de már lejárt az idő, így az oroszok ünnepelhettek.

Más kérdés, hogy a szlovákoknak a győzelem is csak matematikai esélyt jelentette volna, mert a továbbjutást érő második helyhez meg kellett volna verniük az utolsó fordulóban idegenben Svédországot, és utána várniuk Montenegró eredményére.

Štochl búcsúja

A szerdai találkozó volt Richard Štochl 265. válogatott meccse, s egyben az utolsó is. A legendás kapus 21 éven át szerepelt a nemzeti csapatban, búcsúmérkőzésén két hetest is kivédett.

A lefújás után állva tapsolta a közönség, a meccs közben érzelmeket soha nem mutató, a legnagyobb védését is flegma arccal fogadó kapus pedig többször is elsírta magát az újságírók előtt. „Szép lett volna győztes meccsen elköszönni, de az már szinte meseszerű lett volna. Realistának kell lenni, a végére elfogyott az erőnk. A svédországi meccsre sem utazom már el, itt az idő, hogy átadjam a helyem a fiataloknak – mondta Štochl, s amikor megkérdezték, melyik volt a legemlékezetesebb pillanata a nemzeti csapatban, elcsukló hangon válaszolt. – Minden egyes válogatott meccs. Minden egyes meccs, amikor felhúzhattam ezt a mezt, és kifuthattam a pályára. A válogatott óriási dolog az életemben, minden meccsért hálás vagyok.”