Sport

Porckorongsérvtől a wimbledoni elődöntőig

London | 33 évesen, öt év kihagyás után pályafutása legjobb eredményét érte el Filip Polášek, aki a horvát Ivan Dodiggal az oldalán az elődöntőig jutott párosban a wimbledoni Grand Slam-tenisztornán. Közvetlenül hazaérkezése után az újságíróknak is elmesélte, hogyan élte meg ezt a tündérmesét.
Orosky Tamás

2019. július 14. 13:41

Ivan Dodig és Filip Polášek (alul) (TASR/AP-felvétel)

Néhány nap távlatából hogyan emlékszik vissza a nem mindennapi szűk két hetére Wimbledonban?

Nagyon szép lenne, ha ez minden évben így lenne, de azért ott még nem tartunk. Nagyon nehéz és hosszú napok voltak, de utólag is azt mondom, hogy teljesen megérdemelten jutottunk a legjobb négyig. Csak a legelső mérkőzésünkön, amely két napra nyúlt, volt olyan érzésem, hogy mi vagyunk a gyengébb páros. Hihetetlen ez a siker, pszichésen is keményen megdolgoztunk érte. Ez volt életem leghosszabb tornája, eddig maximum egyhetes tornákon voltam ott az utolsó napig a pályán. Nehéz ilyen hosszú ideig jól teljesíteni, és nagyon örülök, hogy nekünk sikerült. A siker egyik oka, hogy még soha nem volt ilyen népes csapat körülöttem egy tornán, mint most Londonban. Én csak a teniszre figyelhettem, minden más dolgot a többiek intéztek.

Ötéves szünet után tért vissza, hogyan fogadták a riválisok?

Pozitívan állnak hozzám, és zrikálnak. Például az első fordulóban kivert duó rögtön mondta, hogy akkor most öt évet pihennek, hogy újabb meccset tudjanak nyerni... Mindenki kedves volt, a párosozó teniszezők nagyrésze már öt-hat éve is játszott, a mi viszonyunkban semmi nem változott.

Porckorongsérve nyomtalanul, mindenfajta beavatkozás nélkül szűnt meg. Minek tulajdonítja ezt?

Nem gondolkozok rajta, mert még visszatérnek a gondok... Egyszerűen csak tudomásul veszem. Igyekszem gondoskodni a testemről, ami sokkal több időmbe kerül, mint régen. Most a bemelegítésre készülök fél órát, aztán bemelegítek, aztán két óra múlva következik a meccs, amire újabb fél órát melegítek be. Egy kétórás mérkőzés még legalább másfél óra tornát igényel. De ha ezen a szinten tudok teniszezni, megéri a ráfordított idő.

Nagyon nagy csalódásként élte meg, hogy az utolsó lépés, a döntőbe jutás nem jött össze?

Nem voltam letörve, mert nincs miért szemrehányást tennem magamnak. Persze lehet azon tűnődni, hogy a szettlabdánknál egy másik figurát kellett volna előhúznunk, vagy hogy Ivan pár centivel odébb üthette volna a labdát, és a miénk lett volna a játszma, de nem ez történt. Míg a korábbi meccseinken a fontos pillanatokban csak jó döntéseket hoztunk, most kétszer hibáztunk. De nem az első fordulóban követtük el őket, hanem az elődöntőben, így nem sajnáljuk a történteket. Ha valaki korábban azt mondja, hogy Antalyában a döntőig, Wimbledonban pedig az elődöntőig jutunk, még fizettem is volna neki...

Dodiggal meddig szól a megegyezésük a közös játékról?

Egy hét szünet után Gstaadban Filip Oswalddal indulok a tornán, akivel korábban jártam a versenyekre. Az Ivannal való folytatást oldjuk, mindketten szeretnénk folytatni az együttműködést. Egyelőre azt oldjuk, mikor jöhet ez szóba, mert mindkettőnk elígérkezett még korábban néhány helyre, próbáljuk esetleg ezeket visszamondani, ha lehetséges, de az amerikai turnéra már biztosan együtt tudunk menni.

Most a világ legjobbai között ván párosban. Évekkel ezelőtt is megvolt önben ez a potenciál?

Amikor egészséges voltam, hozni tudtam játékban ezt a minőséget. 22 évesen a top 40-ben voltam, összesen talán négy hónapot nem voltam a legjobb negyvenben. Minden csak az egészségi állapotomról szól és szólt. Persze, a korral érik az ember, az elvégzett munka sokat segít, az ember máshogy látja a pályán a dolgokat, ha már van rutinja. A technikát illetően megváltoztattunk néhány dolgot az alapütésekben. Ezeken a részleteken nagyon sok múlhat, két-három pontot hozhatnak, ami akár sorsdöntő lehet egy mérkőzésen.

Mivel töltötte azt a bizonyos öt évet, és mi volt az az impulzus, ami után eldöntötte, visszatér a profi játékhoz?   

Edzőként dolgoztam, előbb egy ausztrált teniszezőt segítettem, aztán három évig 8-14 éves gyerekekkel foglalkoztam Pöstyénben. És az impulzus? Amikor egészségi gondjaim voltak, akkor is arra gondoltam, hogy még lehet egy dobásom. Az extraligában kezdtem. Sok ember azzal ijesztgetett, hogy ez lehetetlen, én pedig szeretem a kihívásokat, és ki akartam próbálni, hogy tényleg az-e. De nem az.

Mennyire tudta élvezni a wimbledoni légkört?

Én nem azért vagyok ott, hanem hogy elvégezzem a dolgomat. Az első egy hétben egyetlen nap sem jöttem le hét óránál hamarabb a pályáról. Olyankor még jön a regeneráció, jeges pakolások, vacsora, az ember örül, ha bedőlhet az ágyba. Londonból semmit sem láttam.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

A magyar Szent Korona története

Gyilkosságok sorát tervezték

Az Szlovák Orvosi Kamara felszólította Kalavskát, hogy ne terjessze elő a kórházreformot

Segítsen megtalálni: eltűnt egy 15 éves rimaszombati lány

Tűz ütött ki egy pozsonyi társasházban, két halott

Délután 34 fok is lehet, elsőfokú hőségriasztást adtak ki

Legfrissebb galériák
Olvasta már?