Politikai okok miatt nem rendezik meg a klubfutball csúcsmeccsét

Katalóniában népszavazást rendeztek a Spanyolországtól való elszakadásról 2017. október 1-jén. Előzetesen mind az alkotmánybíróság, mind a kormányfő több alkalommal is törvénytelennek minősítette a népszavazást, amit a spanyol rendőrség nyílt erőszakkal próbálta megakadályozni: a szavazóhelyiségek egy részét bezárta, elrabolta az urnák egy részét és több millió szavazólapot, a szavazóhelyiségek felé tartó emberek közül pedig több százat súlyosan megsebesített.

Négy héttel a népszavazás után a katalán parlament 72 igen, 10 nem, és két tartózkodás mellett kikiáltotta Katalónia függetlenségét. Idén februárban Madridban a legfelsőbb bíróság pert kezdeményezett 12 katalán függetlenségi politikus ellen, akiket az ügyészség azzal vádolt, hogy 2017. október 1-jén alkotmányellenesen szerveztek függetlenségi népszavazást, majd fogadtak el katalán függetlenségi nyilatkozatot. 2019. október 14-én a legfelsőbb bíróság ítéletet hirdetett a katalán politikusok ügyében: a vádlottak közül kilencre 9 és 13 év között börtönbüntetést szabott ki, három vádlottat egy időre a köztisztség viselésétől tiltott el, illetve pénzbüntetéssel sújtotta őket.

Tüntetéssorozat zajlik Katalóniában

Az ítélethirdetés után több katalán városban is tüntetések voltak, a demonstrálók utakat és vasútvonalakat zártak le, és több helyen összecsaptak a rohamrendőrökkel, tiltakozva a katalóniai függetlenségi vezetőket börtönnel sújtó ítélet ellen. Barcelonában negyvenezren vonultak a spanyol központi kormány képviselete elé. A tiltakozók egy csoportja üdítős dobozokkal, petárdákkal, kövekkel dobálta az épületet védő rohamrendőröket, és megpróbálták áttörni a védelmi kordont, de a hatóságok visszaszorították őket, gumibotokat és gumilövedékeket vetettek be ellenük.

A tiltakozók barikádokat próbáltak emelni Barcelona központjában, kukákat gyújtottak fel, kirakatokat zúztak be. A barcelonai önkormányzat adatai szerint eddig több mint 700 szemeteskonténert égettek el az utcai rendbontásokban, a vandalizmussal okozott kár értéke pedig meghaladja a másfél millió eurót. Összetűzések voltak a tüntetők és a rendőrök között más katalán nagyvárosokban, így Gironában, Lleidában, Tarragonában és Sabadellben is. Napközben folyamatosak voltak az utcai megmozdulások, tiltakozók kisebb-nagyobb csoportjai több közút forgalmát korlátozták időszakosan Katalóniában, valamint vasúti sínekre vonulva tüntettek, így akadályozva a közlekedést. Ebben a helyzetben a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) úgy látta jónak, ha október 26-án nem rendezi meg a clásicót Barcelonában, amely a spanyol–katalán ellentét valódi megnyilvánulása.

A függetlenség elvesztése

1714. szeptember 11-én ért véget Barcelona ostroma, melyben V. Fülöp serege bevette a várost. A katalánok rossz oldalra álltak egy örökösödési háborúban, ám a csata azóta a nemzet történetének központi eseményévé vált, a függetlenség elvesztésének napjává. A diadal (a katalánok nemzeti ünnepe) ezt a vereséget „ünnepli” – ez a Barcelonán belül és kívül is sokak számára érthetetlen tény egyfajta szimbóluma a katalán léleknek –, és erősíti azt a vélekedést, hogy Madrid a katalánok természetes ellensége. V. Fülöp betiltotta a katalán politikai intézményeket és a katalán nyelv iskolai oktatását, és ezzel gyakorlatilag véget vetett a katalán függetlenségi törekvéseknek egészen az 1800-as évek közepén kialakuló kulturális reneszánszig.

1914-ben alakult meg a katalán parlament, a mancomunitat, de Miguel Primo de Rivera tábornok diktatúrája idején betiltották. Primo de Rivera és a második köztársaság bukása – Spanyolország első valódi demokratikus rendszere – idején Katalónia autonóm státuszt kapott, ám a spanyol polgárháború kitörése, majd az azt követő Franco-diktatúra szertefoszlatta a térség álmait. Franco halála után Katalónia már széles körű autonómiát élvezhet, de a közvélemény-kutatások szerint a katalánok többsége függetlenségpárti.

A sport és a politika összefonódása

A Barcelona és a Real Madrid elválaszthatatlan a spanyol társadalomtól és Spanyolország történelmétől. Nem nagyon találni olyan embert Katalóniában, de Spanyolország többi részén sem, aki úgy tartaná, a sportot és a politikát külön kellene választani. Tetszik vagy sem, a sport és a politika keveredik egymással, különösen itt. A szimbolikus jelentések elkerülhetetlenek, aminek következtében nincs még egy politikával annyira átitatott mérkőzés, mint a clásico, még ha ez a politikai befolyás időnként egyoldalú is.
Katalónia kulturális, nyelvhasználati, oktatási és önkormányzati autonómiája mellé gazdasági függetlenségét is szeretné kiharcolni, melyet a madridi kormány soha nem akaródzott megadni. Tény, Katalónia gazdasági ereje miatt lényegesen többet fizet be a „közös kasszába”, mint amennyit a fővárosból aztán visszaosztanak neki. A régió a spanyol állam egyik legdinamikusabban fejlődő vidéke, mind a mezőgazdaság, mind az ipar (autógyártás, divat) terén kimagasló eredményekkel.

Az önálló identitással rendelkező közösség ezért azt nehezményezi, hogy a megtermelt javaik a szegényebb területek, így Andalúzia vagy Extremadura felzárkóztatására fordítódnak, ahelyett, hogy a katalánok fejlődését biztosítanák belőle. A történetbe itt lép be a Barcelona, amelynek sportsikerei nemcsak a nemzeti büszkeség megélését szolgálják (clásico, nemzetközi sikerek, spanyol válogatottsági tagságok, stb.), de sokak szemében a katalán „nemzeti tudat” létezésének kézzel fogható bizonyítéka is egyben. Ahogy a szlogen is mondja (més que un club), a Barcelona több mint egy klub, a Barcelona reprezentálja Katalóniát.
Egy önálló katalán állam létrejötte azonban a sportéletet is újrarajzolhatná. 2015-ben a Spanyol Labdarúgóliga (LFP) elnöke, Javier Tebas kijelentette, nem gondolkodik független Katalóniában, de ha mégis bekövetkezne az új állam kikiáltása, a Barcelona nem indulhatna a spanyol bajnokságban. „Ha a futball reprezentálja a nemzeti hovatartozást, és Katalónia többé nem lenne része Spanyolországnak, akkor a katalán klubok nem indulhatnának a La Ligában.”

A Barca és a Real nem létezik egymás nélkül

A Barcelona elvesztésével a spanyol liga ázsiója jócskán visszaesne, de ennél talán még fontosabb, hogy a katalán klub élete is gyökeresen megváltozna. A Real Madrid kiesése, amely a pompa és a hatalom jelképe (vagyis tökéletes ellentéte a katalán öntudatnak), azt jelentené, hogy a més que un club mottó, amit a Barcelona-szurkolók büszkén emlegetnek, értelmét veszítené. De nemcsak elviekben, gazdaságilag is összeomlana a klub: melyik tévétársaság fizetne a katalán bajnokság közvetítéséért, ahol a Barcelona–Espanyol és a Girona–Gimnástic jelentené a legnagyobb rangadót? Hogyan tartaná fenn a Barcelona a költségvetését a tévés pénzek kiesése után? Sehogy. El kellene adnia a legnagyobb világsztárjait. Maradna a La Masía, a saját nevelésű futballistákra épülő filozófia és a függetlenségből fakadó melldöngetés. A függetlenedés viszont nem csak a Barcelonát tenné tönkre. A madridi szurkolók is aggódhatnának, hiszen a legnagyobb rivális kiválása a Real gazdasági visszaesését is jelentené. Elég csak a clásicóra gondolni, ami a klubfutball legnagyobb meccse, és potenciálisan 650 millió nézője van világszerte. „Minden egyes meccs az évszázad meccse, még ha nyolc is van belőle egy évben” – fogalmazott egy korábbi Barcelona-játékos.