Overdose mindenképp magyar marad - exkluzív interjú Mikóczy Zoltánnal

Mi történt pontosan Romániában, s miért történt?

Ha óvatosabban fogalmazok, annak az az oka, hogy ez még egy folyamatban lévő ügy. Fellebbeztünk a másodfokú bírósági ítélet ellen – amely a másfél évi letöltendő szabadságvesztést felfüggesztett szabadságvesztésre módosította, s a Romániából való kitiltást az én esetemben eltörölte –, vagyis az ügy a legfelsőbb bíróságra kerül. Ártatlan vagyok, ebbe a folyamatba teljesen véletlenszerűen kerültem bele. Most már, a történtek tudatában egyértelműen mondhatjuk, hogy ez egy előre előkészített csapda volt. A romániai cégünk ügyvezetője, azért, hogy magáról elterelje a felelősséget, csapdába csalt bennünket. A 21. században lehetetlen, hogy úgy kerüljön felszámolásba egy cég, hogy annak a tulajdonosait ne értesítsék. Én a letartóztatásomkor tudtam meg, hogy a romániai cégünk felszámolásban van. Nemcsak mint magánszemélyt nem értesítettek erről, hanem a dunaszerdahelyi vállalkozásomat sem, holott az egy 30 000 eurós nyitott kölcsönnel áll a cég felé, ráadásul egy 91 000 eurós ki nem fizetett számlája van a román cégemnek a szlovákiai cégem felé. Ami még bizarrabb az egészben, a romániai ügyvezető mind a mai napig a szlovákiai vállalkozásomtól bérelt két autót használja. Ha tudtam volna, hogy a cég felszámolás alatt áll, az első dolgom utánajárni az ügynek, s legalább az autót elvenni az ügyvezetőtől. Én ott hibáztam, hogy a tulajdonosi érdekeimet nem képviseltem kellőképpen. Már 2008 elején kijelentettem egy szűkebb körben, nem akarok foglalkozni ezzel a romániai céggel, az ügyvezető szélhámos, de hát a másik két társam másképpen gondolta, és nem tettünk lépéseket.

Azzal vádolták meg, hogy ki akarta menekíteni a gépeket az országból a hitelezők elől. Ha nem tudta, hogy felszámolásban van a cége, akkor miért utazott Romániába, és miért akarta elvinni a gépeket?

Azoknak a berendezéseknek egy előző kölcsön fejében már egy harmadik cégnek a tulajdonában kellett volna lenniük. Az ügyvezető biztosított bennünket, hogy a tartozás fejében már átvezette ezeket a berendezéseket a harmadik cégre. Mi a harmadik cég nevében mentünk ki, ez szintén bizonyos mértékig kapcsolt vállalkozás. Csak az utolsó pillanatban döntöttem el, én is kimegyek a társaimmal Romániába, hogy találkozzam egy bizonyos személlyel, akinél szintén két autóm van bérben. Meg akartam győzni, rendezzük a viszonyunkat. Időközben kiderült, sajnos ez a személy is kapcsolatban állt az ügyvezetővel, s ezt egy lehallgatott telefonbeszélgetés is igazolja. Szándékosan kicsaltak Romániába, hogy aztán csapdát állítsanak nekem.

Letartóztatásukkor a román rendőrség durván lerohanta az autóikat. Miért volt erre szükség?

Ez is mutatja az egész ügy nem mindennapiságát. Még a legsúlyosabb bűnözőkkel szemben sem lépnek fel így, nemhogy vétlen emberekkel szemben. Nem tudom, mi volt ennek az oka, azt hallottam, hogy az ügyvezető azt mondta a rendőrségnek, fegyver van nálunk, s életveszélyesen megfenyegettük. Ez egyáltalán nem igaz, ezzel is csak a mi terheinket akarta súlyosbítani.

Bizonyára sokkolta önt az eset.

Teljesen. Nem vettem részt a rakodásban, egy kis ünneplés után kicsit borgőzös fejjel aludtam az autóban, s arra ébredtem, hogy feltépik az ajtót, s kirántanak az autóból.

Mikor tudta meg, miért tartóztatták le?

A teljes kép a tíznapos letartóztatás alatt állt össze, amikor a vádirat elkészült. Október végén közölte az ügyész, hogy lezárta a nyomozást, a tíz nap lejárta után szabadlábra helyeznek, s mindazokat a bizonyítékokat, amiket be akarunk nyújtani, majd a tárgyalási eljárás folyamán nyújthatjuk be. A tárgyalást is kitűzték november 27-ére. Csakhogy egy nappal később bevittek minket a bíróságra, s a letartóztatásunkat 60 nappal meghosszabbították. A következő héten pedig a tárgyalásra is sor került, s megszületett a letöltendő börtönbüntetést tartalmazó ítélet. Megmagyarázhatatlan, hogy ilyen gyorsan ítéletet hoztak, ráadásul ennyire súlyosat. A román igazságszolgáltatás szerint Románia történetében ezért a bűncselekményért még senkinek nem adtak letöltendő börtönbüntetést. Kiszolgáltatott pozícióban voltunk. De nem szeretnék vádolni senkit, nekem az az egyedüli lehetőségem, hogy ha egy hosszú folyamat árán is, de bebizonyítsam az ártatlanságomat, s abból a sok szennyből, mocsokból, ami a nevemre esett, legalább részben lemossak valamit.

Nem sejti, miért akarták így tönkretenni? Üzleti ügy van a háttérben, esetleg Overdose-zal áll kapcsolatban az ügy, vagy személyes bosszúról van szó?

Feltevések persze vannak, de ezeket az ember nem a médián keresztül próbálja megvitatni. Egyértelmű, hogy ez egy kikényszerített helyzet volt, az is biztos, hogy valakik irányították, mi pedig az elszenvedői voltunk.

Hogyan viselte, amikor kihirdették az első ítéletet?

Szörnyű volt. Főleg akkor, amikor azzal kellett szembesülni, hogy a letöltendő börtönbüntetésem alatt mi lesz a családommal, szeretteimmel, mi lesz a vállalkozásaimmal, amelyekben kategóriákkal nagyobb értékek mozognak, s nem utolsósorban: mi lesz Overdose-zal.

Letartóztatása alatt bulvárszinten megjelentek olyan hírek, hogy a tartozások fejében akár Overdose-t is lefoglalhatják.

Ez nonszensz. Overdose sosem képezte a romániai cégem tulajdonát.

Az is kissé sokkolóan hatott a közvéleményre, hogy nem lehetett tudni, hol van Overdose.

Ez egy szerencsétlen helyzet volt. Overdose hazahozatalát már korábban is november 6-ára és 7-ére terveztük. Ezt természetesen én szerettem volna lebonyolítani, de mivel letartóztattak, a legközelebbi barátaim intézték a dolgot. Bizonyára a kialakult helyzet is közrejátszott abban, hogy azt az utat választották, hogy egy ideig rajtam és rajtuk kívül senki nem tudta, hol van a ló. Ez egy szükséges óvintézkedés volt, de mihelyt tisztázódott a dolog, Overdose visszajött Alagra. A korábbiakhoz képest annyi változott, hogy felújították az istállóját, s őrizzük éjjel-nappal. Nem az ügyem miatt, hanem mert akkora az értéke. Egy ilyen értékes lovat bárhol a világon őriznének.

Milyen állapotban van most Overdose? Teljesen meggyógyult már?

A rehabilitációs folyamat végén járunk, január közepére vélhetően beáll az az állapot nála, hogy a fokozatosság elvét betartva el lehet végezni a felkészítő munkákat. Ha nem jön közbe valami váratlan esemény, késő tavaszra vagy kora nyárra kerülhet olyan állapotba, hogy versenyt fusson.

Overdose trénere, Ribárszki Sándor Németországban akarja folytatni a pályafutását. Milyen lehetséges megoldások vannak arra az esetre, ha tényleg elmegy?

Overdose mindenképpen magyar marad, magyar tréninglistán fog szerepelni, magyar színekben fog versenyezni. Csapaton belül keressük a választ, hogyan lehetne ezt megoldani, akár úgy, hogy Overdose vendégtréningen vegyen részt Ribárszki Sándornál Németországban. A lóhoz ugyanis két ember áll nagyon közel: a gondozója, Barbi, és a trénere, aki a legjobban ismeri. Kettejük szakértelmére mindenképpen szükség van. Ez csapatmunka. Tulajdonosi szempontból nem lehet a lovat nevelni. A lovat a gondozója és az idomárja készíti fel a versenyre, s győztes csapaton nem lenne szabad változtani.

Hogyan fogadta egyébként a hírt, hogy Ribárszki Németországba készül.

Nem csak munkakapcsolat van köztünk, jó barátok vagyunk, a lányának én vagyok a keresztapja. Ezért is nagyon bonyolult a helyzet. Sanyinak kell meghoznia a döntést, mi pedig ezt tiszteletben tartjuk, s alkalmazkodni fogunk, hogy az együttműködés ne szakadjon meg.

Próbálta rábeszélni Ribárszkit, hogy maradjon?

Természetesen annak örülnék a legjobban, ha Alagon maradna, és itthon folytatódna ez a sztori, de Sándornak kell döntenie, én nem tudom őt befolyásolni. Biztosan őt is óriási kétségek gyötrik, hiszen neki is Overdose élete lova.

Mikor dől el végérvényesen, hol fog Overdose tréningezni, és ki fog vele foglalkozni?

Legkésőbb január elejére kiderül.

(Somogyi Tibor felvétele)