Otthonában emelték át a Barcát

Fél lábbal már a május 15-i glasgow-i finélában érezheti magát a Real, amely a BL-elődöntő első mérkőzésén 2:0-ra verte idegenben a Barcát. Szívesen megy majd a fehér balett Skóciába, 1960-ban ott érte el egyik nagy sikerét, a BEK-döntőben 7:3-ra lelépte a Frankfurtot; Puskás négy gólt lőtt.

Nem akármilyen győzelem volt a keddi: a madridiak 19 év után nyertek újra a futball „székesegyházában“, a No- Camp-stadionban, ráadásul BL-meccsen, 100 ezer katalán szurkoló bosszúságára. Persze ez nehezebben ment, mint leírni a történteket. Ugyanis Kluiverték nagy elánnal futballoztak, uralták a meccset, főleg a két félidő első negyedórájában, ám a Real ügyesen, okosan védekezett, gyakran szinte az egész csapat a 16-os környékén szorgoskodott. Kluivert és Luis Enrique lőhetett volna gólt, a felső léc azonban közbeszólt. A kezdeti lendület után a műkorcsolyázókra jellemző, nyugodtabb, amolyan pihenő szakasz következett. De ekkor is akadt látnivaló. Overmars lélegzet-elállító elfutásai, Zidane hajszálpontos átadásai, Kluivert finom cselei jelentették a „mozit“. No és ahogy egymásra „utaztak“ a játékosok, az sem volt mindennapi. Az egyik oldalon Zidane-t és Solarit hajszolták, a másikon Luis Enrique volt a kedvenc vad. Mindezek a momentumok, az agresszivitás és még az éles szópárbajok is borzolták a kedélyeket, fokozták a hangulatot, de a Real megúszta gól nélkül az első félidőt.

Aztán klasszisai villantak kettőt, és két gól lett belőle. De milyenek! Raul zseniálisan tálalt a világ legdrágább játékosa, Zidane elé, aki nem éppen gyorsvonat módjára „begyalogolt“ a 16-osra, és a kint álló Bonano fölött a hálóba emelte a labdát (55.). A gól után sem volt megállás, mindkét csapat többször jutott mattközelbe, de az utolsó lépést elvétették. Például Luis Enrique, ill. Guti. Becsülettel ment előre a Barca, már úgy tűnt, a 19 éves Saviola lesz a hős, de az apró termetű argentin, miután szinte szédülésig megforgatott néhány védőt, a kapust nem tudta megszédíteni. Eltalálta. És jött a cserejátékos Coincecao: remekül hozta helyzetbe az ugyancsak csere McManamant, s az angol látványos átemeléssel a kap- jobb oldalába továbbított (92.). A két átemelés valószínűleg a Barca végét jelenti, a Realnak pedig a döntőt. De hogy milyen a futball, arról a lövési kísérletek is tanúskodnak: Barca 21, Real 7.

Carles Rexach, a Barca edzője. „A végeredmény nem felel meg a játék képének. Számos helyzetet kialakítottunk, de nem használtuk ki azokat. A Real az első félidőben csak egyszer veszélyeztette kapunkat.“

Vicente Del Bosque, a Real edzője. „Úgy tűnik, mi játszottunk okosabban, egyszerűen jobb volt a taktikánk, pedig az első félidőben nagy nyomást kellett kibírnunk. Ekkor szilárdan álltunk a lábunkon. A hazaiak agresszívek voltak, gyorsan járatták a labdát, s alaposan megnehezítették a dolgunkat.“

FC Barcelona–Real Madrid 0:2 (0:0), góllövők: Zidane (55.), McManaman (92.). Játékvezető: Frisk (svéd), 100 000 néző. Sárga lap: Luis Enrique, Overmars, Kluivert, Zidane, Salgado, Cesar. FC BARCELONA: Bonano–Reiziger (59. Geovanni), F. De Boer, Abelardo (73. Christanval)–Motta (82. Gabri), Cocu, Rochemback, Overmars–Luis Enrique–Kluivert, Saviola. REAL MADRID: Cesar–Salgado, Hierro, Pavon, Roberto Carlos– Makelele, Helguera, Solari (89. Flavio Coincecao), Zidane–Raul, Guti (80. McManaman).