Otthon menetet se vesztve menetelt

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Négyszer volt idén országos bajnok. Saját korosztályában az idősebb diákok és korkedvezménnyel a kadettok között. És mindkét fogásnemben. Szelle Gábor a szlovákiai birkózósport egyik legnagyobb tehetsége. Tizenöt éves, és a 46–47 kilóban vitézkedik. „Több nemzetközi verseny győztese, idén az erős mezőnyű Csallóköz Nagydíján is nyert, már most tagja az eggyel idősebb korosztályban a kadettválogatott bővebb keretének – hallom edzőjétől, Meton Krisztiántól, aki Mezej Józseffel együtt készíti fel a szőnyegcsatákra a bősi tehetséget. – Három éve nyeri az országos bajnokságokat, s mind kötöttfogásban, mind szabadfogásban hozza a győzelmeket. Különösen a földmunkában jeleskedik, kiéli magát a parterhelyzetben, mert kiválóan elsajátította a pörgetést, nagyon jó az állóképessége is.”

Idei országos elsőségei közül Gábor legszívesebben bősi diadalára emlékezik. „Novemberben az idősebb diákok között előbb csapattársamat, Heizer Eriket győztem le, majd két kassai következett, s végül egy bánovcei fiú ellen nyertem a döntőt, s közben menetet se vesztettem – eleveníti fel kötöttfogásban elért egyik bajnoki diadalát. – Szabadfogásban már nehezebb boldogulni a szőnyegen, de az is jó. Én azonban a kötöttfogást szeretem jobban. Kiskorom óta ezt edzem, így nem csoda, hogy közelebb áll hozzám.”

Azt mondja, inkább versenyezni szeret, mint edzeni, egymást gyúrni az edzőteremben, a szőnyegen. „Az edzéseket is végigdolgozom. Kemények a mestereim, nem hagynak lazsálni – árul el valamit a felkészülés óráiból, s tudja, megéri hajtani, mert utána könnyebb a mérkőzésen. – Ha erős ellenfelem van, megvárom a partert, mert biztos vagyok abban, hogy közben bejön a pörgetés. Ezért addig nem kockáztatok.”

Gábor négy éve birkózó, barátai csalogatták maguk közé, s ott ragadt. Azt kedveli ebben a küzdősportban, hogy megmutathatja, jobb a vetélytársainál. Sokszor állt már a dobogón, különböző versenyeken. Ekkor örül igazán, hiszen érmet akasztanak a nyakába. A szőnyegcsata utáni győzelem pillanataiban még nem éli át annyira újabb sikerét, így öröme sem annyira felfokozott. Példaképe még nincsen, de nagy elődei vannak a bősi birkózásban. Fernyák Attila egy ideje szabadfogásban csiszolja Gábor és klubtársai tudását, Bátky Attiláról meg kapásból tudja, hogy világbajnoki bronzérmes volt, s gondolom, Meton Krisztián birkózói érdemeinek is már utánanézett. Szóval van kit követni a csallóközi klubban. Szelle Gábor azonban saját útját akarja bejárni a birkózószőnyegen. „Szeretnék kijutni az olimpiára, világot látni, s ebből akarok megélni – sorolja célkitűzéseit, s rögtön hozzáfűzi:– Mindent meg is teszek érte. Még akkor is, ha nehéz az edzésmunka.”

De elvégzi, hogy aztán a meccsein nagyokat pörgethessen, majd a torna végén mosolyogva nézhessen a többiekre a dobogó tetejéről.