Ostravában jártunk, hoki-vb-t láttunk

A 300 ezres Ostrava igazi iparváros, lépten nyomon működő, de sok esetben elhagyatott gyárépületekkel. Az egyszeri látogatónak résen kell lennie, hogy a vasútállomásról a jégcsarnokba vivő villamosban ülve tekintetével elkapja a fő teret és a pici, óvárosnak tekinthető pár utcácskát. 

Mindez persze semmilyen összefüggésben nincs azzal, milyen társházigazdája a jégkorong-világbajnokságnak az ország harmadik legnagyobb települése. S bár a kültéri reklámfelületek, óriásplakátok megléte nem feltétlenül számít a témában perdöntőnek, kissé furcsának találtuk, hogy a vasúti felüljáróban elhelyezett egyetlen billboardon kívül sehol még csak utalást sem látunk arra vonatkozóan, hogy valamilyen kiemelt fontosságú sportesemény zajlana Ostravában.

A kedd délutáni órákban összesen két-két német, illetve svéd drukkerbe botlottunk csak. előbbiek hazafelé vették az utat a nemzetközi gyorssal, utóbbiakat egy szolgálaton kívüli troli szállította bónuszként. A helyzet estére, a svéd–szlovák meccs közeledtével sem változott jelentősen: az Ostravar Aréna körül több kört megtéve sem láttuk a Tre Konor szurkolóit (pár kis sárga mezes szigetecske azért előbukkant a teltházas lelátó egy-egy részén meccs közben).A szlovák drukkerek pedig azonnal a csarnok tőszomszédságában létrehozott, szigorúan elkerített szurkolói zónába vették az irányt, így a környékbeli utcák meglepően kihaltak voltak. Hömpölygő tömeg híján dudaszót sem lehetett hallani, közlekedési dugóra esély sem volt, a kora nyarat idéző melegben békés családi matinénak tűnt az utolsó csoportkörös vb-játéknap.

Az élő legenda

Az idillhez a csarnokban és környékén szolgálatot teljesítő személyzet is jelentősen hozzájárult. Egyetlen mogorva rendőrrel sem találkoztunk, az állig felfegyverzett rohamosztagosok is kedvesen adtak útbaigazítást a kisbabás anyukáknak. A beléptető ellenőrzésnél a rendezők olyan szívélyesen fogadtak mindenkit, mintha csak látogatóba jött volna az ismerősük; magában a jégcsarnokban pedig a biztonságiak vezetője minden tilosban álldogálónak barátian elmagyarázta – az este folyamán vagy tucatszor –, hogy miért szeretné megkérni, inkább a helyéről szurkoljon.

A rajongói különdíjat pedig részünkről az akkreditációs központban dolgozó hölgyeknek adnánk, akik – miután a helyiségbe belépett a hokilegenda Miroslav Šatan – szabályosan lefagytak, majd elvörösödtek, és ujjongásban törtek ki, tinilányok lámpalázas izgalmával körülugrálva a Szlovák Jégkorongszövetség elnökét, aki mosolyogva pózolt az összes selfie-hez. Aztán elnézéstkérések közepette folytatódhatott az akkreditációk kiadása…

Fél óra alatt eldőlt

A hangulat alighanem azért is hasonlított inkább egy barátságos meccsére, mert a vb B csoportjának zárómeccsére szokatlan helyzet állt elő: az amerikaiak Lettország elleni délutáni győzelmével (6:3) biztossá vált, hogy Tatarék ott lesznek a legjobb nyolc között. És nemhogy nem kellett izgulniuk Craig Ramsay szövetségi kapitány védenceinek a svédek ellen, teljesen tét nélkülivé vált a meccs azzal, hogy a nyolcas első négy helyén már nem következhetett be változás. Így – Kanada ugyancsak délutáni, csehek elleni győzelmével – a szlovákok már azzal is tisztában voltak estére, hogy az abszolút topfavorit juharlevelesek ellen lépnek jégre a negyeddöntőben. Ráadásul az addig hátralevő másfél napban a székhelyüket is át kellett tenniük Ostravából Prágába. Így akaratlanul is bennük lehetett – még ha ezt a mixzónában nem is akarták megerősíteni – , hogy nem kedd este kell megváltani a világot. Főleg úgy, hogy a kisebb sérülés miatt a keretből kimaradó Marek Hrivík, a válogatott első számú centere mellett a 3 gólnál és 4 asszisztnál járó Martin Pospíšil a meccsen szedett össze vállsérülést, amely miatt véget ért számára a torna. 

Persze hajtottak így is a svédek ellen, és mintegy 30 percig percig kiegyenlített küzdelem zajlott a jégen. Igaz, a 3:0-ás svéd vezetés ennek némileg ellentmond, az északiak ugyanis sokkal efektívebbek voltak. Kétszer nagyon egyszerűen használták ki az emberelőnyt, egy alkalommal pedig Karlsson korongja találta meg valahogy az utat a hálóba Škorvánek kapus sisakja, válla és a kapufa határolta miniháromszögben. A gyorsan hozzápakolt negyedik svéd gól pedig a 34. percben el is döntötte a találkozót, amelyet végül 6:1 arányban nyertek meg.

Csapatként játszani

„Nehéz mit mondani. Jól kezdtünk, voltak helyzeteink, de aztán gólt kaptunk. Az emberelőnyöket is jól oldottuk meg, többet lőttünk kapura, kapufánk is volt, de nem tudtunk betalálni. A legfőbb hiba az volt, hogy 3:0-nál feladtuk a játékrendszerünket, és egyénieskedni kezdtünk. A szlovák válogatott csak akkor lehet sikeres, ha csapatként játszik, ezt észben kell tartani” – értékelt Ramsay, aki szerint ennél többet nem kell foglalkozni a múlttal, hanem előre kell tekinteni, a honfitársai elleni negyeddöntőre. – Kanada ellen egy újabb esélyünk lesz arra, hogy megmutassuk a tudásunkat. Mindenki bennük fog hinni, de én bízom a fiúkban és hiszem, hogy nyerhetünk, 2019-ben Kassán például csak az utolsó másodpercekben szerzett góllal győztek le minket a csoportkörben.”

Mi lehet a recept?

A mixzónában úgy tűnt, mintha a játékosok kevésbé tekintenének optimistán a mai (16.20) mérkőzésre, legalábbis erről árulkodott az arckifejezésük. „A kanadaiak még nem hibáztak, minden meccsüket megnyerték a tornán. Azt viszont láthattuk, hogy viszonylag sok gólt kapnak. Ezt meglovagolva lehet egyedül esélyünk ellenük” – jegyezte meg Libor Hudáček, a szlovákok szélsője. Tomáš Tatar csapatkapitány pedig hangsúlyozta, fel kell készülniük a tengerentúli stílusra. „Kisebb provokációkra számítok a részükről, nekünk ezeket nyugodtan kell kezelnünk. Vagy ellenük is fordíthatjuk a fegyverüket, ők idegeskedjenek, hogy adott esetben még nem vezetnek egy ilyen kis ország csapata ellen” – mondta a Seattle csatára, bevallva, az idő rövidsége ellenére már váltottak pár zrikáló SMS-t egymás közt NHL-es csapattársaival.

Egy kis múlt

A szlovákok Ramsay érája alatt hat vb-részvételükből harmadszor jutottak be a negyeddöntőbe. 2021-ben az USA (1:6), 2022-ben Finnország (2:4) verte ki őket. A kanadaiakkal viszonylag gyakran találkoznak, a mérlegük viszont rendkívül negatív: a világbajnokságokon csak 2-2 győzelmet és döntetlent tudtak ellenük elérni 17 (!) vereség mellett. Nem véletlen, hogy 2012-es keltezésű az utolsó szlovák siker Kanada ellen. Az akkori keretekből Tatar, Hudáček és John Tavares szerepel most is országa válogatottjában.

A másik délutáni párharcban Svájc Németországgal találkozik. Érdekesség, hogy a csoportkör utolsó fordulójában a nyolc csapat közül egyedül a helvétek „választhattak”: a finnek elleni vereség esetén az USA-val találkoztak volna.

A tengerentúliak így a házigazda cseheknek jutottak, de a másik esti párharc is rangadó a javából: Svédország Finnországgal találkozik.