Összeomlás: a Barcelona 30 napja

Az FC Barcelona játékosai március 13-án a Getafe 6–0-s legyőzése után, klubrekordot jelentő győzelmi sorozattal a hátuk mögött mehettek válogatott szünetre. Az egyetlen kérdés a spanyol sajtó és a közvélemény szerint is csak az volt, hogy április végére sikerül-e vajon megnyerni a spanyol bajnokságot, hogy aztán a Lionel Messi vezette csapat teljes figyelmével a Bajnokok Ligája duplázásra tudjon koncentrálni. Nem így lett, a csapat összeomlott, és a BL-kiesés után már az is kérdéses, meg tudja-e nyerni a bajnokságot.

Harminckilenc mérkőzésen át tartó veretlenségi széria. Még kimondani is elképesztő. 2015. október 3-tól a Villarreal elleni mérkőzésig (2016. március 20.) a csapat tizenkét mérkőzést nyert meg egymás után a La Ligában, jutott be közben a Spanyol Kupa döntőjébe, s győzte le az Arséne Wenger vezette Arsenalt a Bajnokok Ligájának legjobb tizenhat csapata között.

Hajtani végkimerülésig

Egy ilyen sorozat után utazott válogatott mérkőzéseire a csapat huszonöt fős keretének tizennyolc játékosa – Suárez egymaga huszonnyolcezer kilométert utazott. Messi két kulcsfontosságú mérkőzést játszott le Argentína színeiben, egyet Chile, egyet pedig Bolívia ellen, Neymar pedig már második alkalommal repült Brazíliába szűk egy hónapon belül. Piqué volt az egyetlen játékos a spanyol válogatottban, aki a nemzeti tizenegy mindkét mérkőzésen kezdőként játszott, Jeremy Mathieu pedig súlyos térdsérülést szenvedett, és a legjobb esetben is másfél hónap alatt épülhet csak fel, azaz a szezon hátralévő részére kiesett. A játékosok egyszerűen elveszítették frissességüket és ritmusukat, és ezzel párhuzamosan egyre több kérdés merült fel az emberekben a Johan Cruyff halála után rendezett – és elbukott – El Clásico után.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"227450","attributes":{"alt":"","author":"SITA/AP-felvétel","class":"media-image","height":"309","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Bő egy hónap alatt az FC Barcelona csapatának kilencpontos előnye elolvadt a fővárosi riválisokkal szemben, ráadásul az együttes a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében is kétgólos vereséget szenvedett az Atlético Madrid ellen, amely megálljt parancsolt a katalánoknak a nemzetközi kupaporondon, s véget vetett a katalán gárda triplázásról szóló álmainak is. A legegyszerűbb természetesen a Messi-Suárez-Neymar támadótrió hibáztatása lenne – hisz megfelelő alternatíva nélkül felőrlődtek a folytonos terhelés alatt – ez azonban csak egy a háttérben zajló folyamatok közül, amelyek a Barcelona összeomlásához vezettek.

A lejátszott mérkőzések száma

Az FC Barcelona a tavalyi esztendőben minden sorozatot megnyert, amelyben elindult. Ez egyrészt óriási eredmény, másrészt komoly többletterhelést jelentett az idei esztendőre a többi csapattal szemben. A tavalyi szezont megelőzően Luis Enrique tökéletes körülmények között készíthette fel csapatát a rájuk váró szezonra. Ez idén a szponzori rendezvények, az amerikai felkészülési mérkőzések és a Copa Americáról későn beeső játékosok miatt elmaradt. 

„Úgy veszem észre, hogy az az általános vélekedés és elvárás a csapat felé, hogy ismét nyerjen meg mindent. Ez lehetetlen. A siker egy díj, semmiképpen sem egy ítélet.”
(Johan Cruyff)

A csonka előszezon eredményét gyorsan lemérhette a nagyérdemű egy rendkívül szoros és kínkeserves Európai Szuperkupa-győzelmen, va­­lamint a vereséggel végződő Athletic Bilbao elleni Spanyol Szuperkupa-mérkőzésén. És még csak ezután következett a decemberi, Japánban megrendezett klubvilágbajnokság, ahova Lionel Messiék tizennégy órát utaztak, hogy azt megnyerve, hat nappal később újabb 10 800 kilométert megtéve készüljenek odahaza a soron következő Betis elleni mérkőzésre. A Király Kupában lejátszott nyolc mérkőzésről pedig még nem is ejtettünk szót – a sorozatban a Valencia legyőzésével jutottak be a május 22-i döntőbe. Csupán összehasonlításként: Andrés Iniestáék tizenegy mérkőzéssel (16,5 óra) játszottak többet, mint a Real Madrid, tíz mérkőzéssel (15,5 óra) többet, mint a Pep Guardiola vezette Bayern München, és hét mérkőzéssel (10,5 óra) többet, mint az Atlético Madrid. Míg tehát a csapat Grúziába vagy épp Japánba utazott, addig az ellenfelek nyugodtan pihenhettek és készülhettek a soron következő mérkőzéseikre. Luis Enrique fiainak a tavalyi esztendővel ellentétben gyakorlatilag alig volt ideje regenerálódni, és a rengeteg mérkőzés okozta terhelés a legrosszabb időszakban köszöntött vissza.

Fáradt lábak, ötlettelen játék

Az április 13-án lejátszott Bajnokok Ligája visszavágó mérkőzésen az Atlético Madrid csapata tizenkét kilométerrel futott többet, mint a Barca játékosai. A katalánok átlagosan 106,3 kilométert futottak egy-egy mérkőzésen a szezon során. A madridi elődöntőben ez a szám 102,7 kilométerre csökkent. Diego Simeone csapata ezzel szemben 114,5 kilométert tett meg pályán, ami gyakorlatilag egy teljes játékossal egyenértékű. Iniestáék nem voltak képesek megfelelő ritmusra pörgetni a játékot, ugyanakkor még ha birtokolni is tudták a labdát, rendkívül lassan és körülményesen járatták azt – a tavalyi esztendővel ellentétben. Természetesen fontos kiemelni a Diego Simeone által összerakott stratégiát és az Atlético védelmét is, hisz a Barcelona alig tudta átlépni a Diego Godín vezette fővárosiak tizenhatosának vonalát.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"227452","attributes":{"alt":"","author":"SITA/AP-felvétel","class":"media-image","height":"344","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Sérülések, távozók, érkezők

Mint az köztudott: a FIFA 2016. január 1-ig átigazolási tilalommal sújtotta az FC Barcelona csapatát. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség szerint a Barca vezetősége a szabályokat megkerülve igazolt le több tizennyolc éven aluli játékost korosztályos csapataiba. A regisztrációs blokád hatással volt az egész klubra, így természetesen a felnőtt csapat sem erősíthette meg keretét az elmúlt másfél évben. Ennek következtében Suárez, Busquets, Sergi Roberto, Munir és Ter Stegen már 2016 áprilisában több percet töltött a pályán, mint a tavaly az egész szezonban. A többi játékos, mint például Neymar, Mascherano és Piqué mindössze négy mérkőzésre voltak ugyanekkor a tavalyi összes pályára lépésüktől.

Regisztrálni tehát nem tudott a Barcelona, de játékosokat vásárolni igen, így az itt megnyíló kisablakot igyekeztek is ennek megfelelően kihasználni. A csapat Johan Cruyff óta egy bizonyos stílust, ars poeticát követ, amelyet a játékosok már fiatalon, a La Masián elsajátítanak. A 4-3-3-as hadrendben minden játékosnak tudnia kell a helyét, tisztában kell lennie a játék elemeivel és ritmusával, technikailag tökéletesen képzettnek kell lennie, a letámadások és labdajáratások során pedig pillanatnyi habozás nélkül tudniuk kell, kinek hol a helye. Bár a külső szemlélő számára mindez könnyűnek tűnhet, egyáltalán nem egyszerű az FC Barcelona stílusát elsajátítani. Számos játékosnak akadt ezzel gondja a történelem során – Hleb, Song, Affellay, hogy csak a közelmúltat említsük. Ugyanakkor a La Masia tanítványainak sem vezet egyenes út az első csapatba, még a legtehetségesebbeknek sem: Deulofeu (Everton), Krkic (Stoke) és Giovanni Dos Santos (LA Galaxy) is távozni kényszerült. A tizennégy hónapos transzfer-stop után 2016 januárjában az FC Barcelona nem kevesebb, mint hetvenhét játékos regisztrációs kérelmét nyújtotta be a FIFA-hoz. A majdnem hat hónapja vásárolt Arda Turan és Aleix Vidal így végre bevetésre készen várhatták az új esztendőt.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"227453","attributes":{"alt":"Arda Turan nem tudott beilleszkedni a csapatba","author":"SITA/AP-felvétel","class":"media-image","height":"330","title":"Arda Turan nem tudott beilleszkedni a csapatba","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Az azóta eltelt időszakban a török középpályás tizennégy, míg az univerzális – a spanyol válogatottban is bemutatkozó – szélső kilenc mérkőzésen szerepelt, s a látottak alapján túlzás nélkül állíthatjuk, a távozók és az érkezők kvalitásai közt óriási a szakadék.

Arda Turan előző klubjában, az Atlético Madridban központi szerepet kapott a támadások elindításában, a védelmek széthúzásában, illetve, ha arra volt szükség, a befejezésekben is. Bár fizikai és technikai adottságai vitathatatlanul kiválóak, és tudása alapján megfelelő láncszemnek tűnt Luis Enrique Barcelonájába, ott egy teljesen más pozícióban kellett helytállnia. A török legnagyobb erénye, hogy bátran, s legfőképp gyorsan képes jó döntéseket hozni. Az FC Barcelonában azonban sokkal nagyobb nyomás alatt kellett játszania. Nem szabad labdát veszíteni, nem szabad lelassítani az akciókat, ráadásul tökéletesen tisztában kell lennie hol, mikor és melyik pozíciót kell felvennie, hogy a csapat játéka olajozottan működjön. A közvélemény és a katalán szaksajtó eddig – teljesen jogosan – erős kritikával illeti a török vendégjátékost, akinek úgy fest, nagyon nehezen megy a beilleszkedés az új rendszerbe.

Aleix Vidal esete egy kicsit talán egyszerűbb. Az ifiként többek közt a La Masiát, a Real Madridot és az Espanyol akadémiáját is megjáró villámgyors szélső az Európa Liga-győztes Sevillától került a katalán városba, de sem Dani Alvest, sem az üstökösként berobbanó, szinte bármely poszton bevethető saját nevelésű Sergi Robertót nem tudta kiszorítani a csapatból.

Xavi és Pep Guardiola egykori kedvence, Pedro Rodríguez távozása is jóval nagyobb sebet ejtett az FC Barcelona csapatán, mint azt bárki hitte volna. A karmester és a futóbolond támadó, akinek a legutóbbi szezonban már csak mellékszerep jutott az MSN triumvirátusa mellett, elévülhetetlen érdemeket szerzett az elmúlt néhány év Barcájának sikereiben. Mára érződik csak igazán a hiányuk.

Leállt a gólgép

Az FC Barcelona legutóbbi hat góljából három pontrúgást követően született, ami a csapat játékstílusára egyáltalán nem jellemező. A Barca leggyengébb pontja tehát jelen pillanatban – szürreális módon – a világ legjobbjának tartott támadóhármasa. A tridente – ahogyan Spanyolországban nevezik őket – elveszítette élességét, a csapat pedig a játékstílus változása miatt elveszítette azt a tulajdonságát, amelyet szükség esetén Pep Guardiolával bármikor képesek voltak előrántani a kalapból. Messi öt mérkőzés maradt gólképtelen, de a gólpasszokkal is adós maradt. Neymarnál szintén a fizikai és pszichikai kimerültség jelei mutatkoznak, Luis Suárez pedig egyedül még akkor is kevés arra, hogy a szezonnak ebben a szakaszában cipelje a Barcelonát, ha – köszönhetően sárga lapjainak – egy mérkőzéssel többet pihenhetett, mint társai.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"227454","attributes":{"alt":"Leállt az MSN-trió","author":"SITA/AP-felvétel","class":"media-image","height":"320","title":"Leállt az MSN-trió","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Az Európa-szerte csak MSN-ként ismert támadószekció hiányosságai természetesen dominóeffektusként hatnak a csapat további részeire is. Mivel nem képesek gólt lőni, megtartani a labdát, azaz nem képesek dominálni a mérkőzéseken, a Barca védelmén és középpályáján is jóval nagyobb a teher, amihez nincsenek hozzászokva. A barcelonai védelem egymás után hat mérkőzésen kapott gólt, azaz a Gerard Piqué által dirigált védelem nagyjából egy hónapja nem volt képes kapott gól nélkül lehozni mérkőzést.

Messi

Az ötszörös argentin aranylabdás Suárez érkezésével újra a pálya jobb oldalára került, ahol anno a karrierjét is kezdte Frank Rijkaard kezei alatt az első csapatnál. Mindig benne volt egy mérkőzést eldöntő megmozdulás, legyen az gól, vagy gólpassz. Csapattársai bármikor számíthattak rá, az utóbbi időben azonban a fizikai túlterhelés miatt ő is beleszürkült a mezőnybe. Jóval kevesebb a labda nélküli mozgása, jóval távolabb helyezkedik a kaputól, s a védekezésből sem képes kivenni a részét olyan szinten, ahogyan azt tőle megszokhattuk. A Villarreal ellen megvívott mérkőzés óta terjeng a spanyol sajtóban az a pletyka, hogy Messinek hetek óta izomproblémái vannak. Nagyjából három hete fel is kereste Olaszországban élő táplálkozási tanácsadóját, s a bennfentesek szerint az következő kérdést tette fel: „Miért érzem magam rosszul a bőrömben?”

Van aki szerint ez csak puszta kifogás, esetleg kitaláció, de tény, hogy amikor az argentin utoljára – körülbelül egy éve – Veronában járt kivizsgáláson, valóban komoly fizikai gondjai voltak, és segítségre volt szüksége. Bármi is az igazság, vitathatatlan, hogy Leo Messi az elmúlt öt mérkőzésen messze tudása alatt teljesít.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"227451","attributes":{"alt":"","author":"SITA/AP-felvétel","class":"media-image","height":"312","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Luis Enrique

A Barcelona mestere köztudottan egy rendkívül határozott, kemény edző, aki igyekszik megfelelő távolságot tartani játékosaival. Tiszta elképzelései vannak a labdarúgásról, amelyet képes rendkívül egyszerűen és érthetően kommunikálni játékosoknak, hogy azok átültethessék azt a zöld gyepre. A tavalyi szezon óta azonban megváltozott valami a csapat és Luis Enrique között. Az egykori Real Madrid és Barcelona játékos a klub beosztottjainak elmondása szerint sokkal közelebb került játékosaihoz, így jóval bensőségesebb kapcsolatot ápol velük, mint valaha. Megszűnt az eddig jól bevált „főnök-beosztott” viszony, ami változásokat okozhatott a játékosok hozzáállásában is. A tavalyi évben január környékén a spanyol sajtó a Messivel történő összezörrenése miatt már-már menesztette is az FC Barcelona kispadjáról, de többek között az akkor még ott játszó Xavi közbenjárásának is köszönhetően a felek rendezni tudták viszonyukat. Luis Enrique többé nem cserélte le Messit, Messi pedig a pályán hálálta meg neki a bizalmat.

Taktikailag az andalúz edző sokak szerint elmarad nagy elődje, Pep Guardiola tudásától. Látva az elmúlt év sikereit, ez vitára adhat okot, de tény: Luis Enrique máshogyan közelíti meg a labdarúgást, mint a Bayern jelenlegi mestere. Míg Guardiola a labdabirtoklási fölénynek rendeli alá csapata játékát és minden játékosát, Luis Enrique nem fél kockázatot vállalni, és ha kell, feladni a Barca ezen elvét. Fő feladata, hogy játékosainak megteremtse a tökéletes körülményeket, leginkább fizikálisan, hisz olyan kvalitású játékosok kreativitását és sebességét, mint mondjuk az ereje teljében lévő Messi, Neymar, Iniesta és Busquets együtt, kevés csapat képes kivédekezni. A Barcát egész éven át sújtó sérülések miatt erre Luis Enrique egyszerűen képtelen volt, s csapata a legrosszabbkor veszítette el lendületét. A tudás persze még mindig ott lapul Iniestáék mellényzsebében, kérdés, maradt-e még elegendő energiájuk annak előcsalogatására.

A liga és Spanyol Kupa elhódítása gyógyírként hathat majd a jelenleg kissé csalódott FC Barcelona szurkolókra, s amennyiben sikerül, bátran nevezhetjük majd a 2015/2016-os szezont sikerekben gazdag évnek – a BL-kiesés ellenére.
(Dobai Róbert)