Örök inspiráció az ifjúsági olimpia

Nemzeti színek és soknemzetiségű vegyes csapatok, kőkemény versengés és kulturális programok, ismeretterjesztő előadások. Az ifjúsági olimpia talán minden más ötkarikás rendezvénynél jobban egyesíti az olimpiai eszme alkotóelemeit.

Az olimpia a 21. században már nemcsak a magasztos eszméket, hanem a házigazda számára megterhelő költségvetést, a szigorú biztonsági ellenőrzéseket, a létesítmények későbbi kihasználatlanságát is jelenti. A száz évvel ezelőtti „romlatlan” játékokat mai fejjel nehéz elképzelni, de aki kíváncsi a mozgalom hőskorára, figyelje az ifjúsági játékokat!

Szingapúr volt az első

A 14–18 éves korosztálynak szánt első nyári ifjúsági olimpiai játékokat 2010-ben rendezték Szingapúrban. Korábban is léteztek már az olimpiai zászló alatt szervezett, kifejezetten fiataloknak szánt rendezvények, mint az EYOF (fiatalok európai olimpiai fesztiválja), de ott nem olimpiai bajnokokat avatnak. Az ifjúsági játékok győztesei azonban ötkarikás győztesnek mondhatják magukat.

Az első ifjúsági téli olimpiára négy éve Innsbruckban került sor, 2014-ben Nanking adott otthont a nyári játékoknak, múlt héten pedig Lillehammerben fejeződött be a második ifjúsági téli olimpia.

A felnőttek olimpiájával ellentétben az „ifiolimpia” rövidebb, általában 10 napos, és kevesebb a versenyző is.

Tér a kísérletezésre

Bár a sportágak gyakorlatilag ugyanazok, mint amiket a nagy olimpiákról ismerünk, az egyes versenyszámok között találunk egészen szokatlanokat is. Szlovákia például az idei lillehammeri játékokon az egyetlen érmét Sebastián Čederle révén szerezte a hokisok ügyességi versenyében – a szakolcaiak ifistája második lett. De négy éve Magyarország is szerzett dobogós helyeket ebben a versenyszámban – a fiúknál Kovács Attila, a lányoknál Gasparics Fanni lett ezüstérmes.

Csapatsportok egyéni megközelítésben (mint a fenti hokis példa), egyéni sportolók valamilyen formában csapattá formálva – ezt is kínálja az ifjúsági olimpia. Nagyszerű tér ez a Nemzetközi Olimpiai Bizottság számára, hogy új, esetenként a közönség számára is vonzóbb formátumokat is kipróbáljon.

Nem kérdés, hogy a hagyományos sportágaknak egyre nehezebb lesz megmaradniuk az olimpia műsorában, s ahhoz, hogy a 21. századi néző számára is attraktívak maradjanak, időről időre meg kell újulniuk. Az ifjúsági olimpia jó platform lehet arra, hogy játékos keretbe ágyazva kiderüljön, mely újítások működhetnek esetleg a felnőtt sport szintjén is.

„Kevert” csapatok

Az olimpiai mozgalom a nemzetek közötti (sport)barátságot is szorgalmazza, az ifjúsági olimpián pedig ezek kialakulását segítik a különböző nemzetek tagjaiból összeállított vegyes csapatok. Az idei négy magyar éremből kettő született vegyes csapatban – a műkorcsolyázó Medgyesi Fruzsina a Team Discovery tagjaként lett bronzérmes, a magyar küldöttség legeredményesebb versenyzője, a rövidpályás gyorskorcsolyázó Jászapáti Petra pedig az 500 méteres versenyben szerzett ezüstérme mellett vegyes váltóban is szerzett egy ezüstöt. Rajtuk kívül a szintén shorttrackes Liu Shaoang szerzett egy bronzot, 1000 méteren.

Medgyesi Fruzsina előzetesen álmodni sem mert arról, hogy éremmel térhet haza Lillehammerből, az egyéni versenyben reálisan nem számíthatott dobogós helyezésre.

„Szerintem nagyon jó lehetőség volt ez a csapatverseny. Bár bevallom, eleinte tartottam tőle, hogy most nem magamért, hanem egy csapatért kell küzdenem. De hála istennek nagyon jó csapatba sikerült kerülnöm, összetartók voltunk, teljes mértékben támogattuk és motiváltuk is egymást” – osztotta meg benyomásait lapunkkal a fiatal műkorcsolyázó.

Barátság egy életre

A csapatsorsolást igyekeztek úgy lebonyolítani, hogy közel azonos képességű csapatok jöjjenek össze. A Team Discovery húzóembere a lett Deniss Vasiljevs volt, aki az egyéni versenyben második lett, a csapatversenyben pedig dominált a kategóriájában. „A verseny vége felé elkezdtünk matekozni a csapattársaimmal, hogy ebből akár érem is lehet. Amikor kiderült, hogy megvan a bronz, leírhatatlan, hogy mit éreztünk. Jó érzés volt egy csapattal együtt felállni a dobogóra. Egy életre szóló barátság alakult ki köztünk” – hangsúlyozta Medgyesi Fruzsina, aki az egyéni versenyben 16 versenyző közül a 14. lett, de nem teljesen egészségesen versenyzett, mert nem sokkal az ifjúsági olimpia előtt kiment a bokája, a megnyitóünnepségen pedig megfázott.

Katinka által inspirálva

Jászapáti Petra sem számított rá, hogy Lillehammerben pályafutása eddigi legnagyobb sikerét éri el. Az előzetes elvárása az volt, hogy elődöntőben korcsolyázzon, ezt pedig jócskán felülmúlta. 500 méteren második, 1000 méteren negyedik lett, a vegyes váltóban pedig egy ausztrál, egy holland és egy japán csapattárssal együtt újabb második helyet szerzett. „Jó volt a csapatverseny, muszáj volt összebarátkozni, ha sikeresek akartunk lenni. De ez inkább már csak az olimpia színesítése volt, mindenki elsősorban az egyéni versenyekre koncentrált” – mondta lapunknak a 17 éves szegedi sportoló, akinek Hosszú Katinka a példaképe.

Nem lehetett unatkozni

Mindkét magyar lány kiemelte a lillehammeri játékok kiváló hangulatát – a norvégok most is szívélyes házigazdának bizonyultak, iskolásokból minden nemzetnek külön szurkolótábort szerveztek, mindenkit biztattak. De már az ifjúsági olimpián is megmutatkozott a „nagy” játékok egyik problémája: a gyorskorcsolyázók például egyórányi buszozásra laktak a csarnoktól, Jászapáti Petra számára ez volt a rendezvény egyetlen negatívuma.

„Nem lehetett unatkozni, mindig voltak előadások, programok. Tartottak például mentális gyakorlatokat, vagy bemutatták a különféle sérülésmegelőzési technikákat” – tudtuk meg a gyorskorcsolyázótól, aki a hokidöntőre is eljutott, és nagyon jól érezte magát.

Medgyesi Fruzsinát a legjobban az olimpiai ezüstérmes Stéphane Lambiel előadása fogta meg: „Ő lett az új példaképem, ugyanis a műkorcsolya művészi hatásait helyezte előtérbe. Azt mondta, mindegy, hogy technikailag milyen erős vagy gyenge programot mutatunk be, a lényeg mindig az legyen, hogy élvezzük, amit csinálunk. Mintha a szívemből beszélt volna!”

Biztató kilátások

Sportvezetők és sportolók egybehangzóan állítják, hogy az ifjúsági olimpia óriási motivációt jelent minden résztvevőnek, az ifjúsági bajnokokról pedig biztosan hallunk majd a jövőben. Egy téli példánál maradva: négy éve Innsbruckban Szlovákia egyetlen érmet, egy aranyat szerzett az alpesi síző Petra Vlhová révén – őt pedig már nem kell bemutatni senkinek.

Jászapáti Petra is abban bízik, ott lesz 2018-ban Pjongcsangban, bár saját ambícióival kapcsolatban egyelőre nem akar előreszaladni. Azt azonban teljesen elképzelhetőnek tartja, hogy Magyarország két év múlva dobogós helyet szerezhet: „A shorttrack felszálló ágban van, ennek pedig két oka lehet, a kemény munka, illetve az, hogy néhány éve jött egy kínai edzőnő. Folyamatosan javulnak a feltételeink, szerintem van esély, hogy egy olimpiai érem is szülessen belőle.”