Ők is Fradi-szurkolók

KISS TIBOR NOÉ

Az MTK elleni bajnokin a drukkerek a háborús bűnökkel vádolt, s a második világháborúban a kassai gettó parancsnokaként elhíresült Csatáry Lászlóra emlékeztek egy molinóval. Csatáry a mérkőzés előtti napokban hunyt el, 98 éves korában. Az MLSZ vizsgálatot indított, és 800 ezer forint megfizetésére kötelezte a klubot.

Kubatov Gábor, az FTC elnöke ezután hangnemet váltott, és videóüzenetben arra kérte a szurkolókat, hogy saját nevüket vállalva, szurkolói kártyájuk számát közölve jelentkezzenek a klubnál. Mármint azok a szurkolók, akik az In Memoriam Csatáry László feliratú molinót kitalálták, megfestették, becsempészték, kifeszítették. Kubatov 72 órát adott a drukkereknek. Ha nem lesznek jelentkezők, a videofelvételek alapján fogják azonosítani a transzparenst tartó egyéneket. A kemény mag azonnal reagált, tizenhárom szurkolói csoport közös nyilatkozatban kérte ki magának Kubatov fenyegetőzését, a facebookon pedig „Mi voltunk” néven egy oldal jelent meg, amelynek tagjai nyíltan vállalják a transzparens üzenete melletti szimpátiájukat. Az oldalt lapzártakor 1800 ember jelölte kedvencének.

Az ügyben érvek és ellenérvek sokasága hangzik el, távolabbról szemlélve azonban tisztul a kép. Adott a magyar klubfutball, egy szakmailag színvonaltalan, velejéig hazug, korrupt, bundával fertőzött alvilág. A magyar futball már csak a televíziók hamis csillogásában létezik, a mérkőzésekre lényegében senki sem kíváncsi, a meccsek átlagosan két-háromezer néző előtt zajlanak. S itt kezdődik a probléma: az MLSZ (és az ország) vezetői modern, nyugat-európai típusú futballra vágynak, családbarát stadionokkal, beléptetőrendszerrel, szurkolói kártyával, bekamerázott szektorokkal. Ezzel azonban éppen a mérkőzésekre kilátogató szurkolók többségével kerülnek szembe. Számukra ezek az eszközök a „modern futball” jelképei, s ők ezek ellen tüntetnek. A radikálisok legfőbb ellensége ezért az MLSZ. S ellenség az olyan klubvezetés is (mint az újpesti), amely komolyan veszi a szurkolói regisztráció intézményét.

Bizonyos szempontból igazuk van. A radikálisok egyik érve – s főként erre hivatkozik a Fradi szurkolói csoportjainak közös levele is – teljesen jogos. Ők azok (az ultrák, a kemény mag tagjai) akik még a szörnyű, nézhetetlen színvonalú meccseken is buzdítják csapatukat, pénzt és energiát nem kímélve az idegenbeli mérkőzésekre is elkísérik őket. Hangulatot teremtenek az üres stadionokban. Le a kalappal. Csakhogy a meccsre járó kemény mag rendszeresen politizál, ez pedig nem lenne feladata. Miskolctól Győrig rengetegen egyetértenek közülük abban, hogy a világot a zsidók irányítják, hogy „akkor is van cigánybűnözés”. Irányítsák, legyen. Szerintük Csatáry László egy öreg bácsi volt, egyszerű közkatona, akit az utána vizsgálódók „halálba kergettek”. Sőt, azt a nézetet is szívesen terjesztik, hogy Csatáryt összekeverik valakivel – miközben Csatáry azzal védekezett az ellene felhozott vádakkal szemben, hogy „parancsra cselekedett”.

A szélsőséges szurkolók azt gondolnak, amit akarnak. Csakhogy politikai nézeteik terjesztésére a futballmeccs nem lehet ürügy. A Csatáryról való megemlékezésnek ugyanis semmi köze a futballhoz. Persze, születnek utólagos magyarázatok arról, hogy Csatáry állítólag Fradi-szurkoló volt, de ez még viccnek is rossz. Száz meg száz olyan ember van, aki élt-halt a Ferencvárosért, a tábor mégsem emlékezett meg róla soha (sőt, a múltban olyan ősfradistákat sikerült ellehetetleníteniük, mint Varga Zoltán vagy Novák Dezső). Csatáryról sikerült megemlékezni. És a következmények miatt sokan most is Kubatovot, az MLSZ-t, a zsidókat, a liberálbolsevikokat átkozzák.

Csak a lényeget nem értik: a futball az futball. Lehet, hogy a radikálisok szektoraiban sokan azokra az időkre vágynak, amikor zsidókat deportáltak, de ezt rajtuk kívül rengetegen máshogy gondolják. Ők azonban a nézeteiket nem a Fradi-meccseken fejtik ki. És ők is magyarok, ők is Fradi-szurkolók.