Nyolc évvel később kapta meg a vb-aranyat a cseh gerelyhajító

Miután 2008-ban, a pekingi olimpián fantasztikus utolsó dobásával aranyérmet szerzett, és négy évvel később, a londoni játékokon ismét győzött, a következő riói olimpián bronzérmet nyert. Gazdag éremgyűjteményében még három világbajnoki és egy Európa-bajnoki aranyérem is található. A prágai Dukla rendkívül szimpatikus versenyzője és két kisfiú édesanyja a jövő nyáron Tokióban készül befejezni rendkívül sikeres sportpályafutását.

Az idei dohai világbajnokság előtt pár nappal igen erős náthával küzdött. Ez volt az egyik fő oka, hogy végül nem jutott be a nyolcas döntőbe, a selejtezőben csak a 9. helyen végzett. Mit adott önnek ez a vb?

Annak ellenére, hogy tényleg nem voltam teljesen egészséges, és épphogy lemaradtam a döntőről, igen fontos volt számomra ez a világbajnokság. Mégpedig főleg azért, hogy felmérjem, mire is vagyok képes egy évvel az ötkarikás játékok előtt. Kíváncsi voltam arra, vajon jó úton haladok-e az olimpiai felkészülésemben. Sok pozitív tanulságot vontam le a Dohában eltöltött négy napról, és úgy érzem, sikerült a visszatérésem. Ahogy azt már korábban is hangoztattam, fő célom a tokiói olimpia.

A vb-k történetének egyik legdrámaibb gerelyhajító-döntőjében, 2011-ben Teguban az orosz Marija Abakumova győzött 71,99 m-rel, ön pedig 71,58 m-es dobással az ezüstérmet szerezte meg. Abakumovát utólag doppingvétségen érték, és az aranyérmét éppen Dohában adták át önnek. Milyen érzés nyolc év után még egy világbajnoki címet szerezni?

Ez tényleg furcsa érzés. Mindenki azt hiszi, hogy ilyen esetekben a vétkes sportoló visszaadja a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek az aranyérmét. Sajnos, ez egyáltalán nem így működik. Akit ugyanis doppingoláson kapnak, az már senkinek nem adja vissza a nem tisztességes módon nyert aranyát… Ezért az említett szövetségnek nem marad más hátra, mint egy újabb aranyérmet készíttetni az akkori második helyezettnek. Csakhogy az ilyen új érem már más kivitelezésű, nem olyan, mint az eredeti aranyérem volt.

Mi lett a tegui vébén szerzett ezüstérmével?

Meghagyták nekem, nem kellett senkinek sem visszaadnom. Így most furcsa módon két érmem is van ugyanarról a világbajnokságról, ám ahogy azt már említettem, az aranyérem dizájnja teljesen eltérő az ezüstétől.

Dohában ezt az utólagos aranyérmet a szokott ceremónia keretén belül, a dobogón akarták átadni önnek, ami után persze a cseh himnuszt is eljátszották volna a tiszteletére, de ön ezt a változatot elutasította. Miért döntött így?

Ha a szóban forgó utólagos eredményhirdetésen ott lehetett volna velem együtt a második és a harmadik helyen végzett kolléganőm is, akkor talán elfogadtam volna a szervezők ajánlatát. De hogy csak én álljak fel egyedül a dobogó legfelső fokára? Ennek igazán semmi értelmét nem láttam… A nézők is biztosan zavarban lettek volna, hogy most akkor ez milyen egy eredményhirdetés… Erre pedig egyáltalán nem volt szükségem.

Ki és mikor adta át önnek az utólagos aranyérmet?

A Cseh Atlétikai Szövetség új vezetőedzője, Jan Netsher. Meglátogatott a szállodai szobámban, ahol velem volt a párom, Lukáš is, és átadta nekem az említett aranyat. A cseh küldöttség megkapta a Nemzetközi Atlétikai Szövetségtől ezt az aranyat, hogy juttassák el hozzám. Azonban ez már csak formalitás volt, habár kedves formalitás.

Az idén már hatéves kisfia, Janek születése után sikeresen visszatért a világ legjobbjai közé. Az atlétika kedvelőit a másfél éves Daren születése utáni második visszatérése is bizakodással tölti el. Melyik újrakezdés volt a nehezebb?

Egyértelműen a második kisfiam születése után volt sokkal nehezebb visszatérni. Nemcsak azért, mert ahogy abban mindegyik anyuka és apuka egyetért, két kisgyerekről gondoskodni bizony rengeteg energiát igényel, hanem azért is, mert bizony a 38 évemmel már nem vagyok olyan fiatal sem... 

Mindegyik világsikere után is hangoztatta, hogy ez a családja és a csapata érdeme is…

Nagyon hálás vagyok nekik ezért. A páromnak, Lukášnak, a két nagymamának, az edzőmnek, Rudolf Černýnek, valamint a prágai Duklának Jaroslav Priščákkal és a Cseh Atlétikai Szövetségnek, Libor Varhaníkkal az élen. Valóban ideális körülmények között készülhetek a nagy világversenyekre, immár csaknem húsz éve.

Az idei első nagy nemzetközi versenye előtt – ami a római Gyémánt Liga volt – prágai sajtótájékoztatóján szintén hangsúlyozta, hogy nem az a típus, aki gyakran változtat a csapatán az olykori sikertelenségek vagy a különböző nehézségek miatt.

A sikereim mögött az is ott van, hogy ilyen téren konzervatív és hűséges típus vagyok. Kevesen tudják, hogy gimnazista koromban és az egyetemi éveim elején csaknem hét évig nem is tréningezhettem folyamatosan, mert a bal sípcsontom és lábfejem fájdalmai újra és újra kiújultak, és már úgy nézett ki, hogy végleg abba kell hagynom az atlétikát…

Pedig 2000-ben már negyedik lett a chilei ifjúsági világbajnokságon, mégpedig a korábbi versenyszámában, hétpróbában. Utána megint kiújult a sérülése?

Sajnos igen, és az orvosok tanácstalanok voltak… Mígnem 2002-ben, egy kisvárosi, Česká Lípán található kórház ortopéd főorvosa, dr. Horal, végre megtalálta a problémáim fő okát: a sípcsontomban ugyanis egy csontdaganat volt – szerencsére jóindulatú –, amit aztán sikeresen kioperált. Utána aztán már fokozatosan visszatérhettem az atlétikához, csak a hétpróbát felcseréltem a gerelyhajításra, ami mindig is jól ment nekem.

Korábban már írtunk arról, hogy mivel a kassai magyar nagymamájával más nyelven nem beszélhetett, ezért az ő kedvéért annak idején két évig járt nyelvtanfolyamra a Prágai Magyar Kulturális Központba. Azt is tudjuk, hogy kedveli a debreceni edzőtáborozásokat, és az atlétikai idény után a szabadsága egy részét, családjával együtt legszívesebben a magyarországi termálfürdőkben tölti. Milyen volt a legutóbbi bükfürdői szabadságuk? 

Mindig szerettünk oda visszajárni. Sajnos, az idén eléggé megzavarta a pihenésünket egypár neveletlen cseh turista, akiknek mindegy volt, hogy rajtuk kívül mások is vannak még a panzióban vagy a fürdőben… A magyart nem gyakorolhattam olyan gyakran, mivel a bükfürdői személyzet a cseh turisták érdekében jó pár mondatot és kifejezést már megtanult csehül… Azonban egy ügyes „találmánynak” köszönhetően mégis kapcsolatban vagyok a magyar nyelvvel. 

Mégpedig?

Van egy ügyes applikációm az okostelefonomban – azt hiszem, Mondley-nak hívják –, amivel különböző idegen nyelveket lehet gyakorolni, illetve „felélénkíteni“. Ez az applikáció ugyanis magyarul „beszél” hozzám.

Összességében hogyan értékeli az idei szezonját? 

Minél több idő telik el az említett idény befejezése óta, annál jobban tudatosítom a pozitív dolgokat, amelyeket sikerült elérnem. Például azt, hogy pár hónapos edzés után egyáltalán sikerült bejutnom a Gyémánt Liga zürichi döntőjébe, ahol az 5. helyen végeztem, pedig júniusban és júliusban is Achilles-ín-problémák miatt nem edzhettem teljes erőbedobással, és a futást ki is kellett hagynom a tréningekből. Amint arról már beszéltünk, a fő célom a tokiói olimpia, amibe ismét mindent beleadok. 

KUBÁNY ÉVA