Nincs védelme a DAC-nak

„Csak a győzelem elfogadható” – fogadkoztak a Senica elleni mérkőzés előtt a dunaszerdahelyiek, akik előző három találkozójukat elvesztették, s még gólt sem rúgtak, ezzel a klubtörténet leggyengébb bajnoki rajtját produkálták. A sárga-kékek azonban az erdőhátiakat sem tudták legyőzni, bár a gólképtelenségi sorozatot megszakították. Hogy a két lőtt gól még egy pontra sem volt elég, elsősorban a hátvédsor bűne, a dunaszerdahelyi védők egészen elképesztő hibákat követtek el a saját tizenhatosukban.
Már az első percekben kiderült, hogy Pavol Ďuricát balhátvédként szerepeltetni óriási tévedés. Ehhez képest az eddigi négy fordulóból háromszor ezen a poszton kapott helyet, s ő maga is váltig állítja, hogy itt érzi magát a legjobban, pedig talán még kapusként is kevesebb kalamajkát okozna, csatárként vagy támadó középpályásként pedig akár hasznára is lehetne a csapatnak.
A dunaszerdahelyi balbekk folyamatosan rosszul helyezkedett, lemaradt az emberéről, s az első gólban is benne volt – ahogyan Struhár is. A két védő csak nézte, ahogy a senicai Diviš faképnél hagyja őket, és elegánsan átemeli Kisst – 0:1. A vendégeknek ráadásul korábban is volt helyzetük, Piroska Struhár önzetlen átadása után a felső kapufát találta el, s a DAC középhátvédje adott egy ajándéklabdát Kóňának is, akit úgy meglepett a dolog, hogy méterekkel a kapu mellé lőtt.
Az első félidőben nagyon keveset mutattak a sárga-kékek, akik legjobbja az a Helísek volt, akit tavaly Kurt Garger következetesen a hátvédsorba állított, holott mindenki a középpályára követelte. A cseh játékos most végre ott játszik, ahol szeret, s a jobbszélen igazán elemében van, a senicai Bolek kapust is gyakran foglalkoztatta. Szünet után volt a DAC-nak egy jó negyedórája, a csapat szinte megtáltosodott, mindenkin látszott az akarat (katasztrofális idénykezdet ide vagy oda, a mostani DAC-on sokkal jobban látszik az elszántság, mint az elmúlt idény flegma légiósosztagán), a senicaiak nemhogy a térfelükből, de még a tizenhatosukból sem tudtak kitörni. A nyomásnak meg is lett az eredménye – az 51. percben Obertet elkaszálta Wijlaars, a bíró büntetőt ítélt, amit Harsányi magabiztosan be is lőtt – 1:1. Ebben a pillanatban úgy látszott, a DAC megnyeri a meccset, mert tovább rohamozott, Yavarzadehnak és Gašparíknak is volt egy ziccere. Csakhogy bármennyire szimpatikusan támadtak is a dunaszerdahelyiek, a 70. percben a senicaiak is vezettek egy akciót, amelynek végén Kóňa lőhetett távolról a hazai védelem előzékeny asszisztálása mellett, s Kiss hiába vetődött – 1:2. A DAC nem roppant össze a kapott gól után, Nikolic beadását kihasználva Yavarzadeh fejjel egyenlített – 2:2. A közönség tombolt, s hajtotta volna fiait előre, de a szünet utáni őrült roham már nem ismétlődött meg, egyszerűen elfogyott a szufla. Egy pontot még így is szerezhettek volna Hílekék, ehhez azonban az kellett volna, hogy a védelem ébren legyen a senicaiak harmadik cseréje után. Amíg a hazaiak bambultak, a vendégek a csere után gyorsan elvégezték a szabadrúgást, a labda az egyedül hagyott Strnadhoz került, aki nem habozott – 2:3. Itt már a szurkolók sem bírták idegekkel, sokan hazaindultak, a játékosok is leforrázva álltak a pályán, a hátralévő néhány percben nem is tudtak magukhoz térni.
Radványi Miklós, a DAC vezetőedzője is csak nehezen szedte össze a gondolatait a meccs után: „Az első félidőt átaludtuk. Nem volt védelmünk. Nemcsak az első játékrészben, hanem az egész meccsen. A szünetben nagyobb aktivitásra biztattam a játékosaimat, be is szorítottuk a senicaiakat, de nem használtuk ki a helyzeteinket.”
„A győzelmünkhöz a szerencse is kellett, a második félidőben az ellenfél remekül futballozott” – dicsérte Stanislav Griga senicai edző a DAC teljesítményét, hasonlóan a többi szakvezetőhöz, akiknek csapata már játszott idén a sárga-kékekkel.
A bókok azonban nem altathatják el a dunaszerdahelyi szakvezetést: lehet, hogy a DAC-nak van néhány tetszetős támadása meg jól sikerült negyedórája, de egyelőre nincs erőnléte és egyáltalán nincs védelme. Ezek nélkül pedig nagyon nehéz lesz pontokat szerezni.