„Nem vesztettük el az aranyat, mi megnyertük az ezüstöt”

„Nem vesztettük el az aranyat, mi megnyertük az ezüstöt” – mondta a célban a tízszeres világbajnok Vlček Erik, akinek ez a harmadik olimpiai érme, tagja volt az Athénban bronzérmes és a Pekingben ezüstérmes egységnek is.

A Lagoa-stadionban rendezett kajak-kenu versenyek utolsó döntőjében rögtön az elején megugrottak a németek, és bár a szlovákiai hajó öt-hatszáz méterig tartotta velük a lépést, a végét a németek nagyon meghúzták, és végül 3:02,143-es idővel, majdnem három másodperces előnnyel győztek. A második helyért Vlčekék a csehekkel csatáztak, s bár a tribünről egy pillanatig úgy tűnt, 20 méterrel a cél előtt a csehek vannak előrébb, az utolsó métereken a szlovákiai egység újra rákapcsolt, és ezüstérmesként ért célba.

Mámoros fürdőzés

Tarr György ráugrott Vlček Erik hátára, ki is borultak rögtön mindannyian a hajóból. „Olyan hulla voltam, örültem, hogy ülök, nemhogy még az egyensúlyt tartsam” – nevetett Vlček. „Nagyszerű érzés volt célba érni, de aztán Gyuri kicsit lehűtött minket. Majdnem megfulladtam” – mondta tettetett flegmasággal Denis Myšák. Másfél éve még csak álmodott arról, hogy ott lesz Rióban, otthon is azt hallotta, erről már lekésett. „Megmutattam, hogy mindent lehet” – somolygott Myšák.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"243960","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"319","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A kajaksport Mourinhója

A kajaknégyes tagjainak egymásra találása mesébe illő történet. Tavaly tavasszal Vlček és Tarr csak szenvedett K2-ben, pedig ezren és ötszázon is címvédő világbajnokok voltak. Linka Tibor a račicei Eb-n egyesben evezett, Denis Myšák pedig a másik, akkor még „olimpiai”-ként emlegetett négyes beugró vezérevezőse volt, a fogfájással bajlódó Krajčovič helyett.

„Mindenki kritizálta, pedig ő volt már akkor is abban a négyesben a legjobb” – mutatott rá Likér Péter, az egység edzője.

Tarr György így emlékezett vissza a kezdetekre: „Račicén a lelátón ott ült egy régi komáromi kajakos, Viszlai Pista, akinek olyan szeme van a kajakhoz, mint Mourinhónak vagy Guardiolának a futballhoz. Ő javasolta, hogy üljünk össze Denisszel és Tibivel, hogy ebből valami jó sülhet ki.”

Ez nem London

Olyannyira igaza volt, hogy a kísérleti hajó rögtön a duisburgi Vk-n bronzérmet szerzett, majd a hazai válogatón ismét legyőzte a Krajčovič, Michálek, Jakubík, Demin négyest. Így ők utazhattak a milánói vb-re, ahol elsődlegesen az olimpiai kvótaszerzés volt a céljuk. Ezt magasan túlteljesítették, aranyérmesek lettek.

Vlček és Tarr K2-ben is kvótát szerzett, így a szituáció némileg hasonló volt, mint London előtt, a négyes két tagja kettesben is indult (Londonban Vlček és Gelle).

A négy évvel ezelőtti olimpián azonban mind a két egység lemaradt az éremről. A Vlček, Gelle K2-es nyolcadik lett, a Gelle, Jankovec, Vlček Tarr összetételű négyes hatodik, sokkal elmaradva a vágyott helyezésektől.

Rióban minden másképp alakult. Igaz, a K2 nyolcadik helye Tarrt kicsit megijesztette. „Beugrott, hogy ez most megint olyan, mint London. De a fiatalok rögtön megnyugtattak, ne féljek, nem fog még egyszer megtörténni az, ami Londonban” – mondta a négyes korelnöke, a 37 éves Tarr.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"243961","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"315","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Nyugalom a hajóban

A fő különbség az volt, hogy London előtt a négyesen belüli megromlott viszonyok miatt (a két Riszdorfer testvér összezördült Vlčekékkel, akik szerint Riszdorfer Mihály teljesítménye már kevés volt) csak az utolsó pillanatban dőlt el, melyik négy kajakos alkotja majd az egységet, Rióra viszont nyugodtan készülhetett az új négyes.

„A szakértők szerint hét év kell, amíg egy egység összeérik. A londoni négyes sem volt rossz, de szinte csak pár héttel az olimpia előtt állt össze” – mutatott rá Tarr György.

Hideg fejjel

Az új egységben tökéletesen ötvöződik a fiatalok robbanékonysága a veteránok tapasztalataival. „Mind a négyen nagy harcosok. Nagyon jó, hogy a hajóban van két gyors fiatal, és két kitartó, harcedzett versenyző – dicsérte védenceit Likér. – Külön jár a dicséret Denisnek és Tibornak, hogy életük első olimpiáján ennyire higgadtan tudtak versenyezni. Hideg fejjel tették a dolgukat.”

Vlčekék a versenyt megelőző két hetet Rióban töltötték, és elismerték, hogy a hosszú együttlét már kicsit az agyukra ment. „Nem fogunk együtt szabadságra menni” – jegyezte meg Denis Myšák.

„A rajtot megelőző néhány óra nagyon nehéz volt. Olyankor már ólomlábakon jár az idő, az ember egyszer hisz magában, hogy meglehet az érem, máskor elbizonytalanodik. Az a várakozás még többet kivesz az emberből, mint maga a verseny” – tette hozzá Vlček.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"243962","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Nincs demokrácia

Likér Péter fiatalabb Vlčeknél és Tarrnál is, ám versenyzői maximálisan tisztelik. „Más edzők kritizálni szoktak a módszereimért, de azt gondolom, a demokrácia ebben a helyzetben nem működik” – jelentette ki Likér, aki minden részletre szigorúan ügyel.

„Folyton szekíroz minket, hogy kenjük be magunkat, ha napra megyünk, viseljünk napszemüveget, sapkát” – részletezte Myšák.

Likér megjegyezte, mindentől félti a versenyzőit, ezért idén nem is nagyon engedte őket haza az edzőtáborokból. „Sokat mozgok sportolók között, tudom, hogy néha hogyan viselkednek. Nekem itt van egy nagyon jó négyesem, nem akarom elrontani” – magyarázta a szakvezető.

A legszebb olimpiai

Linka és Myšák élete első olimpiáján rögtön ezüstérmes lett. „Tudom, hogy ez keveseknek adatik meg – hangsúlyozta a somorjai Linka, akinek városában a moziban vetítették a K4 döntőjét. – Bízom benne, hogy ez a sikert újabbak követik majd.”

A K4-esnek az érmet a NOB-tag Danka Barteková adta át, aki nem mellesleg Likér Péter barátnője. „Nagyon megható volt, hogy éppen Danka volt ott. Nem vagyok az a sírós típus, de majdnem kicsordult a könnyem” – árulta el Myšák.

Vlček ötödik olimpiáján harmadszor állhatott dobogóra, Tarr négyszer járt a játékokon, ez a második érme a pekingi ezüst után. „Nagyon boldog vagyok. London nem a mi olimpiánk volt, de ez az eredmény gyönyörű” – nyilatkozta Tarr. Vlček úgy fogalmazott, „ez a legszebb olimpiai érme”, mert a konkurencia évről évre nagyobb.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"243963","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"266","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"400"}}]]

Irány Tokió?

A két fiatal számára nem is lehet kérdés, hogy megcélozzák a 2020-as játékokat, de – főleg az ezüstérem után – még Vlček és Tarr sem tervez visszavonulni. „Jólesik, hogy az ellenfelek azt mondják, legenda vagyok, még ha én nem is érzem magam annak – mondta Vlček Erik. – Szívesen segítek még a srácoknak, de ha úgy érzem, hogy már csak fékezem a négyest, akkor nem fogok sehová sem tolakodni.”

Tarr György az olimpia előtt kijelentette, ha Rióban érmet szerez, akkor folytatja Tokióig. „Nem tudom, mi ütött belém, hogy ezt mondtam” – kacagott a verseny után, de látszott rajta, élvezi a versenyzést, és még vonzzák a kihívások.

Most azonban első a pihenés. „Csak az a baj, hogy mi nem tudunk lazán venni egy szezont – sóhajtott Tarr. – Ha már ott vagyunk a versenyen, akkor nyomjuk.”

S talán pont ennek a mentalitásnak köszönhetik, hogy Rióban ott állhattak az olimpiai dobogón.