Nem tudták róla, hogy kétszeres gólkirály

BŐD TITANILLA

Tavasszal a II. ligás nagymihályi Zemplínben futballozott, nyáron azonban az ausztriai Ober-Grafendorf játékosa lett, s eltűnt a szlovákiai futballrajongók szeme elől. Hogyan alakul a pályafutása az osztrák negyedosztályban?

Néha jó, néha nem. A csapat két fordulóval az őszi szezon vége előtt az első helyen áll a bajnokságban, ajánlatokat is kaptam, de sajnos elég sokat küszködök sérülésekkel. A hasfalammal vagy a derekammal lehet valami, nem tudnak rájönni. Egy meccset játszok, egyet nem, aztán megint játszok, aztán megint nem. Szóval ez nem a legjobb időszak. Lehet, hogy ez már a korral jár, hiszen januárban már 35 éves leszek.

Az orvosok mit mondanak?

A hátfájás mindjárt a második forduló után elkapott. Állítólag attól is fájhat a derekam, hogy sokat vezetek, ahogy edzésre járok, hiszen Nyitra és Ober-Grafendorf között a távolság oda-vissza 500 kilométer. Télen valószínűleg részt fogok venni egy gyógykezelésen, azt ígérték, hogy utána tavasszal már rendben leszek.

Milyen gyakran ingázik nyitrai otthona és új állomáshelye között?

Kedden, csütörtökön és pénteken edzünk, és szombaton van a meccs. Ha fáradt vagyok, akkor kedden este is Ober-Grafendorfban maradok, hiába van szerdán szabadnapunk, és csak szombaton, a meccs után megyek haza. De néha hét közben is hazamegyek, és szerdán Nyitrán vagyok. Ez attól függ, hogy érzem magam, vagy kell-e valamit segíteni a feleségemnek. Eddig jól bírom az utazást és a családtól való távollétet is, csak ezek a sérülések ne lennének…

Milyen az osztrák negyedosztály összehasonlítva a szlovákiai futballal?

Nehéz összehasonlítanom, hiszen Szlovákiában legalacsonyabb szinten a II. ligában játszottam. Az osztrák negyedik vonal talán a mi harmadik ligánkkal vethető össze. Nagyon sokat futnak, az erőfocit képviselő német, osztrák iskola a meghatározó. Kicsit nagyzolva azt mondhatom, hogy ha kicselezek egy játékost, s utána pontosan lepasszolom a labdát, máris én lehetek a csapatkapitány.

Az Ober-Grafendorf 13 forduló után 29 pontot gyűjtve (9 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség) az első helyen áll. A cél a feljutás?

Igen, már a tárgyalásaink alkalmával is ezt a célt tűzték ki. Az Ober-Grafendorf most jutott fel ebbe az osztályba, de máris eggyel feljebb szeretnének lépni. Ehhez volt szükségük egy befejező csatárra, és eddig teljesítem is, amit elvártak tőlem. Ahány meccsen játszottam, mindig nyertünk. Öt mérkőzésen öt gólt rúgtam, csak hát a sérülések hátráltatnak, sajnos csupán minden második mérkőzésen játszom.

A csapattársak egyébként hogyan fogadták, hogy egy kétszeres élvonalbeli gólkirály érkezik közéjük?

Nem is tudtak erről. Később utánanéztek, ki vagyok, és akkor megkérdezték, milyen volt a BL-ben játszani, vagy az élvonalban annyi gólt rúgni. Egyszer azzal is odajöttek, hogy a youtube-on látták a góljaimat. De hát nem azzal állítottam be Ober-Grafendorfba, hogy én ki vagyok, mi vagyok, hanem normálisan beálltam edzeni, végeztem a munkámat. A fiatalok felnéznek rám, az idősebbek pedig teljesen természetesen veszik – találkoztak ők már nálam jobb játékosokkal is.

Van más légiós is a csapatban?

Igen, van két-három húzóember, köztük a cseh Jiří Adamec. Ha nem játszok, ő remekül helyettesít, és rugdossa a gólokat. Mindig valaki húzza a csapatot. Ez a sikerünk titka. Ez a cseh srác már több éve az edzőnkkel tart mindenhová, minden csapatba viszi magával, nem is tagadja, hogy olyan már számára, mint a fia. De jó gyerek, örülök, hogy van egy cseh csapattársam, jól kijövünk.

Mekkora egyébként Ober-Grafendorf, és hányan járnak mérkőzésre?

Egy nagyobb falu, hét-nyolcezer lakosa van. Meccsre olyan 400-an járnak általában. De meglátjuk, akkor is lesznek-e ennyien, ha becsúszik egy-két gyengébb eredmény.

Nem sajnálja, hogy elbúcsúzott a profi futballtól?

Tény, hogy az amatőr élethez még hozzá kell szoknom. Furcsa számomra, hogy este fél nyolckor, sötétben edzünk… Amikor nyáron elmentem Nagymihályból, egyetlen ajánlatom sem volt Szlovákiából. Akkor ezt nem is tudatosítottam, csak utólag döbbentem rá, hogy hát mégiscsak elértem valamit a szlovák bajnokságban, mégsem keresett meg senki.

Említette, hogy most is vannak ajánlatai. Hogyan tervezi a folytatást?

Még egy fél évre van szerződésem az Ober-Grafendorffal, de már most felsőbb osztályú osztrák csapatok érdeklődnek irántam. A klubelnök nagyon kedvel engem, meglátjuk, télen elenged-e.

Azon nem gondolkozott, hogy edzősködni kezd?

Van Euro B licencem, s nyáron a nyitraiak fel is kértek, hogy legyek Cyril Stachura asszisztense az idősebb ifiknél. Mindjárt bele is egyeztem, csakhogy változott a helyzet, mert kiderült, hogy az Ober-Grafendorf mégsem péntekenként, hanem szombaton vagy vasárnap játssza a bajnokijait, így sokszor keresztezte volna a nyitrai ificsapat meccseit. Így pedig nem volt értelme, hogy ott edzősködjek, ha a mérkőzéseken úgysem vehetek részt. A trénerkedés viszont érdekelne, akár egy alacsonyabb osztályú felnőtt csapatnál is, hiszen a futball közelében szeretnék maradni. Az A licencet is meg szeretném szerezni, szerintem az edzői pálya megfelelne nekem.

Követi egyébként a nyitrai futball történéseit? Hallott a Trnava elleni botrányos meccsről, s arról, hogy a tulajdonosoknak elegük lett a fociból?

Természetesen figyelem az eseményeket. Örülök, hogy nekem ebben nem kell részt vennem, másrészt nem tudom, mi kényszerítette a tulajdonosokat erre a radikális döntésre, csak az az egy mérkőzés vagy több tényező. A legjobban azonban az szomorít el, hogy nagyon kevesen járnak meccsre. Most is 310 néző volt… A játékosok harcolnak, hajtanak, pedig feszültségben és bizonytalanságban élnek, megérdemelnék a biztatást.