Nem tud elszakadni a futballtól

Mikor arról kérdezem, milyen érzéssel fejezte be klubvezetői tevékenységét, azt mondja, jót érez, mert jó kezekbe került a sportvezetés a faluban. „De ennyi év után nehezen tudtam abbahagyni – avat be olyan érzéseibe, melyek néhány hétig érlelődtek benne. – Az első napok furcsák voltak, hogy már nem én végzem a klubvezetői teendőket. Folyton előjött belőlem: megyek és segítek. Ma már minden interneten keresztül történik. Ez is közrejátszott döntésemben. A sok stresszből is elegem volt már. Az új vezetőség zöme fiatal, csak egy-két tapasztalt van köztük.” De a váltás nem ment egyik napról a másikra. „Nehezen indult. Nem tudtuk, mi lesz, be kellett jelentkezni a bajnokságba. A gyerekek igen akartak futballozni, de klubvezető nélkül nem ment. Mondtam, hogy segítek, csak válasszanak valakit elnöknek – eleveníti fel a leköszönése utáni napokat. – Találkozott a régi vezetőség az újba jelöltekkel. Megbeszéltük a kialakult helyzetet, és Lehocký Richárd elvállalta az elnökséget. Azóta belevágtak a fiatalok, dolgoznak, tényleg aktívak, készülnek a nyári kupatornára. Engem is visszahívtak a vezetőségbe, nem kellett sokat csalogatni.” S mielőtt nagyon megköszönné a családnak, a korábbi vezetőségnek és mindenkinek a támogatását, már ennek folytatásában, a húsz év utáni ráadás napjaiban találja magát. Mert nem tud elszakadni a futballtól. A csallóköznádasdiak júniusban a negyedik helyen végeztek a dunaszerdahelyi területi bajnokság III. osztályában. Nyáron is ott folytatják, fiatalosabb lendülettel, lankadatlan futballkedvvel, Mészáros György tanácsaiból is merítve. Ő most a folytonosság soraikban. Nem kudarcként, de negatív élményként hozza fel, amikor a kilencvenes évek végén egy évre megszűnt a felnőttcsapat a faluban. „Focista- és pénzhiányban voltunk. Csak az ifjúságiak és a diákok folytatták a bajnokságban. Nem volt más kiút, de szerencsére csak egy évig tartott – hoz fel egy olyan időszakot, melyre nem szívesen emlékezik. – Kölcsönadtuk a játékosokat, aztán, mikor lett újra csapat, visszahívtuk őket. A legszebb klubelnöki élményem azonban az volt, amikor 2003-ban felkerültünk a II. osztályba. Erre többször nem is volt példa.” De még lehet. A fiatalos lendület Csallóköznádasdon is csodákat művelhet.