Nem tekint le a toronyból

Janne Ahonen szomorú. „Csak” második lett a Négysáncverseny negyedik állomásánReuters-felvételHa nincs összhangban az agy, a kéz meg a láb, oda az igazi kísérlet, arról az apróságról nem is beszélve, hogy a levegőben 100-110 km/órás sebességgel sivítva különösebb védőfelszerelés nélkül kell összpontosítani. Éppen ezért lenyűgöző, amit a 27 éves finn Janne Ahonen produkál. Mintha Ikarosz-szárnyakon repülne, úgy ugorja túl ellenfeleit, ahogy csak akarja. Michael Schumacher a síugrópályán. A 2004/05-os idény első nyolc Világkupa-viadalból hetet megnyert, csütörtökön pedig a Négysáncverseny összetett bajnoka lett (1999 és 2003 után harmadszor), méghozzá úgy, hogy az első három állomáshelyen győzött.

Az egyedülálló sikerek ellenére Ahonen állandóan unott, érdektelen arcot vág. Mintha torkig lenne örökös győzelmeivel. Láthattuk, a sajtóértekezleteken rövid frázisokkal válaszolgat az újságírók kérdéseire, teszi ezt rezzenéstelen arccal, kígyóra emlékeztető szúrós tekintettel. Sikerei titkáról is csak annyit árult el, hogy: „Nyáron nagyon szorgalmas voltam...”

„Nem tudom, miért kellene mosolyognom és hosszasan beszélnem. Azért vagyok itt, hogy versenyezzek.” – mondja előszeretettel arra az örökös kérdésre, hogy miért olyan szenvtelen. A befelé forduló, hallgatag finn, aki 25 Vk-viadalt nyert, közép- és nagysáncon is világbajnok, senkit sem enged közel magához. Kevesen tudnak róla valami érdemlegeset. Feleségével és kétéves kisfiával Lahtiban él egy 340 négyzetméretes házban, melynek architektúrájába maga is besegített. „Az építész jobbított a vázlatomon, mert ha a szerint épült volna fel a ház, régen összedőlt volna”– viccelődött. Hogyan másként, komoly arccal. Szabadidejében festészettel foglalkozik, folytatásos képsorozatokat rajzol, néhány megjelent a lapokban. Szereti a gyors motorokat, kedvence a dragster, amely eléri a 300 km/órás sebességet. Állítólag már három versenyt is nyert.

Szülei ötévesen vitték el egy klubba, hétévesen kezdett rendszeresen edzeni, 15 évesen mutatkozott be Vk-versenyen. Ötvenedik lett. Egy év múlva első. Azóta van a világ élvonalában. „Óramű pontossággal repül, minden ugrása teljesen egyforma. Hihetetlen...”–mondta róla egyik ellenfele. Mostanában egyáltalán nem kételkedik a győzelemben. Az oberstdorfi viadal előtt megkérdezték, ki nyeri a versenyt. „Én” – válaszolta. A meglepett újságíró némileg elcsodálkozott: „Biztos ebben”? Mire a finn szemrehányóan: „Miért kérdez ilyesmiket...”

Ahonen magabiztos. És bátor. No, nem annyira, hogy sok társához hasonlóan letekintsen az ugrótoronyból. Talán úgy van ezzel, mint a pardubicei lóverseny félelmetes taxis-árkával a lovasok. Ha a verseny előtt megmutatnák a lónak, annyira megijedne, hogy nincs az a „huszár”, aki átugrásra kényszerítené.

Hát így. Furcsa emberek a síugrók. A finn kiváltképp.

Ahonen milliói

Hogy megbecsülik a síugrókat, bizonyítja: egy-egy Vk-győzelemért 20 ezer svájci frank a prémium, a Négysáncverseny állomásain 30 ezret fizetnek a nyertesnek. Ahonen tehát 10 elsőségéért 140+90 ezret kasszírozott, két második helyéért 12+20 ezret. Ez összesen 262 ezer svájci frank. Mintegy 6,8 millió szlovák korona. Ehhez jön még a Négysáncverseny bajnokának fődíja, a 33 ezer euró értékű terepjáró. (tv)