Nem fél a szabálymódosításoktól

<p>Idén minden álma teljesült. Londonban dobogón állt, bekerült a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba, s a szerelem is rátalált. „Szinte félek is értékelni, mert ezt az évet nehéz lesz felülmúlni” – jelentette ki az év legjobb sportlövőinek ünnepélyes díjkiosztóján. Az olimpiai bronzérmes Danka Bartekovával beszélgettünk.</p>

BŐD TITANILLA

A 2012-es év volt élete legjobb éve?

Igen. Ez volt a legjobb versenyszezonom, s más területeken is sikeres voltam, bekerültem a NOB sportolói bizottságába. Ezt már nehezen lehet fokozni, de azért remélem, jövőre is jó évem lesz. Nagyon szeretném megnyerni a világbajnokságot, ez a következő célkitűzésem. Abban is bízom, hogy végre hivatalosan is tagja leszek a NOB-nak (a sportolói bizottság Londonban megválasztott tagjait még nem iktatták be, mivel két jelölt, akit kizártak a szavazásról, óvott a Sportdöntőbíróságnál – a szerk. megj.), s elkezdhetem a munkát. Meg akarom mutatni, hogy tényleg érdekel a sportdiplomácia, és hogy jól tudom csinálni.

Átgondolta már, hogyan fogja győzni a sokféle kötelezettséget?

Számomra továbbra is a lövészet az első, mindent ennek fogok alárendelni. A NOB sportolói bizottsága évente egyszer-kétszer találkozik, aztán szeptemberben lesz a NOB ülése. Remélem, hogy csak a világbajnokság után, ennek még nem néztem utána. A közbeeső időszakban is követni fogom a NOB tevékenységét, s az észrevételeimnek is hangot fogok adni, de azt gondolom, ez nem lesz annyira időigényes, hogy ne tudjak a versenyeimre koncentrálni.

Részt vett a Szlovák Olimpiai Bizottság tisztújító közgyűlésén is.

Még nem vagyok tag, így meghívott vendégként lehettem ott, szavazati jog nélkül. Legalább láttam, hogyan mennek a dolgok. A végrehajtó bizottság ülésein is ott szoktam lenni, egyelőre vendégként, amíg hivatalosan tag nem leszek. Vicces, mert volt már, hogy valaki megjegyezte, úgy sajnál, amiért végig kell ülnöm ezeket az unalmas gyűléseket… De én szabad akaratomból vagyok ott, nagyon érdekel az egész, kíváncsi vagyok mindenre. Ahhoz, hogy hasznos munkát végezhessek, ismernem kell a rendszer működését.

Jövőre komoly szabálymódosításokat vezetnek be az olimpiai sportlövőszámokban. Az eddigiekkel ellentétben a versenyzők a döntőbe nem viszik tovább a selejtezőben elért eredményüket, s a hattagú döntő lebonyolítása is izgalmasabb lesz – az első helyet a két legjobban álló lövő között szétlövés dönti majd el.

Érdekes lesz, mert radikális változás vár ránk az újfajta döntővel, de azzal is, hogy megváltoztatják az egyes lövőpozíciók sorrendjét. A nézők számára szerintem így élvezetesebb lesz a verseny, de valószínű, hogy hosszabb ideig el fog húzódni, pedig éppen ezt akarták elkerülni az új döntéssel.

Önnek előnyt vagy hátrányt jelent a szabálymódosítás?

Épp arról beszéltünk az edzőmmel, Juraj Sedlákkal, hogy a következő szezon nem annyira a technikás versenyzőknek, hanem inkább a „vadászoknak” kedvez majd. Szerintem nekem ez meg fog felelni, én is vadászó típus vagyok, szélben, rossz időjárási viszonyok között is tudok jól lőni. Mariborban a Világkupa-döntő alatt katasztrofális volt az idő, mégis jól megoldottam. Most sem félek a szabályváltoztatásoktól, meglátjuk, mit hoz a következő szezon.

Több meglepetés várható ezután a versenyeken?

Nem hiszem, legfeljebb az első néhány hónapban. De egy fél év alatt a legnagyobb sztárok is alkalmazkodni fognak az új feltételekhez, s ugyanott leszünk, ahol voltunk.

Minek köszönhető az idei eredményessége?

A kemény munkának. Két évvel ezelőtt Münchenben kezdődött minden, amikor kiharcoltam az olimpiai kvótát. Akkor egy kicsit változtattam a hozzáállásomon, s a felszerelésemben is voltak kisebb változások. Az elmúlt szezon végén például kicseréltem a fegyverem csövét. Ebben volt némi kockázat, pont az olimpiai szezon előtt, de végül bevált. Január óta pedig már csakis azon járt az agyam, hogyan tudnám minél jobban megoldani az olimpiát.

Londonban azt mondta, mindenre fel volt készülve: esőre, szélre, napsütésre – minden eshetőségre volt ruházata, egyéb felszerelése.

Azt gondolom, a szerencse a felkészülteknek kedvez. Nem engedhettem meg magamnak, hogy az olimpián egy váratlan helyzet kizökkentsen, vagyis tényleg mindennel számolnom kellett.

Az olimpiát megelőző Eb-n csak a 24. lett…

Ez talán még hasznomra is vált. Pekingbe Európa-bajnokként és kétszeres világcsúcstartóként utaztam, most viszont úgymond tiszta lappal vághattam neki a londoni játékoknak. Nem irányult rám akkora figyelem, én magam is próbáltam kicsit háttérbe húzódni, nem reagáltam a sajtó interjúkéréseire, mert nyugalomra volt szükségem. Utólag megmutatkozott, hogy jól csináltam.

Volt valamilyen speciális mentális felkészülése is?

Próbaképpen már dolgoztam együtt sportpszichológussal, de pont az olimpia előtt nem akartam nagyon változtatni a megszokott módszereimen. Igyekszem mindig pozitívan gondolkodni, egyelőre ez elég volt a sikerhez. Meglátjuk, hogy a következő szezonban hogyan tudok megbirkózni a rám nehezedő nyomással, eddig szerencsére mindig jól megoldottam. Az edzőm képezte magát a mentális felkészítés terén is, ezért nagyon jól együtt tudunk működni.

Az olimpián szétlövésben szerezte meg a bronzérmet. Az ilyen kiélezett helyzetekre hogyan lehet felkészülni?

Paradox módon az olimpiai döntőben engem a szétlövés rázott fel. A selejtező után a második helyen álltam, onnan mindig nehezebb harcolni az érmekért, mint a negyedik-ötödik helyről felkapaszkodni. Hosszú ideig nem is tudtam igazán összpontosítani. Aztán jött a szétlövés, ami helyrerázott, s akkora lökést adott, hogy tudtam, meglesz az érem.

Az olimpia után pedig ráadásként Mariborban megnyerte a Világkupa-döntőt. Fogott azóta puskát a kezébe?

Nem. Még mindig nincs kedvem hozzá. Nagyon nagy szükségem volt egy ilyen hosszabb szünetre, hiszen az elmúlt 14 évben sosem pihentem meg a lövészettől. Most egy időre szögre akasztottam a puskát, de valamikor karácsony előtt újra edzésbe állok. Vagyis tulajdonképpen most is edzek, futok, edzőterembe járok, csak éppen nem lövök.

Az erőnléti edzések mellé nem tervezi beiktatni a kajakozást? Ha már egyszer London óta Likér Péter, a kajaknégyes edzője a párja a magánéletben…

Egyszer kipróbáltam, de elég is volt. Nem borultunk bele a vízbe, mert Péter mögöttem ült, de azért mégis inkább olyankor próbálkoznék újra a kajakozással, amikor már meleg a víz. Csakhogy addigra már javában elkezdődik a szezon, nekem pedig a finommotorikára kell összpontosítanom. Akkor már nem üthetem ki magam. Esetleg a szezon végén, kikapcsolódásként mehetünk el újra kajakozni.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?