Nem csak a menekülteket ispirálná Juszra Mardini, a szíriai Iron Lady

Még csak tizenkilenc éves, és saját bevallása szerint egy átlagos lány, aki éli a tizenévesek átlagos életét. Vagyis inkább a sportolók számára szokványos életet, napi két edzés a vízben, heti három szárazon, egy-egy buli csak félévente egyszer fér bele. Iskolába jár, sportol, németül tanul, az úszás elég jól megy neki, kint volt az olimpián és a világbajnokságon is. Csakhogy Juszra Mardini története nem egy átlagos fiatal sportoló története. A szíriai lány két évvel ezelőtt szökött szülőhazájából Németországba, ahol jelenleg a szüleivel és két lánytestvérével él. Tolta a csónakot Két évvel ezelőtt, amikor a háború miatt házuk lakhatatlanná vált, azonban csak ő és nővére kelt útra. Libanonon át jutottak el Törökországba, ahol embercsempészek segítségét kérték. A legfeljebb hétszemélyes csónakba tizenkilencen zsúfolódtak be, és amikor a csónak süllyedni kezdett, Juszra és testvére is a vízbe ugrott. Három órán keresztül segített társainak a felszínen tartani és tolni a csónakot, amikor végre elérték Leszbosz szigetét.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"283251","attributes":{"alt":"","author":"Fotók: SITA/AP, TASR/AP","class":"media-image","height":"320","title":"„Sosem hittem volna, hogy egyszer olimpián úszhatok, hogy találkozhatok az amerikai elnökkel vagy a pápával.” ","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] „Főleg a sóra emlékszem, a sóra a számban, a sóra a szememben. Nem gondoltam arra, hogy meghalhatok, arra sem, hogy fázom. Az életem különféle eseményei játszódtak le a szemem előtt. Bátorítóan mosolyogtam azokra, akik a csónakban ültek, pedig sírni lett volna kedvem, máskor pedig elképzeltem, hogy még nekem is nehéz ez az úszás, hát még a többieknek, akik nem úszók” – idézte fel élete talán legnagyobb próbatételét Juszra a budapesti világbajnokságon. Cinkos mosollyal tette hozzá, túl sok részletbe nem mehet bele, mert a menekülés története benne lesz a filmben, és nem árulhatja el a sztori legizgalmasabb fordulatait. Kemény sztori Juszráról ugyanis jövőre film és könyv is megjelenik. „Angelina Jolie vagy Emma Watson” – felelte Juszra a kérdésre, kit tudna elképzelni a főszerepben, azaz a saját szerepében, és ebben a pillanatban tényleg olyan volt, mint egy álmodozó tinilány. Hogy a történetét megfilmesítik, az őt is meglepte: „Oké, elég kemény a sztorim, de sokaké még keményebb. Nem gondoltam volna, hogy pont az én történetemből csinálnak filmet.”[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"283252","attributes":{"alt":"","author":"Fotók: SITA/AP, TASR/AP","class":"media-image","height":"290","title":"A szíriai lány Budapesten 200 gyorson és 100 pillangón versenyzett","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A szerződésekig és a világhírig azonban kegyetlen út vezetett, amelynek egyik megállója éppen Budapest volt. Amikor Juszra és a nővére a magyar fővárosba ért, már éppen nem engedték tovább a menekülteket nyugat felé. „Itt ragadtunk egy hétre. Szörnyű volt. A földön aludtam a vasútállomásnál, és a rendőrség elég durva volt a menekültekkel. Egy barátom kékre-zöldre verve jött felém, akkor rádöbbentem, ha én is ott lettem volna, engem ugyanúgy megvernek” – mesélte. Életigenlését viszont jól mutatja, hogy ebben a szituációban is talált pozitívumot: „A Keleti mellett minden nap a McDonald’sban ettem! Most már nem szabad…” „Most már nem akarsz” – javította ki pártfogója, első németországi edzője, Sven Spannekrebs. Juszra elfintorodott, ez volt az egyetlen pont, amikor úgy tűnt, nem teljesen ért egyet mentorával. Az amerikai elnök, a pápa és Katinka Jelenleg már Ariel Rodriguez irányítja a szíriai lány felkészülését, de Spannekrebs továbbra is mellette áll, és egyengeti az útját. „Vannak török haverjaim, de korábban soha senkivel nem kerültem ilyen közeli kapcsolatba az arab világból. Juszra felnyitotta sokunk szemét” – mondta a spandaui klub edzője. Juszra hároméves korában kezdett úszni, mivel édesapja úszóedző. Tizenhat évesen egy évet kihagyott, de aztán újrakezdte. Saját bevallása szerint németországi élete nem sokban különbözik a szíriaitól: iskola, edzések… Ami változott, az az ismertség: „Sosem hittem volna, hogy egyszer olimpián úszhatok, hogy találkozhatok az amerikai elnökkel vagy a pápával.”[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"283253","attributes":{"alt":"","author":"Fotók: SITA/AP, TASR/AP","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"312"}}]] A tavalyi rövidpályás vb-n Hosszú Katinkával is találkozott. „Közös képet is csináltunk, nagyon kedves volt. Nagyszerű versenyző, ő az Iron Lady” – lelkendezett Juszra, aki szintén megérdemelné ezt a nevet: kedves, beszédes, sokat mosolyog, mégis nagyon kemény – semmilyen nehézség nem tudja megtörni. Budapest? Semmi szín alatt! Azt viszont nem tagadta, amikor megtudta, hogy Budapesten lesz a vb, az első gondolata az volt: semmi szín alatt nem jön ide még egyszer. De aztán emlékeztette magát a saját magának tett ígéretére, hogy egyszer visszatér a magyar fővárosba, és megmutatja, ő nem csak egy menekült, ő egy különleges ember. 2015 nyarán csupa rossz benyomást szerzett a magyarokról, de a képet árnyalták a budapesti vb-n szerzett tapasztalatai. „Találkoztam önkéntesekkel, buszsofőrökkel, szervezőkkel, és senki nem éreztette velem, hogy másképp nézne rám amiatt, mert menekült vagyok – mosolygott Juszra. – Megváltozott a magyarokról alkotott véleményem.” Két évvel ezelőtt csak egyetlen helyivel volt kellemes tapasztalata, egy taxisofőrrel, aki túllépte a sebességkorlátozást, hogy elmeneküljön a rendőrök elől, és a lányok elérjék az osztrák határon várakozó, Németországba tartó buszokat. Az egyik budapesti szállodában viszont – két éjszakát hotelben töltöttek – dupla árat számítottak fel nekik, csak azért, mert menekültek.  „Egyformák vagyunk” Juszra ezekről az élményekről is tár­gyilagosan, keserűség nélkül beszélt. „Megértem az embereket, hogy tartanak kicsit a menekültektől. De szeretném arra kérni őket, próbálják egy kicsit beleélni magukat a mi helyzetünkbe. Mi is olyan emberek vagyunk, mint ők, álmokkal és szenvedélyekkel. Nem én választottam, hogy a hazámban háború legyen, nem én választottam, hogy menekülnöm kelljen. Persze, nem minden menekült jó szándékú. Ahogy nem minden európai ember jó szándékú. Ebben teljesen egyformák vagyunk” – hangsúlyozta a fiatal úszó.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"283254","attributes":{"alt":"","author":"Fotók: SITA/AP, TASR/AP","class":"media-image","height":"422","title":"Juszra Mardini és honfitársa, Rami Anisz, aki szintén a menekültválogatott tagjaként jutott el az olimpiára és a vb-re","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Juszra Mardini a budapesti vb-n 100 pillangón és 200 gyorson indult, a 41., illetve a 47. helyen végzett. Hosszabb távú célja a tokiói olimpia, és viccesen megjegyezte, az lenne a legjobb, ha egyszerre indulhatna Szíria, Németország és a menekültek színeiben. Felszáradnak a könnyek Az úszás mellett előadásokat, beszélgetéseket is tart, az ENSZ menekültügyi biztosának nagyköveteként hívja fel a figyelmet a problémára. Hogy nem nehéz-e ilyen fiatalon ekkora felelősséggel megbirkózni? „Persze, én is csak ember vagyok, néha gyengének és sebezhetőnek érzem magam, bezárkózom a szobába, és sírok. Ám ha kinyitom a fiókjaimat a közösségi médiában, és elolvasom az üzeneteket, felszáradnak a könnyeim. Mert például egy lány arról ír nekem, hogy egyéni csúcsot úszott, egy fiú meg arról, hogy édesapja halála után ő lett a családfenntartó, azt hitte, neki a legnehezebb a sorsa, de aztán olvasott rólam, és ez őt is arra ösztökéli, hogy keményebben dolgozzon a családjáért” – fogalmazott Juszra.  Úgy gondolja, története inspirációként szolgálhat a többi menekült számára is, akik az új országba érve olykor nehezen találnak új célokat, de mindenki mást is meg akar szólítani. Az üzenete egyszerű: soha nem szabad feladni.