Nehéz visszacsalogatni a nézőket

Dušan Radolský, az éllovas Slovan vezetőedzője egyelőre nem gondol a bajnoki címre, „csak” a csapatépítésről és a nemzetközi kupaszereplésről beszélSomogyi Tibor felvételeAmikor kitudódott, hogy elfogadta a legnépszerűbb szlovák csapat irányítását, a Synot klubvezetői igencsak dühbe jöttek, valóságos futballháború dúlt a két szakosztály között. Nem lett volna jobb inkább fél évet várni?

Amikor odakerültem, abban is közös nevezőre jutottunk, hogy ha a legnépszerűbb cseh, illetve szlovák csapatok hívnak, akkor elengednek. Június végén már szóban megállapodtunk, aztán két nap múlva a Staré Město elnöke nagy meglepetésemre közölte: mivel a szerződésem az év végéig szól, ezért csak akkor mehetek Pozsonyba, ha a Slovan kifizet hárommillió koronát. Körülbelül egy hétig tartott a szócsata, a sajtó természetesen felfújta az ügyet. Végül meg-egyezett a két klub.

Ez a huzavona is azt bizonyítja, felettébb elégedettek voltak a csehek Dušan Radolskýval, akinek, ugye, sokat köszönhet a Synot...

Kiesőjelölt volt a Staré Město, amikor átvettem a gárda irányítását, és már három fordulóval a befejezés előtt kiharcoltuk a bennmaradást. Szerencsére rövid időt vett igénybe a stílusváltás, a támadófutballal idegenben is nagy sikert arattunk.

A cseh sajtó az egyik legszigorúbb edzőként emlegeti.

Nem akarok én semmi különöset, csak azt, hogy mindenki tisztában legyen a játékszabályokkal. Ha valaki elkésik az edzésről, akkor inkább ne is lépjen be az öltözőbe; csak az maradhat otthon, aki fekvőbeteg. Például én már két órával az edzés előtt a klubházban tartózkodom, értékelem az előző nap történéseit, tervezgetek, készülök a tréningekre.

Pozsonyban is minden simán ment, valamennyien „vették a lapot”?

Eddig – szerencsére – nem volt probléma, a vezetők és a játékosok is megértették, hogy rend és fegyelem nélkül aligha léphetünk előre. Még az átigazolásoknál sem volt súrlódás, akit kiszemeltem, azokat a futballistákat meg is szereztük. Dzúrikkal, Polgárral, Homoláčcsal és Vomáčkával sokat erősödött a csapat.

Igencsak mélyponton volt a Slovan, amikor a téglamezei stadionba érkezett. Milyen elképzelésekkel vette át a kékek irányítását?

A cél egyértelmű: sikeresen befejezni a csapatépítést és kiharcolni a nemzetközi kupaszereplést. Egyelőre ez a legfontosabb feladatunk; tavasszal aztán merészebb terveket szövögethetünk. Kezdettől fogva azt szorgalmazom, hogy támadó felfogásban futballozzunk, s idegenben se öljük meg a labdarúgást. Ez nem jelenti azt, hogy fejjel rohanunk a falnak, természetesen a védekezésről sem feledkezünk meg.

A kékek minden különösebb feltűnés nélkül araszolgattak előre, mígnem a 10. fordulóban átvették a vezetést. Melyik összecsapáson játszott elképzelései szerint a csapat?

A Púchov elleni, idegenbeli meccsen, habár akkor vereséget szenvedtünk, majd az Inter és most, megint a Púchov ellen szintén jól futballoztunk. Csak egy dolog bosszantott, hogy sok helyzetet elpuskáztunk.

Meglepően kevesen biztatják a Slovant. Mi ennek az oka?

A múltban elmaradtak az eredmények, s ahogy a tudósításokból kitűnt, sokszor a játék is csapnivaló volt. Főleg ezért foghíjasak a lelátók. A csalódott szurkolókat pedig nagyon nehéz visszacsalogatni. Én lennék a legboldogabb, ha 8-10 000-en lennének a téglamezei stadionban. Biztató jel, hogy egy-egy jó átadás, sikeres akció után már felcsendült a taps a lelátókon.

Sokan már a elsőségről és a BL-szereplésről álmodoznak...

Hol van még a pontvadászat vége, pontosan 25 mérkőzés vár ránk. Tudom, a Slovan háza táján mindig a bajnoki cím a téma.

Következik a sereghajtó Trenčín, méghozzá idegenben. Gondolom, a három pont reményében utaznak a divat városába?

Nálam az utolsó helyen tanyázó együttes is ugyanolyan nehéz ellenfélnek számít, mint egy élcsapat. Minden meccset komolyan kell venni! Az ún. gyengébb együttesek – főleg hazai pályán – bármikor meglephetik a favoritot. Gondoljunk csak a Szlovák Kupa legutóbbi fordulójára.

Vajon leggólveszélyesebb játékosa, Vittek nélkül is eredményes lesz a Slovan?

Már belenyugodtunk abba, hogy az őszi idény után, több mint valószínű, külföldön folytatja. Természetesen hasonlóan gólerős játékost kell igazolnunk a helyére. Egy biztos, nehéz lesz őt pótolni, ám ha ez sikerül, akkor nem maradnak el a győzelmek.

Miért jobb a cseh bajnokság, mint a szlovák?

Sokkal gyorsabbak, agresszívabbak és robbanékonyabbak a cseh futballisták, pedig nem is olyan régen még ők voltak a kényelmesebbek. De hát változnak az idők. A cseh válogatott Eb-ezüstérme, valamint a Sparta és a Slavia kupasikere nagyban hozzájárult a színvonal-emelkedéshez. Nincs reménytelen helyzetben a szlovák labdarúgás, habár a válogatott és a kupacsapatok a közelmúltban alaposan leszerepeltek. Azokkal a fiatalokkal kellene foglalkozni, akik a korábbi sikercsapatokban játszottak. Az olimpiai részvételt kiharcolt együttesben, valamint a vb-re kijutott 19 éven aluli gárdában több tehetséges futballista lépett pályára. Rájuk lehet(ne) építeni.

Apropó, válogatott! Sokan már a nemzeti tizenegy kispadján látták Dušan Radolskýt, de aztán az illetékesek mégis Ladislav Jurkemiknak szavaztak bizalmat. Csalódott volt?

Nem, mert én korántsem éreztem magam a válogatott trénerének, hiszen csak jelölt voltam. Azt viszont nem tagadom, ha felkérnének, nem utasítanám vissza az attraktív ajánlatot.