Negyvenhat évesen visszavonult a gólvadász Miklós Imre

A méltatáskor derült ki, hogy a dunaszerdahelyi területi bajnokságban és az V. ligában az értékelt időszakban összesen 143 találatot szerzett. Az AG Sport (VI.) ligában bajnoki címhez segítette a NAFC-ot, az V. ligában is vezéregyénisége volt a kollektívának. Rövid ideig játékosedzőként is részt vállalt az együttes eredményes szereplésében. Említést érdemel, hogy az egykor a honi élvonalban is megfordult gólvágó 46 éves korában akasztotta szögre a csukákat. 

„Imádom a labdarúgást. 11 éves koromtól a pályán tüsténkedtem. Nem szerettem volna mindenáron korrekordot produkálni, de még éltesebb koromban is képes voltam lépést tartani a fiatalokkal. Tavaly novemberben keresztszalag-szakadást szenvedtem, az újabb komoly sérülés után már nem kockáztattam, a visszavonulásra voksoltam. Ez volt egyébként eddigi életem egyik legnehezebb döntése. Sokat kaptam a focitól, profiként, amatőrként egyaránt. DAC-mezben a szövetségi ligában is szóhoz jutottam. A pozsonyi Inter és Artmedia, valamint a zsolnai MŠK csapatának tagjaként belekóstoltam a szlovák élvonalba. Egyébként mindhárom élvonalbeli klubnál vendégjátékosként szerepeltem. Az olimpiai válogatottakkal megtűzdelt Inter színeiben két gólt szereztem az UEFA-kupában. Többször voltam gólkirály és bajnokcsapat tagja. Az 1996/97-es bajnoki évfolyamban a Tatran Devín színeiben 26 találattal lettem gólkirály a II. ligában. Ausztriában is légióskodtam. Küzdöttem a rimaszombatiak, a bacsfaiak, a sárosfaiak sikereiért, az utóbbi években pedig a nagyabonyiaknál eresztettem gyökeret. Azt is fontosnak tartom, hogy a sikerek, az élmények sokasága mellett barátokat, közösséget is kaptam a focitól” – ecsetelte tömören több évtizedes pályafutását a csallóközi gólvágó, aki futószalagon produkálta a találatokat. Ausztriában az egyik bajnoki mérkőzésén 6 góllal került rivaldafénybe. 

„Az alapokat Diósförgepatonyban Németh Ödöntől sajátítottam el. A DAC-ban Kalmár László és Grajcár Antal felügyeletével sokat fejlődtem. A néhai Gőgh Kálmán indított el a magasabb szintre vezető úton. Sokat köszönhetek Dušan Radolskýnak, de Jozef Bubenkót és Vladimír Weisst is a kiváló szakemberek közé sorolom. A teljesség igénye nélkül most csak néhány nevet említettem azok közül, akik trénerként egyengették pályafutásomat. Mindenkinek köszönet jár” – fűzte tovább a gondolatsort a gólvadász, aki focimatuzsálemként sem hagyta ki az edzéseket. Szerinte a jó erőnlétnek is köszönhetően lehet idősebb korában is versenyképes futballista. 

Ugyan „focistanyugdíjba” vonult, de nem szakított imádott sportágával. Az évtizedek során felgyülemlett temérdek tapasztalatot immáron utánpótlásedzőként kamatoztatja. „A futball már nekem örök szerelem marad. Visszavonultam, új célokat kell megfogalmazni. Németh Krisztián felkérésére a DAC Akadémián vállaltam szerepet. Nevezetesen az U15-ös korosztálynál Biegelbauer Róbert asszisztenseként tevékenykedem. Szívügyemnek tekintem a jövő nemzedék nevelését. Mindent megteszek annak érdekében, hogy ezen a területen is sikeres legyek” – nyilatkozta új szerepköréről a legendásan hosszú ideig focizó mesterlövész.