Nathan Chen már nem csak egy ugrógép, és megvédte címét

Amikor Nathan Chen tavaly Milánóban 18 évesen megnyerte élete első világbajnoki aranyát, nem mindenki volt lenyűgözve. Abban a kűrben mintha a legjobb versenyzők egymást próbálták volna alulmúlni, ugrásparádé helyett esésparádét mutattak be, s az egyetlen, aki nem esett áldozatul ennek az össznépi, jégen hempergős tömegpszichózisnak, az Nathan Chen volt. Óriási fölénnyel, csaknem 50 ponttal nyert, de a fanyalgók szerint a kűrje nem volt több egymás után következő ugrásoknál, és azt sem felejtették el hozzátenni, hogy a kétszeres olimpiai bajnok Juzuru Hanju nem volt ott a vb-n.

Azóta eltelt egy év, és elfogytak az ellenérvek. Az elképesztő ugrástechnikával rendelkező Chen rengeteget fejlődött előadásmódban, programjairól már nem lehet azt mondani, hogy üresek. Szaitamában pedig ott volt Hanju is, igaz, a moszkvai Grand Prix-n elszenvedett súlyos bokasérüléséből még mindig nem épült fel teljesen.

A két nagy esélyes közül Hanju korcsolyázott először. Idei kűrjét arra az Edvin Marton-zenére futja, amelyet Jevgenyij Pljuscsenko használt híres Nyizsinszkij-kűrjéhez. Külön engedélyt kért Pljuscsenkótól, hogy használhassa ezt a zenét, de Hanju kűrje nem az orosz balett legendás alakjáról szól, hanem a saját gyökereihez akart ezzel visszanyúlni. Ez egy sötétebb, keményebb program, mint a korábbiak (Hanju is túl van már néhány kemény időszakon, lásd bokasérülések), de minden mozdulata a legapróbb részletekig kidolgozott, és tele van Hanju-féle finomságokkal – van benne például egy egészen eszement négyfordulatos toeloop, tripla axel kombináció, amit még senki más nem ugrott a világon (mert ekkora őrültség csak a legnagyobbaknak jut eszükbe).

Hanju hazai közönség előtt mindent beleadott, óriási odaadással korcsolyázott, négy négyfordulatosa volt (az egyiket szinte már guggoló helyzetben fogta meg), és minden mozdulatán látszott, hogy szamurájként harcol a győzelemért.

De a rövidprogramban összegyűjtött tetemes lemaradását (a verseny első fele után Hanju csak harmadik volt, mert elrontotta a négyfordulatos salchowot, és majdnem 13 pont hátránya volt Chennel szemben) csak úgy dolgozhatta le, ha az amerikai versenyző is ront.

A Micimackó-rajongó Hanju kűrje után a virágszedő kislányok megtisztították a jeget a számtalan Micimackótól, a tisztelettudó japán közönség a Hanjunak szóló állótaps után újra udvariasan elfoglalta a helyét, és Nathan Chen beállt a jég közepére.

Nem lett volna csoda, ha megremeg a lába. De Chent nem olyan fából faragták. Legalábbis már nem: az olimpián, ahová szintén esélyesként érkezett, a rövidprogramban összeomlott – az ilyen kudarcokból viszont az igazán nagy bajnokok többszörösen megerősödve állnak fel. Chen Szaitamában élete kűrjét futotta, bár ebben most csak négy négyfordulatos volt (szemben az olimpiai hattal). A tökéletes technikához szenvedélyes előadásmód is társult, az amerikai korcsolyázó igazolta, hogy már jóval több, mint egy ugrógép. Végül több mint 20 ponttal előzte meg Hanjut, akiről csak a legnagyobb tisztelettel beszél. Amikor arról kérdezték, mit gondol például a négyfordulatos axel lehetőségéről, Chen Hanjura nézett, és így válaszolt: „Ha egyszer valaha valaki négyfordulatos axelt ugrik, akkor az biztos, hogy ez a srác lesz itt.”