Mit tükröz a magyar bronzérem?

A bronzmérkőzésen már jobban zárt a magyar védőfalReuters-felvételJocha Károly, a két lábon járó budapesti kézilabda-lexikon, aki több mint négy évtizede figyeli az európai férfi és női kézilabdát, és 47 éve saját módszerekkel vezet különböző európai ranglistákat, reálisnak nevezte a házigazda harmadik helyét. Mégpedig azért, mert szerinte két jobb csapat volt ezen az Eb-n, s mindkettő meg is verte a magyarokat. Nos, ha már a ranglistákat említettük, akkor eljutottunk a számokhoz is, melyek nélkül semmilyen rangsorolás nem jöhetne létre. Lássuk a három legjobb válogatott legfőbb mutatóját. A magyar válogatott összesen 236 gólt dobott, ezt 424 kísérletből sikerült kitermelnie, ami 56 százalékos eredményesség. A norvégoknál ugyanezek az adatok 259/416 (62 százalék), s a dánoknál: 202/392 (52 százalék). S maradjunk csak kivonatosan ennél az egy összehasonlításnál, még akkor is, ha természetesen a kapott gólok vonatkozásában is érdekes lenne viszonyítani a védelmeket. E tekintetben egy hajszállal talán jobb a hazai csapat a dánoknál. Mint ismeretes, az utolsó középdöntőbeli meccsen a debreceni Főnix-csarnokban a magyarok hatgólos előnyt packáztak el épp az északiakkal szemben, ami azt jelentette, hogy nem az oroszokkal, hanem a norvégokkal kerültek egy ágra az elődöntőben.

Utólag talán okoskodhatunk, hogy a bronzmeccs igazolta, tényleg jobb lett volna a másik ágra kerülni, mert akkor a fináléban a fergeteges norvégokkal szemben már az esélytelenebb nagyobb nyugalmával léphettek volna pályára Radulovicsék. Az aranymeccs meg azt igazolta, hogy a norvégok sem tudnak mindig olyat nyújtani, mint az elődöntőben. Persze ehhez a döntőben olyan botrányosan gyenge védekezést kellett volna mutatniuk a dánoknak, mint a magyaroknak szombaton.

Kérdés, mi hagyott nagyobb nyomot a magyar szurkolóban, a norvégok elleni meccs okozta sokkos állapot, vagy a bronzmeccs utáni mámoros mosoly? Szakmai szempontból mindenképp az utóbbi érzésnek kellene felülkerekednie, elvégre ennek a találkozónak dupla tétje is volt, mivel az Eb harmadik helyezettje kivívta a következő évi, Moszkvában sorra kerülő világbajnokságon való részvétel jogát. Arra pedig már, ha nem is egy vadonatúj, de mindenképpen egy másik csapatot kell összekovácsolni, hiszen ketten biztosan nem lesznek ott az orosz fővárosban. Mert Radulovics Bojána – aki gólkirályi címe ellenére felháborító módon nem kapott helyet az Eb álomcsapatában! – és Bohus Beáta vasárnap délután elbúcsúztak a címeres meztől. Mi tagadás, a hazaiak bronzérme ugyanolyan szépen csillog, mint a norvégok kiérdemelt aranya, vagy a dánok nyakában a picit a magyarok által is odaajándékozott, épp ezért szerencsésnek is joggal nevezhető ezüst.