Minden napra több mese

A kis Oscar azonban nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy más, mint a többiek. (Azazhogy mégis: kiskorában nagyon élvezte, hogy heteken át hordhatja ugyanazt a cipőt anélkül, hogy bebüdösödne a lába.) Kiváló futó lett belőle, négyszeres paralimpiai bajnok. A nagy Oscar azonban még mindig nem hajlandó tudomásul venni, hogy más, mint a többiek. Nem érte be a paralimpiával, olimpiára akart menni. Vasárnap este utolsó lett a középfutamában 400 méteren, mégis szűnni nem akaró taps köszöntötte a londoni Olimpiai Stadionban. Nem azért, mert a részvétel a fontos. Hanem azért, mert Pistorius esetében már a részvétel is emberfeletti győzelem.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Andy Murray. Van-e olyan teniszrajongó, aki nem zárta a szívébe a Federerrel vívott hősies küzdelmét látva a wimbledoni Grand Slam-torna döntőjében, még ha vesztett is? Vagy aki nem lágyult el a másik, nem kevésbé hősies küzdelme láttán, hogy ne bőgje el magát az után a döntő után? Hiszen abban a pillanatban talán még Federer is azt kívánta, nyerjen legközelebb Murray. Hát legközelebb Murray nyert. (Federer már bizonyára nem tartja ezt olyan jó ötletnek.) Alig egy hónappal az elvesztett Grand Slam-finálé után, újra Federer ellen, újra Wimbledonban. Az olimpiai döntőben. A Centre Court közönsége extázisban tapsolt, Andy pedig sírhatott megint – boldogságában.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Berki Krisztián. Hiába volt kiváló tornász, a pekingi olimpiáról lemaradt a furcsa kvótaszerzési szabályok miatt. De Berkit nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladja. Négy évvel később Londonba a legnagyobb aranyesélyesként utazhatott, és meg is nyerte a vágyott aranyat. Tökéletes gyakorlattal, a hazaiak sztárját legyőzve, az esélyesség terhét elbírva.

Tudjuk, persze, az élet kegyetlen, igazságtalan, és értelme sincs sok – senki ne számítson semmi jóra. De négyévente egyszer jó azt hinni, a dolgok néha igenis úgy történnek, ahogy történniük kell. A legkisebb fiú diadalmaskodik, a rossz elnyeri méltó büntetését, a bajnokok boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy londoni olimpia.