Mikóczy Zoltán: „Hosszú ideig félrevezettek”

A múlt héten Budinszki Barbara, Overdose munkalovasa lapunknak adott interjújában azt mondta, nem megfelelően bánnak Overdose-zal. Mi a véleménye erről?
Megdöbbenéssel olvastam az egészet. Rögtön az jutott eszembe, amikor Ribárszki Sándor, Overdose trénere Németországból hazajövet teátrális módon az újságon keresztül jelentette be, megszünteti velünk az együttműködést. A május 23-i Magyar Turfban jelent meg, hogy már nem hajlandó velünk dolgozni. Szó szerint idézem: „Nem állok be a bólogatók táborába, és nem mondom azt, hogy minden rendben van, mikor nem így van, és kiszállok Overdose szakmai munkájából.” Próbáltam keresni ennek a nyilatkozatnak az indítékát, s akkor jöttem rá, hosszú ideig félrevezettek. Ribárszki bejelentése célzatos volt, már a saját jövőjét készítette elő vele. Előre közölte, már nem akar Overdose-zal dolgozni, és azt gondolta, a ló majd őt fogja igazolni. Overdose-nak június 6-án kellett volna indulnia a pozsonyi Turf Gálán, ez lett volna az első versenye a hosszú kihagyás után, de nem volt felkészülve, így kikapott volna. Ribárszki nyilatkozatának hatására azonnal átértékeltem a helyzetet, beszéltem az új trénerrel, és töröltem a lovat a pozsonyi futamból. Budinszki Barbara azonban most egy vereség után nyilatkozott, így a két eset között nem lehet annyira párhuzamot vonni. Kötelességemnek tartom, hogy a pontatlanságokat, csúsztatásokat, valótlan információkat cáfoljam és helyreigazítsam. Sajnos, csak úgy lehet ezt megvalósítani, hogy egyfajta nimbuszromboló szerepet kell felvállalnom, és el kell mondanom az igazságot mind Budinszki Barbaráról, mind Overdose volt tréneréről, Ribárszki Sándorról.

Barbara szerint Overdose-nak a nem megfelelő bánásmód miatt elment az életkedve. Ön szerint mi ebből az igazság?
Ez egy keserű és csalódott nyilatkozat. Overdose-zal maximális mértékben törődünk, maximálisan odafigyelünk a takarmányozására, kedélyállapotára, viselkedésére, tisztítására, mindenre. Az Budinszki Barbit minősíti, hogy csak 2002 óta lovagol, de már veszi a bátorságot, hogy tréningmódszereket illetően kritizáljon olyan szakembereket, akiknek több mint harminc éves szakmai múltjuk van. Mint ahogyan az is őt minősíti, hogy egereknek nevezi azokat a lovakat, amelyekkel Overdose Pozsonyban és Budapesten versenyzett, ezzel is megalázva nemcsak azokat a tulajdonosokat, akik milliókat ölnek ezeknek a lovaknak a megvásárlásába, hanem magát Overdose-t is. Miután Ribárszki Sándor elment, Barbi még egy hónapig maradt az istállónál. Tényleg a saját kérésére ment el, de nekünk ez óriási megkönnyebbülés volt. Az alatt az egy hónap alatt ugyanis egyáltalán nem volt kommunikatív, nem mondta el, mit érzett a lovon ülve, csak megrántotta a vállát.

Viszont Overdose legnagyobb sikerei idején azt írta a magyar sajtó Budinszki Barbaráról, ő az, aki a legközelebb áll a lóhoz, és aki a leginkább megérti a jelzéseit.
Ennek a 98%-a mítosz volt. Abban az időben, amikor Overdose-ról minden hír csak pozitív volt, ez a mítoszépítés beleillett a képbe, de túlértékelték ennek a lovászlánynak a szerepét és képességeit. A Barbara és Overdose közötti szimbiózis mítosza művileg lett kiépítve, s az ember hagyta, nőjön, nőjön, amíg aztán majdnem túlnőtt a fejünkön. Való igaz, amikor Overdose beteg volt, ő volt vele Franciaországban és Angliában, de alkalmazottként. Meg volt fizetve, más dolga nem volt, csak hogy a lóval törődjön. Ami meg Barbi úgymond odaadását és szeretetét illeti – s ezért sajnos kénytelen vagyok mítoszromboló szerepben is feltűnni –, ezt legjobban az az eset jellemzi, amikor Overdose Angliából visszajött, pont az én romániai szerencsétlenségem idején. A lányom és a legjobb barátom, Czére Jenő dunaszerdahelyi vállalkozó, akik akkor Overdose sorsát irányították, szinte térden állva könyörögtek neki, maradjon a ló mellett, ne akarjon kimenni Németországba, mire ő szó szerint azt mondta: „Tele van a tököm ezzel az egésszel, dögöljön meg ez a rohadt patkány! Nem érdekel, mi lesz vele, én megyek Németországba.” Csak úgy volt hajlandó azt az átmeneti időszakot a lóval tölteni, hogy megígérték neki, a ló is kimegy majd Németországba.

Utólag hogyan értékeli Overdose németországi tartózkodását?
Mára egyértelműen bebizonyosodott, semmi másról nem szólt az egész, csak arról, hogy Ribárszki Sándornak Overdose jelentette azt a csalétket, ami miatt majd a német tulajdonosok odaviszik hozzá a lovukat. Nem Overdose volt fontos a számára, azért akarta magával vinni, hogy odacsalja a többi lovat. Januártól március közepéig a ló egy húsz méter átmérőjű jártatógépen ügetett körbe, lovassal a hátán, mert kint fagyos volt a talaj. Ez a lehető legrosszabb, ami a lóval akkor történhetett. Ugyanezt meg lehetett volna oldani otthon, fedett pályán, ahol a gyógyuló lábai nincsenek akkora erőfeszítésnek kitéve. De hát nekem azt mondták, hogy a ló rehabilitációjának ez a jó. A rehabilitáció utolsó időszakában is ment a folyamatos félrevezetésem. Ha telefonáltam, akkor csak azt hallottam, „a ló tipptopp, minden rendben van”. Mint az Budinszki Barbi nyilatkozatából kiderül, megtörtént, hogy a ló még kedden sánta volt, de azért, hogy engem megnyugtassanak, a felkészülés a megfelelő tempóban folyik, pénteken már gyorsmunkát mentek a lóval. Overdose-t Ribárszki és Barbi is felhasználta a saját céljaira, a saját karrierjének az építésére, és közben a lóval nem az történt, amit nekem folyamatosan kommunikáltak, hogy készül a versenyére, jól alakul a rehabilitációja, gyógyulófélben van. Egyszerűen átvertek.

Erre mikor jött rá?
Akkor, amikor az új idomár teljes mértékben átvette a ló felett az irányítást, bár jelzések már előbb is voltak. Mikor a ló visszajött Alagra, kiderült az első kör után, hogy párszáz méter megtétele után úgy liheg, és annyira nem áll vissza a pulzusa, hogy egyértelműen nincs megfelelő kondíciómunka mögötte, korai számára még a verseny. Ezért voltak aztán a halasztások. A Turf Gála után a Magyar Derby-napi futását is lemondtuk. Még a Szlovák Derby napján mutatott formán is látszott, Overdose-nak óriási a lemaradása azokkal a lovakkal szemben, amelyek februártól-márciustól tisztességesen átestek a felkészülési időszakon.

A laikusok számára azonban sokáig idillinek tűnt az Overdose–Ribárszki–Budinszki team.
A nyilvánosság látott egy szinte mítoszként kezelt Barbarát, aki elképesztően ragaszkodik a lóhoz, és egy szupertrénert, akinek az ideje alatt a ló csak nyert és nyert és nyert. De azért ne felejtsük el, hogy nem Ribárszki csinált lovat Overdose-ból, hanem Overdose-nak köszönhetően értékelődött fel Ribárszki szakmai értéke. Sajnos azt is el kell mondani, amit eddig mindig bölcsen elhallgattam, mert nem volt érdekemben kiteregetni a szennyest: egyértelműen a tréner felelőssége, hogy a patairhagyulladás előjött a lónál. Ha egy kicsit mélyebben vizsgáljuk ennek a betegségnek a kiváltó okait, láthatjuk, hogy a szervezet megmérgezésével, túlzott fehérjebevitellel kezdődik. A ló készült a következő tervezett versenyére, de a szervezete már nem tudta feldolgozni azt a rengeteg sok bevitt fehérjét. Ez váltotta ki a szervezetében azt a mérgezést, amelynek következtében 15 hónapig laborálni kényszerült. Overdose patái rendben vannak, az új pataszerkezet már megfelelően működik, de a teljesítményére hatással van az is, hogy először egy mérgezésen esett át, tehát a belső szerveinek is teljes mértékben rehabilitálódniuk kellett. Itt követtük el a hibát, mert Overdose-ra nem lehet úgy tekinteni, mint egy 100 %-osan egészséges lóra. Overdose egy nagyon komoly betegségből visszajött, meggyógyult ló. Be kell vallanom, hogy bármennyire is közrejátszott a baden-badeni vereségében a start előtti procedúra – a ló jelezte, nem akar futni –, s hibáztathatjuk a startert, hibáztathatjuk Soumillont, a legnagyobb hibát én követtem el. Azzal, hogy hat hét alatt három versenyt adtunk Overdose-nak. Még ha kipihente is magát, nem tudott energiával feltöltődni. Ezért volt üres a ló, ahogyan a zsoké, Christophe Soumillon fogalmazott.

A baden-badeni verseny előtt nem volt olyan érzése, hogy mégsem kellene elindítani a lovat?
De. Csak akkor már késő volt. Abban a pillanatban már a tulajdonos nem tud beleszólni a történésekbe. Amikor Overdose egyértelmű jeleket adott, hogy nem tud futni, már nem volt mit tenni, csak azért lehetett imádkozni, hogy esetleg a starternek legyen elege ebből a hercehurcából, és indítsa el a futamot nélküle. De hát ez nem történt meg, ez is érthető, nem merte felvállalni azt a felelősséget, hogy a legnagyobb sztár nélkül indítsa el a versenyt. Megtörtént az, ami – s az is kész csoda, hogy korábban 14 alkalommal veretlen tudott lenni –, de ezért még a lovat nemzetközi szinten nem írják le. A világon jelen pillanatban egyedül az amerikai Zenyatta veretlen, ez egy szuperkanca, amely 18 győzelménél tart, mégsem ő vezeti a világranglistát, hanem olyan lovak, amelyek egyszer kikapnak, egyszer nyernek, de mindig rangos, értékes versenyeken vesznek részt.

Felkészültnek tűnt Overdose az Aranyostor előtt?
A keddi munkája alapján a trénere azt mondta, a ló fáradtság, illetve a fáradtság utáni kezdődő feltöltődés jeleit mutatja. Azt javasoltam, menjünk el Baden-Badenbe, s az ottani utolsó munkája alapján eldöntjük, fut-e vagy sem. De ez sajnos így alakult, ahogy alakult – nem lett volna szabad Baden-Badent bevállalni. Az volt az elképzelés, hogy az Aranyostor lesz az a próbatétel, amely megmutatja, vállalható-e az október 3-i párizsi Prix d’Abbay futam, mert fontosnak tartottam, hogy a baden-badeni és párizsi verseny között kellő idő legyen. Ez meg is van, két verseny között az öt hét optimális. A baj csak az, hogy Budapest és Baden-Baden között a két hét kevés volt.

Most, hogy Overdose már nem veretlen, változik valamit a stratégia, amely szerint a versenyekre nevezik? Többé már nincs önökön az a nyomás, hogy mindenáron nyerniük kell, nagyobb rizikót is felvállalhatnak.
Soumillon is ezt mondta, hogy ha a ló egészséges, vállaljuk be vele az október 3-i párizsi Group I-es megmérettetést. Az ilyen szintű lovakra az a jellemző, hogy egyszer nyernek, egyszer helyezettek, egyszer helyezetlenek, de mindig ott vannak a Group I-es versenyeken. Most már, hogy nem kimondottan csak a győzelem az elfogadható számára, könnyebb a részvétel a Group I-es kategóriában. De arról, hogy ezt vállaljuk-e, elsősorban a ló egészségi, edzettségi és kedélyállapota dönt. Leghamarább szeptember 15. és 20. között lehet választ adni a kérdésre, elindul-e Overdose Párizsban.

Most milyen állapotban van Overdose? Tényleg olyan levert,hogy nem akar kimenni dolgozni?
Ez az állítás nagyon-nagyon félrevezető. Nem akart kimenni dolgozni már Barbara idejében sem, de ebből semminemű következtetést nem kell levonni. Overdose makrancos. Mi ezt úgy oldjuk meg, hogy egy másik ló mellett vezetjük be a pályára, mindenféle erőszak nélkül. Nem úgy, ahogyan Barbara tette – ha neki rakoncátlankodott, elkezdte rúgni a lovat, rángatni a fejét. Többeknek feltűnt, hogy Overdose-t most ketten vezetik, míg régebben Barbi egyedül vezette. Részben elővigyázatossági okokból van ez így, Overdose semmivel sem rakoncátlanabb, engedetlenebb, mint a régi időkben. Ráadásul a vele dolgozó fiú és a tréner fia vezeti, akiknek szívügyük Overdose, s az, hogy ők vezethetik a lovat, egyfajta jutalom az áldozatos munkájukért.

Azt mondta, félrevezették, amikor Overdose Németországban volt. Hogyan lehet biztos benne, hogy a mostani team nem vezeti félre?
Most Alagon szinte minden nap látom Overdose-t. Amikor kint volt Németországban, elsősorban telefonon keresztül kaptam az információkat, telefonba pedig azt mond az ember, amit akar.

Száz százalékig meg van győződve arról, Overdose a lehető legjobb kezekben van, a legjobb ellátást kapja, a legjobb módon készítik fel a versenyekre?
Sokkal jobb kezekben van, mint akkor, amikor még Budinszki Barbara és Ribárszki Sándor felügyelték a munkáját. Azért is mondhatom ezt, mert most folyamatosan részese vagyok ennek a tevékenységnek, és saját szememmel tudok meggyőződni arról, nem vagyok becsapva, félrevezetve, félretájékoztatva mások céljainak elérése érdekében.

Egyébként mikor jelentkeztek először a problémák?
El kell mondanom azt is, hogy nagyon sokat köszönhetek Ribárszki Sándornak. Vele nyertem az első derbymet, ami minden tulajdonosnak az álma, Overdose első sikereit is együtt éltük át. A 2007-es, 2008-as Ribárszki Sándorral nagyon jól együtt lehetett dolgozni. Sajnos, időközben az élet teljes mértékben megváltoztatta, és a mai Ribárszki Sándor nem hasznára, hanem kárára lenne Overdose-nak. Budinszki Barbara meg annyira elkötelezett Ribárszki iránt, hogy nem tudom, mennyire lehetne őt Overdose további sikerei eléréséhez hasznosítani, helyet találni neki ebben a folyamatban. Van ennek az egésznek még egy nagyon érdekes vetülete. Amikor elment Ribárszki Németországba, kénytelen voltam lépni. Mindaddig nem kellett törődnöm mással, mint hogy a lovaimra kifizessem a havi tartásdíjat. Nagyot változott a helyzet Ribárszki távozásával, Alagra kellett hoznom Szlovákiából a barátomat, Dodi Roszivalt, aki abbahagyta addigi pedagógiai pályafutását, mert egyébként lovasokat oktatott, illetve képzett ki több évtizeden keresztül, és átvettem Ribárszki után a Diplomata Istállót – ezt a 26 boxból álló istállóegyüttest. A MIKO Racing keretén belül nemcsak a lóversenyzéssel, hanem a lovak edzésével, trenírozásával kapcsolatos mindennemű tevékenységet magamra vállaltam, a takarmány beszerzésétől az edzés lefolyásáig. Ahhoz, hogy Roszival otthon érezze magát Alagon, magával hozta a megbízható embereit, ehhez jöttek a Ribárszki által otthagyott alkalmazottak, így alakult ki a team. Amióta Ribárszki visszajött, mindenféle sötét eszközöket bevetve próbálja a régi embereit valahogyan visszacsábítani, és folyamatosan lejáratni Roszivalt. Olyan sikerrel teszi ezt, hogy lassan-lassan kialakul egyfajta gyűlölet az ún. „szlovák csapat” ellen. Ezt az egészségtelen folyamatot valahogyan meg kellene állítani, de határozott lépéssel nem lehet, mert nem nyílt konfrontációról van szó. Suttogópropagandával, a hátulról támadás minden aljas eszközével a régi tréner és pár sötét erő mindent megtesz Alagon azért, hogy a MIKO Racingen belül a „szlovák csapatot”, tehát a Szlovákiából jött embereket szakmailag megpróbálja lejáratni, hozzáértésüket megkérdőjelezni. De Budinszky Barbara mindezt annak köszönhetően tudta megtenni, hogy volt ez a fölfújt Barbi–Overdose mítosz, ami igazából csak a médiának szólt, mert ez eddig könnyen és jól kommunikálható volt.

Ezek szerint az Overdose-t mindig övező idilli kép mindig csak a nagyközönségnek szólt?
Ez inkább egyfajta külső máz volt. Olyasmi, mint az alma, amit belülről már rágnak a kukacok, de kívülről még szép piros.

Viszont ennek az a kockázata, hogy ha egyszer kiderül, a szép piros alma kukacos, akkor az emberek a következő szép piros almát látva is kételkedni fognak.
Most tisztességes, nem hazugságokon és nem csúsztatásokon alapuló munka folyik. Hogy Overdose vissza tud-e térni a csúcsra, kérdéses, ezt nem lehet megmondani. Egy biztos, a mostani team mindent megtesz azért, hogy visszatérjen, és nem a médián keresztül akar csatározni, hanem a mindennapi becsületesen elvégzett odaadó munkával akar bizonyítani. Ezt a folyamatot minden nap látom, tudom irányítani, nem külső szemlélőként kapom a híreket.

Tehát most nem áll fenn az a veszély, hogy idővel megint kiderül, mégsem olyan ideális minden, amilyennek mondják?
Overdose ma már több, mint egy versenyló. Mítosszá vált Magyarországon. Mi annyit tudunk tenni, hogy mint versenylóval megfelelően törődünk vele, és mindent megadjunk neki. Hogy a mítosz milyen irányba fog elmenni, hogyan fogja ezt a média tovább ragozni, illetve esetlegesen visszacsavarni, mennyire lesz érdeke ebből akár egyfajta szlovák–magyar konfliktust kicsiholni – ezt most megmondani nem lehet. Én csak egy dologra tudok felelősségteljes ígéretet tenni: Overdose-zal maximálisan törődünk, s minden s elérhető eszközt bevetünk annak érdekében, hogy visszatérjen a versenypályára, és újra győzni és győzni tudjon.