Meghalt Pelé, a 20. század legnagyobb futballistája

Edson Arantes do Nascimento 1940. október 23-án született Brazília délkeleti részén, Tres Coracoes városában. Gyermekkorát a Sao Paulo állambeli Bauruban töltötte, ahol édesapja, Joao Ramos do Nascimento (művésznevén Dondinho) félprofi labdarúgóként igyekezett eltartani családját, alkalmi munkákkal egészítette ki jövedelmét. Az édesanya, Maria Celeste bátyjával és édesanyjával nevelte a kis Pelét és két testvérét, Zocát és Maria Luciát. A család egy nem túl jó állapotú kétszobás házban élt.

Edson hatévesen kezdett el focizni a környéken lévő nyomornegyedben. Célja az volt, hogy apja nyomdokaiba lépve a Bauru Athletic Club igazolt játékosa lehessen. Végül itt az ificsapatig jutott, majd a Santoshoz szerződött. Ebben az időben kapta csapattársaitól a Pelé nevet, amely ellen sokáig küzdött, mert büszke volt az Edsonra és a családja által használt Dico becenévre.

1950-ben Brazília a legendás Maracana-stadionban lépett pályára a világbajnokságon, és a körmérkőzéses lebonyolítás miatt már egy döntetlen is elég lett volna számukra Uruguay ellen az aranyéremhez. Végül 200 ezer szurkoló előtt, az 1820-as években Brazíliától függetlenedő Uruguay nyert és világbajnok lett, Pelé apja pedig sírva fakadt. „Ne aggódj apa, én majd nyerek neked egy világbajnokságot” – nyugtatta apját a kis Edson. „Nyolc évvel később ott voltam Svédországban, és nyertem egy vébét az apámnak. Isten megadta nekem ezt az ajándékot” – idézte a FourFourTwo magazin a 70. születésnapjára készült interjúban Pelét, akire édesapja nagy hatással volt. Amikor már a tehetsége tudatában lévő Edson szórakozásból állandóan kicselezte a szomszéd fiút, az apja ezt mondta neki: „Ez nem helyes. Azért focizol, mert Istentől ezt az ajándékot kaptad. Ha tisztelsz másokat, ha kellően felkészült vagy, és gyakorolsz a bal lábaddal is, valamint megtanulsz fejelni, akkor nagy játékos leszel, senki sem fog megállítani.”

Ezek után Pelé a tengerparti csavargás helyett is gyakorolt és mindkét lábát, erőnlétét, valamint fejjátékát is tökéletesre fejlesztette. Utóbbi eredménye, hogy a pályafutása során lejátszott 1363 mérkőzésén 1281 (más számítások szerint 1284) gólt jegyeztek fel a neve mellé, melyek közül száznál is többet fejjel szerzett.

Mindössze 15 évesen került a Santoshoz, ahol felfedezője, Waldemar de Brito már akkor azt mondta róla, hogy a világ legjobbja lesz. Az első teljes idényében gólkirály lett, a másodikban pedig megnyerték Sao Paulo bajnoki címét. Ezt további kilenc állami cím követte, ötször a nemzeti bajnokságot és kétszer a dél-amerikai sorozatot is megnyerte a Santossal, amelynek neve összeforrt Pelével. 1962-ben a Benficát, 1963-ban az AC Milant legyőzve az Interkontinentális Kupát is megnyerték. Ezekhez Pelé öt meccsen kilenc góllal járult hozzá. Egy évvel a visszavonulása után 1975-ben az Egyesült Államokba tette át székhelyét, ahol két évvel később bajnoki címet nyert a New York Cosmos színeiben, majd végleg a szögre akasztotta a focicipőjét.

„Az első válogatottmeccsemet 16 évesen játszottam Argentína ellen, és én szereztem a gólt a 2:1-es vereség alkalmával – és ezzel én lettem a legfiatalabb, aki valaha gólt szerzett a válogatottban” – nyilatkozta a debütálásáról. A már említett 1958-as vb-cím után, ahol a döntőben 17 évesen és 249 naposan két gólt szerzett, 1962-ben is csúcsra ért a brazil válogatottal. Ez volt az utolsó alkalom, amikor a világbajnokságon címvédés történt. Nyolc évvel később Mexikóban is aranyérmet akasztottak a nyakába, így máig ő az egyetlen labdarúgó, aki háromszoros világbajnoknak mondhatja magát.

A pályán elért sikerek mellett számos módon ismerték el a világ (egyik) legjobbját, 1961-ben Brazília elnöke nemzeti kincsé nyilvánította, 1999-ben a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség, az AIPS a 20. század legjobb 25 sportolója közé választotta, egy évvel később a FIFA egy szakmai zsűri döntése értelmében őt (az argentin Diego Maradonával együtt) tüntette ki az Évszázad labdarúgója díjjal. 2014-ben tiszteletbeli aranylabdássá választották, mivel az ő pályafutása során csak európai labdarúgók kaphatták meg ezt az elismerést.

Pelé a visszavonulása után sem szakadt el a futballtól, szeretett sportága nagykövete lett és a világ minden táján népszerűsítette azt, 1994 és 1998 között pedig Brazília sportminisztere volt. Bár az egészségi állapota rohamosan romlott, a katari világbajnokság alatt egy-egy közösségi médiában közzétette bejegyzéssel kommentálta a torna eseményeit, a brazil válogatott játékosai többször is üzentek a legendának a vb alatt.

A 82 éves ikonnál 2021 augusztusában diagnosztizáltak vastagbélrákot, ami miatt többször is kórházi kezelést kapott. November végén légúti megbetegedés miatt újra kórházba került, majd arról szóltak a hírek, hogy szervezete már nem reagál a rosszindulatú daganatos betegsége miatt kapott kemoterápiás kezelésekre.

„Annyi kitűnő játékossal és játékos ellen játszottam pályafutásom során, hogy nehéz választani. A legjobbak közül néhány nem is szerepelt világbajnokságon, sajnos. Például Di Stéfano (ő 1962-ben egy sérülés miatt nem játszott – a szerk.), aki ragyogó volt. Azután ott volt még Cruyff, Puskás, Zico, Bobby Charlton, George Best. Jó sokan voltak!” – nyilatkozta korábban Pelé. Most már Zico és Charlton kivételével mindannyian az égi futballpályákon játszanak.