A tolmácsi autogramvadász, aki Peléhez is eljutott

1972-től gyűjti az aláírásokat. Sajátos módon, kalandokkal teli körülmények között. Egytől egyig az egyetemes világsport nagy alakjait szólítja meg. Akárki nem is kerülhet bele ebbe a gyűjteménybe, olimpiai bajnoknak, többszörös világ- és Európa-bajnoknak kell lennie…

Pontosan. Mikor Ostraván voltam a Zlatá tretra atlétikai versenyen, más gyűjtők szaladtak akármelyik versenyző után. Kérdem tőlük: ki volt az? Nem is tudták.

Ez is jelzi, hogy futótűzként terjed az autogramgyűjtési mánia. Az ön gyűjteménye azonban tiszteletet ébreszt bennem. Van olyan aláírása, melyet féltve őriz, a legnagyobb zsákmányának tart?

Három név biztosan ide kívánkozik: Ville Ritola és Paavo Nurmi finn, Frank Wykoff amerikai futóé… Ők többszörös olimpiai bajnokok a múlt század húszas éveiből. Amikor 1972-ben elkezdtem a gyűjtést, elsőként Papp László magyar ökölvívót szólítottam meg, aztán következtek a többiek. Olyan magasra tettem a lécet, hogy minimum két olimpiai bajnoksága, világrekordja vagy más hasonló sikere kell legyen a kiszemelt sportolónak. Ilyen Alfred Oerter amerikai diszkoszvető is, aki lehetett volna ötszörös ötkarikás aranyérmes, de 1980-ban nem engedték ki Moszkvába. Olyanokra is vadászom, akik valamiben elsők voltak. Sajnálom, hogy nemrégen meghalt Dick Fosbury amerikai magasugró, a flop stílus elindítója, úgy tudom, díszvendégként várták a budapesti világbajnokságra, s én fentem rá a fogamat.

Kinek az aláírását szerezte meg a legkalandosabb módon?

Emil Zátopek cseh futóét. Prágában egy versenyen találkoztunk, lefényképezkedtünk, meghívtam sörre, majd két konyak kíséretében letegeződtünk. Mikor kiderült, hogy szállodát megyek keresni, elhívott hozzájuk aludni. Felesége, Dana éppen valahonnan megjött, és lehordta Emilt, hogy távollétében milyen rendetlenséget hagyott a mosogatóban. Mikor a konyhába léptünk, majdnem összeestem a látványtól. Semmi nem volt elmosva, tiszta tányér és pohár sehol. Aztán elmosogattam, Emil törölgetett. Mikor elkészültünk, bejött a felesége. „Na látod! – mondta a férjének. – Horváth úrnak kellett eljönnie Szlovákiából, hogy rend legyen a konyhában.” Aztán szórakoztunk egyet, közben megittunk egy üveg vodkát. Reggel egy cetlit találtam az asztalon: „7-kor keltsd fel Palkót”. Eltettem a cetlit, s máig emlékként őrzöm.

De a futballkirály Pelével sem akármilyen körülmények között jött össze az aláírás…

Munkába menet megálltam a barátomnál, aki éppen Új Szót vett, s abból tudtam meg, hogy aznap Budapesten lesz Pelé. Fogtam magam, és odautaztam, gondoltam, nem maradhatok a futballkirály aláírása nélkül. Vittem magammal az öt nyelvet bíró barátomat is. Autónkkal a Népstadionhoz érve trükkösen átmentünk két rendőrellenőrzésen, a teherkapunál a portásnak cseh sört és cigarettát kínáltam, s beengedett bennünket, a rendőrök meg szalutáltak közben. Az épületben már feltaláltam magam. Mikor kérdezősködtek, azt mondtam, Szepesi Györggyel van találkozónk. Egyszer csak valóban megjelent a neves rádióriporter, s mikor megtudta, mit akarunk, jelezte, menjünk utána. Ahogy nézelődtünk, megjelent Pelé a kíséretével. Megszólítottam, de elküldtek onnan. Fogtuk magunkat, és utánuk eredtünk. Újra megkértem őt angolul, és aláírta a külön elkészített ívet. Mikor meglátták a rendezők, ők is megostromolták Pelét – aláírásért. Egyikük azt kérdezte, tud itt valaki angolul? Nagylelkűen felajánlottam megrémült társamat. Lefordíttatták Pelének, hogy mi vár rá a kezdőrúgástól a lelátóra kerülésig. Himnuszjátszás közben beálltam Pelé mögé, lefényképeztettem magunkat egy fotóssal. Azt hitték a rendezők, hogy külföldi újságíró vagyok. Odafutottam Pelé közelébe, hogy – ha már profinak vélnek – készítsek én is néhány képet a kezdőrúgásról. Magyar–osztrák meccs volt, és közvetítette a tévé. Másnap a főnököm azzal fogadott a munkahelyemen: „Mi van, akkreditált újságíró? Még a feleségemnek is odakiáltottam: »Gyere ide megnézni, hogyan fut a Pali Pelét fotózni.«”

Ha már belemerültünk, hallhatnék még egy történetet?

Tony Sailer osztrák alpesi sízőt sem felejtem el. Itt versenyzett az akkori Csehszlovákiában. Bandukoltam felfelé a rajthoz, ő meg már végzett, és mellettem jött lefelé. Felismertem, és szaladni kezdtem utána a szállodába. Mindig magabiztosan kell viselkednem, ezért határozottan megkérdeztem a portán, hova ment Sailer. Mikor elárulták, követtem a klubba. A tévén nézte a versenyt. Melléültem, és kivártam a kellő pillanatot, ami eljött, és aláírattam a nevét. Nyelvi ismereteim azonban nem engedték meg, hogy szóba elegyedjünk.

Úgy tudom, jó a kapcsolata a Magyar Olimpiai Bizottsággal, élvezte, élvezi segítségkészségüket…

Fel akarom hívni az olimpiai bizottság figyelmét megszerzett aláírásaimra, mert nem tudom elképzelni, hogy gyűjteményemben ne legyenek benne a híres magyar ötkarikás bajnokok – a vízipólótól kezdve a kajak-kenuig. Most további többszörös magyar olimpiai bajnokok aláírásaira fenem a fogam, ebben kérem a segítségüket, hogy legközelebbi tervem is megvalósulhasson. Az ostravai atlétikai versenyre már nem járok, mert ott nem látnak szívesen, sokkal nagyobb a megértés Magyarországon. Mikor Hosszú Katinka után voltam a budapesti Duna Arénában, annyira törődtek velem, hogy délelőtt kilenctől délután háromig vagy háromszor megkérdezték az edzőjétől, hogy valóban jön-e. Nagy megértéssel segítettek. Mikor Katinka megérkezett, szaladtam utána, de ő már tudott rólam, és azt mondta, mindjárt jövök. Letette a dolgait, és azt kérdezte, hogy mit írjon alá? Teljesen képben volt. És megkaptam az autogramját.

Mit is tartalmaz egy-egy aláírás?

Kemény borítóban található, a címlapon ott a sportoló teljes neve, országa. S mivel egy filatelista barátomtól vettem az ötletet, mindegyikhez igyekszem bélyeget is találni a sportolóról. S ha nem akad róla, jelképesen abból a sportágból csatolok egyet hozzá. Ez alatt szerepel az aláírás. Előfordul, hogy aláírt képet is kapok az illetőről, ha postán kérem a kézjegyét.

Legtöbben csak kérnek egy aláfirkantást, és boldogan távoznak. Honnan jött az ötlet, hogy méltóbb kivitelezésben maradjon meg az értékes autogram?

Kiskoromtól nagyon érdekelt a sport. Tízévesen seprűnyélből gerelyt csináltam, azt dobáltam. Meg az öreg fedőből lett diszkoszt. Korcsolyáztam, később 3000 méteres futó voltam, síeltem, úsztam. Közben bélyeget gyűjtöttem. Mikor Rokycanyban voltam katona, Prágában világkiállítást rendeztek bélyegekből. Elmentem oda, és feltűnt, hogy egy gyűjtő államfők aláírásait szedte össze. Megláttam II. Erzsébet angol királynő nevét is, de hiányzott az autogram. Volt alatta egy megjegyzés, hogy ő személyes okból nem ad senkinek aláírást. A többieké mind ott volt. Eszembe jutott, ezt megtehetném a sportolókkal is. A kimondottan nagyokkal. Ekkortól kezdtem a gyűjtést. Megkaptam a Magyar Olimpiai Bizottságtól a többi olimpiai bizottság címét. Írtam nekik, hogy kinek az aláírását szeretném megszerezni. Minden további nélkül megadták a sportolók címeit. Postán elküldtem a levelemet, hetek múlva visszakaptam aláírással együtt. Amióta beköszöntött a demokrácia, mindenhonnan azt a választ kaptam, a privát címeket nem adhatják meg. Ezután már csak a versenyeken vadászhattam.

Ez ma is érvényes?

Néha internetem sikerül megszerezni valakinek a címét. Olyanok is akadnak, hogy megadják az elérhetőségüket, de csak öt dollár fejében. Azt nagyon sajnálom, hogy a magyar futball-legenda Puskás Ferenctől nem szereztem autogramot. Megvan a lap, de a legértékesebb hiányzik róla.

Hogyan lehet ezt ötven évig csinálni? Mi hajtotta, hajtja az újabb aláírások megszerzéséért?

Mindig az vezérelt, ha valaki olimpiai győzelmeket aratott. És közben igazán nagy alakja sportágának.

De mi vitte előre, hogy újra és újra nyomába eredjen valakinek?

Szakmámból adódóan nagyon sokat töltöttem külföldön, például Törökországban három évig voltam egyhuzamban, de több európai államban is gyakran megfordultam.

Mivel foglalkozott?

A tolmácsi energetikai kazángyárban a tervező osztályon dolgoztam. Az utolsó öt évben már üzemvezető voltam a szerelés időszakában. Amikor ezzel foglalkoztam, a szakmám annyira lekötött, hogy nem tudtam gyűjteni az aláírásokat. Ez időszakonként ismétlődött. Ezt ma nagy hibának tartom, amit nagyon, de nagyon sajnálok.

Hol és miben őrzi értékes gyűjteményét?

Hosszú évekkel ezelőtt egy magyarországi ismerősöm, azt kérdezte tőlem: Pali, Te ezt csak így tartod otthon? Ennek a bank széfjében lenne a helye! Egyelőre még ugyanott van a gyűjtemény. De elszaladtak az évek, nem tudom, mitévő legyek.

Folytatja ezt valaki? Mi lesz az értékes aláírások sorsa?

Nincs senki a családban, rokonságban, akit érdekelne. Azon gondolkozom, hogy felkínálom árverésre a londoni börzén.