Majdnem száz pontot dobtak a komáromiak

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Mi a legbiztosabb jele annak, hogy egy csapat jól kosarazott és jogosan nyert? Az, ha az ellenfél egyik vezérszurkolója interjúkészítés közben kezdi el hosszasan dicsérni a rivális játékát.

„1, 2, 3,

hajrá Komárom!”

Sőt, az Inter drukkere nemcsak a komáromiak pályán mutatott pazar teljesítményéért gratulált Ondrej Šoškának, az MBK Rieker centerének, hanem a fantasztikus hangulattól is elámult. Szó se róla, a telt házas csarnokban eltöltött szűk két óra után az ember füle úgy zúgott, mintha rockkoncentről jött volna, de volt is miért ünnepelnie a szokásához híven nagyon lelkes komáromi közönségnek: kedvenceik a pozsonyiak ellen nyolcadik idei rájátszásbeli meccsükön a nyolcadik győzelmüket aratták.

Feljavult védekezés

Pedig nehézkes volt a kezdet: a döntő első meccsén az Inter az 5. percben már 18:11-re vezetett, s még a 22.-ben is nyolcpontos volt az előnye (30:22). A komáromiak azonban megrázták magukat, feljavult a védekezésük, és egy 13:0-s szakasszal megfordították a mérkőzés állását, így 51:44-es hazai vezetés mellett mehettek pihenni a csapatok.

„Az edzőnk azt hangsúlyozta a szünetben, hogy még jobban figyeljünk oda a defenzívára, hogy lehetőség szerint kettőzzük le az Inter játékosait, és segítsünk egymásnak hátul” – árulta el az Új Szónak Ondrej Šoška. A piros-fehérek megfogadták a jó tanácsot, s amikor a 26. percben az MBK Rieker egyik amerikai légiósa, Amin Stevens egy hatalmasat zsákolt, már érezni lehetett, hogy a hazaiak pszichikai fölénye pontokban (és a győzelemben) is meg fog mutatkozni. A harmadik negyed végére 83:63-ra nőtt a különbség, így az utolsó tíz percben már csak a végső pontarány volt kérdéses – végül a bűvös százastól éppen elmaradva, 99:77-re nyertek a komáromiak.

Valódi csapatjáték

„A meccs eleje elég rosszul sikerült, úgy tűnt, hogy a fiúk túlzottan tisztelték az ellenfelet, a védekezésünk pedig abszolút nem klappolt az első félidőben. Az viszont nagyon lényeges volt, hogy így is volt egy szakasz, amikor átvettük a pozsonyiaktól a vezetést, és viszonylag megnyugtató előnynyel fordulhattunk – értékelt lapunknak František Rón, a tavalyi ezüstérmes csapat vezetőedzője. – A harmadik negyedben pedig úgy védekeztünk, ahogy azt mindig is kell.”

A győzelemhez viszont dobott pontokra is szükség van, ezen a téren pedig nagyon jól megmutatkozott, mennyit jelent a sokat hangsúlyozott csapatjáték az MBK Riekernél: hat (!) komáromi kosaras is kétszámjegyű pontot szerzett szombat este, s mindig akadt valaki, aki átlendítette a gárdát a kisebb holtpontokon.

Néma pozsonyi kereplők

Az Internél Peter Sedmák és a pár hónapja még az NBA-ban kosarazó Alando Tucker vitte a prímet. A 21 pontig jutó amerikai légiós sokat vállalkozott, de a második félidőben sokat is hibázott, így az Inter szurkolói (akik ha létszámban és hangerőben nem is, az egy főre jutó kereplők számában biztosan az extraliga élmezőnyében vannak) csak csöndesen szemlélték csapatuk vereségét. „Azt tudtuk, hogy itthon erősek vagyunk, bízunk magunkban, de húszpontos különbségre mi sem számítottunk – tette hozzá Šoška. – Ha a most eltiltását töltő Martin Rančík is játszani fog az Interben, az más meccs lesz, de mi szerdán Pozsonyban is nyerni akarunk.” (ot)