Mailben talált magának új klubot az ímelyi hokikapus

A 19 éves játékos az előző idényt az egyik legnevesebb kanadai juniorligában töltötte. A Guelph Storm azonban gyorsan kiesett az OHL playoffjából, aminek az lett a következménye, hogy a mindig bajnoki címben gondolkodó klubvezetés koncepciót váltott: még nála is fiatalabbakkal töltötték fel a keretet, azzal a nem titkolt céllal, hogy három év múlva érjenek oda ismét a csúcsra. Slávikkal így nem hosszabbítottak, de ezt elég későn közölték csak vele.

„A szezon elejéig kellett várnom bizonytalanságban. Amikor megszületett a döntés, maileket írtam sok klubnak, hogy szabaddá váltam. Fargóban nem vált be a két kapus egyike, így szerződtettek 

– mesélte nem szokványos váltásáról az ímelyi származású hálóőr. – 

Az USHL nagyjából olyan szintet képvisel Amerikában, mint az OHL Kanadában. A játék stílusa és a gyorsaság is hasonló, talán itt kicsit technikásabb a hoki.”

Különbség még a légiósok számában van: kettő helyett négy külföldi lehet a kluboknál (a Force-nál pedig öt is, mivel egyikük 5 éve hokizik a klubban, így a szabályok szerint már nem minősül külföldinek). Egy-egy cseh és svéd csapattársa mellett Slávik így két másik szlovákiai jégkorongozóval alkotja a kontingenst. Utóbbiak közül Alan Lenďák szintén kapus. 

„Ismertem a srácokat már korábbról, jóban vagyunk. Általában hétvégenként van két meccsünk, ezeken felváltva védünk Alannal. Az első két hétben még a tesztelések zajlottak, nem játszhattam, de aztán nagyon jól szálltam be 

– mondta Slávik, szerényen elhallgatva, hogy shootouttal debütált, miközben egy büntetőt is megfogott. – 

Aztán jött egy rosszabb szakasz, de a kapusok életében van ilyen. Karácsony után már ismét jól éreztem magam a jégen. Zsinórban négy győztes meccsnél tartok.”

És 87%-os védési hatékonyságnál, meccsenkénti 3,46-os kapott gólos átlagnál. A Fargo ellen mindenki kettőzött erővel hajt, mivel az egyik legjobb klubról van szó. „Nagyon szeretnek nyerni” – jellemezte az egyesületet nevetve Slávik, utalva arra, hogy a Force-nál mindig alapelvárás a top 3-ban végezni. A 130 ezres, észak-dakotai városban szép számban járnak a meccseiekre a helyiek. 

„De azért alapvetően kevesebben jönnek ki a jégcsarnokokba, mint Kanadában tapasztaltam az egyes helyszíneken. Főleg a nagyvárosokban érezhető, hogy nagy a konkurencia, és inkább más sportágakat választanak az emberek” 

– jegyezte meg Slávik, hozzátéve, a Guelph-hez hasonlóan itt is családoknál laknak a légiósok.

Fargóban az U20-as szlovák válogatott stábjából is megnézték őt – ahogy arról mi is beszámoltunk, Slávik tavaly egy áprilisi felkészülési tornán debütált a korosztályos nemzeti csapatban. A folytatás és így egyúttal az U20-as vb-szereplés azonban elmaradt. 

„Amikor kiutaztak hozzánk, nem jól védtem. De azt is nagyjából tudtam, hogy a csapattársam, Lenďák és Samuel Urban fognak védeni a vb-n. Igazából örülök is neki, hogy nem kerültem be a keretbe, mert sokkal többet ért, hogy Fargóban belelendülhettem a játékba, mint ha ott ültem volna a lelátón harmadik számú kapusként” 

– magyarázta Slávik. 

A tornát ettől függetlenül végig követte: 

„Reális volt, hogy a szlovák csapat a negyeddöntőig jutott. Egy-két játékos hiányzott ahhoz, hogy a top 5-be odaférjenek. Gyengébben csak a kazahok ellen játszottak a srácok. Az USA megérdemelten lett világbajnok, Kanada nem állított össze túl jó csapatot, nem is értettem, miért maradtak ki sokan, akiket az OHL-ből ismerek. Az U20-as vb itt nem kapott akkora figyelmet, mint Szlovákiában szokott, de azért figyelték az eseményeket az emberek.”

Ahogy a junioroknál szokás, szerződése az idény végéig szól a Force-nál, így még nem tudja, merre visz majd az útja. 

„Az utolsó évem következik a junioroknál, így akár európai szereplés is szóba jöhet, de az USA-ban egyetemre is jelentkezhetek a hoki mellett. Meglátjuk, van még időm dönteni” 

– tette hozzá Slávik.