Ma is libabőrös, ha felidézi a szocsi sprintet

Az olimpiai bajnok sílövőt a szocsi játékokról, az aktuális állapotáról és a karácsonyról is faggatták az újságírók. Szocsiban megnyerte a 7,5 km-es sprintet, ezzel megvédte vancouveri címét. Utólag összehasonlítva melyik győzelem volt a nehezebb?A második. Az első arany sem született meg könnyen, de nagy meglepetés is volt. Négy év elteltével azonban még egyszer igazolni, hogy nem véletlenül lettem bajnok, ez sokkal nehezebb volt. Hosszú út és kemény felkészülés vezetett idáig. Nagyon meg kellett küzdenem érte. Ön az első női sílövő, aki egyéni számban megvédte olimpiai bajnoki címét. Mikor tudatosította, hogy ön a sportág királynője?Nem tudom, illik-e rám ez a kifejezés. Olyan sportoló vagyok, akinek kicsit jobban mennek a dolgok. De rengeteget tesz azért, hogy „jobban menjenek a dolgok”.Nagyon szeretem a munkámat. Mindig így magyarázom ezt a barátoknak, ismerősöknek, szurkolóknak is: ők is járnak munkába, és igyekeznek ott minél jobban teljesíteni. Számomra dupla öröm, hogy ezzel még másoknak is örömet szerezhetek. Természetesen néha csalódás is ér, de a sport épp attól szép, hogy egyszer fenn, másszor lenn. Milyen gyakran gondol vissza a szocsi játékokra?A győzelem pillanata mindig egyfajta extázis, egy érzelmi robbanás. Amikor később visszagondolsz rá, akkor már higgadtabban lehet értékelni a sikert, rájössz, hogy ez tényleg jó volt, jól végezted a munkád, türelmes voltál akkor is, amikor nem jöttek a sikerek, és tudtad, hogy el fog jönni az idő, amikor ez a rengeteg munka megtérül. Vissza szokta nézni a szocsi sprintet?Egyáltalán nem, minden emlék a fejemben van, szépen polcokra rendezgetve. Minden alkalommal, amikor felidézem az olimpiai győzelmemet, gyerekeknek vagy újságíróknak mesélek róla, úgy érzem, mintha újra átélnék mindent, ott lennék a pályán, versenyeznék, és mindig libabőrös leszek tőle. Szerintem Szocsiban csodálatos olimpiát rendeztek, a többi sportág képviselője is egyetért velem ebben. Hová sorolná a 2014-es évet a karrierjében?A sportolók nem úgy nézik az éveket, hogy ez jobb vagy rosszabb. Minden évben nagyon igyekszünk, és minden szezonban rengeteg intenzív érzelmet élünk át, akkor is, ha nyerünk és akkor is, ha veszítünk. Nyilván egy olimpiai győzelem óriási boldogság, azt lehetne mondani, hogy ez a legjobb év. De én az apróságoknak is tudok örülni. A 2014/15-ös Világkupa-sorozatban még nem állt rajthoz. Miért?A hivatalos választ fogom mondani, hogy már ne állítgassanak meg az utcán az emberek, az egyik úgy tudja, hogy sérült vagyok, valaki más meg azt gondolja, hogy vírusos fertőzést kaptam el… Jelenleg nem vagyok olyan egészségi állapotban, hogy a legmagasabb szinten versenyezzek. Januárban majd több információval is szolgálunk. Így is követi a versenyeket?Mi folyamatosan a biatlonban élünk, voltam edzőtáborban is, aztán elmentünk Hochfilzenbe. Persze más kívülről nézni a versenyt, azon gondolkodom közben, vajon én hol végeznék, mire lennék képes ebben a mezőnyben, de egyelőre nem tudnám tartani a lépést a legjobbakkal. Új tapasztalat ez számomra, hogy csak lassacskán, visszafogottan edzek, és nem adhatok bele mindent. A kisfia, Jeliszej azonban biztosan örül, hogy többet lehet az anyukájával.Ő is megkérdezte tőlem, miért nem vagyok ott a versenyen! Ahhoz van szokva, hogy azt nézi, ahogy versenyzek, nem ahhoz, hogy együtt nézzük a Vk-futamokat. De persze annak örül, hogy sokat vagyunk együtt. Testvére, Anton Sipulin nagyon jól kezdte a szezont, az eddigi nyolc versenyből négyen dobogóra állt, Östersundban második lett az üldözéses versenyben, majd a karácsony előtti utolsó Vk-állomáson, Pokljukában megnyerte a sprintet, második lett az üldözésesben, aztán győzött a tömegrajtos versenyben is.Nagyon örülök a sikereinek. Sajnos emiatt rendkívül elfoglalt is, de legalább SMS-ben kommunikálunk. Hogyan tölti a karácsonyi ünnepeket?Nálunk már hagyományosan két karácsony van: megtartjuk a szlovák és az orosz ünnepet is, hiszen a férjemmel és a kisfiammal Szlovákiában élünk, itt lakik az anyósom is, az én szüleim és testvéreim pedig Oroszországban élnek. Mennyire tette magáévá a szlovákiai hagyományokat?Olyan családból származom, ahol az a természetes, hogy ha egy másik országban találunk otthonra, akkor annak a hagyományait is tiszteletben tartjuk. Különösen Jeliszej miatt. Nálunk már jóval karácsony előtt kész volt a fa, amikor még talán a szlovákok nagy része sem díszítette fel! Több meglepetést is előre elkészítettem. Azt szeretném, hogy nálunk a karácsony érzelmekben gazdag ünnep legyen, ne csak formaság. Manapság a családok is a különféle közösségi hálókon át tartják a kapcsolatot, mert messze élnek egymástól, ezért számomra az ünnep lényege, hogy a hozzánk közel állók tényleg a közelünkben vannak, a szemükbe nézhetek, megfoghatom a kezüket. A karácsonyhoz persze a hó is hozzátartozik, és szerintem a kisfiam számára a havazás lenne a legszebb karácsonyi ajándék. S mit gondol a szlovákiai karácsonyi ételekről?Amikor idejöttem, először a barátaink hoztak kóstolóba káposztalevest, aztán fokozatosan én is próbálkoztam vele. Ugyanígy voltam a hagyományos karácsonyi süteményekkel is, már azokat is sütöm, persze egy kicsit a saját módszereim szerint. Mindig nagyon jó érzés, amikor Jeliszej beleszagol a levegőbe, és azt mondja: „Már megint karácsonyillat van!” A szülei mit szóltak hozzá, hogy nem csak az orosz hagyományok szerint ünnepel?Kicsit irigykednek, hogy nekünk milyen hosszú karácsonyunk van! Szlovák karácsony, újév, orosz karácsony – két hétig csak ünnepelünk, kell is sok ajándék! De nem mindig adatott meg nekünk, hogy az egész karácsonyi időszakban otthon legyünk, sokszor edzőtáborban voltam, vagy legalábbis edzettem ezekben a napokban is. Hol ünnepli a szilvesztert?Valahol külföldön, ahol síelni is tudok. Egyelőre nem tudom, hol leszünk. Idén megcseréltük az eddig bevett sorrendet, régen karácsonykor nem voltunk itthon, de az új év érkeztét itthon ünnepeltük, most fordítva lesz. Mit kíván a 2015-ös évre?A legfontosabb az egészség, mindenkinek ezt kívánom. Szeretném, ha az emberek nem az ajándékok miatt várnák a karácsonyi ünnepeket, hanem azért, mert együtt lehetnek a szeretteikkel, átélnék az együttlét varázsát. S mit kíván a szurkolóknak?A biatlonrajongóknak azt kívánom, hogy ne legyenek türelmetlenek, jönni fognak az eredmények. A szlovák lányok biztatóan mutatkoznak, szép sikereket érnek el. Annak is örülnék, ha új nevek tűnnének fel az Év sportolója-ankéton is, mert minden évben szinte ugyanazok a nevek forognak, kicsit hiányolom az új, feltörekvő tehetségeket.