Ma is elismerik az érdemeit

J. MÉSZÁROS KÁROLY

„Nem indultam nagy esélyesként, mert betöltöttem már a negyvenhat évet, s voltak fiatalabbak is a mezőnyben – idézi fel legnagyobb győzelmét a Dunasápújfalun élő nyugdíjas, aki külön elismerésben részesült a triatlon 25 éves múltját méltató emlékülésen. – Egy évvel korábban negyedik voltam az Eb-n, mégpedig a 45 éven felüli veteránok között. Pulawyban minden összejött, s főleg az játszott fontos szerepet, hogy jól futottam. Harmadikként értem az első depóba, utána jól is kerekeztem, és a második helyről kezdtem az újabb futást. Mindössze a négyszeres-ötszörös világbajnok cseh versenyző volt előttem, mögöttem meg a lengyel Európa-bajnok igyekezett. A depóban mindkét alkalommal a leggyorsabban sikerült átöltöznöm. Kétszer is félperces előnyt szereztem, ami döntő volt a végelszámolásnál, mert háromnegyed perccel előztem meg a célban a mögöttem érkezőt. Ezzel mindenkit megleptem.”

Hat aranyszám

Múčka József negyvenévesen kezdett duatlonozni, előtte atléta volt, a pozsonyi Slovan versenyzője, majd két évig érsekújvári színekben is indult. Ötszörös csehszlovák bajnok hosszútávfutásban. Ifiként 1968-ban 5:40 perces csehszlovák csúcscsal nyerte a 2 km-t, ugyanebben az évben csapatbajnoki címet is szerzett. „Már előtte is csúcstartó voltam, s így én lettem a szám legnagyobb esélyese. Máig ezt tartom legnagyobb eredményemnek – kalandozik vissza atlétamúltjába. – Egy évvel később az idősebb ifik között az egyik napon 1500 m-en második voltam, másnap meg megnyertem a 3 km-t, 8:40 perces új szlovák csúccsal. A következő évben csak második lettem 1500 m-en, de újabb esztendő elteltével a juniorok között indultam 5 km-en. Én voltam a legfiatalabb. Lassú iramot futottunk, s az utolsó százötven méteren rákapcsoltam, és megnyertem. Pedig olyanok is akadtak a mezőnyben, akik fél perccel jobb időeredménnyel érkeztek.” Utána huszonegy évvel később lett újra csehszlovák bajnok: ismét 5 km-en, de ezúttal a veteránok között. Közben egyszer volt szlovák bajnok: 1983-ban mezei futásban győzött, érsekújvári versenyzőként. Fedett pályán, a csehszlovák bajnokságon 3 km-en kétszer került dobogóra egy második és egy harmadik helyével.

Triatlonban nem indult

Hogyan lett belőle duatlonversenyző? „Az atlétika már nem tetszett nekem, nagyon kemény munka, korlátozott az evés és a folyadékfogyasztás. Nyolcvanháromig versenyeztem igazolt futóként, utána már csak kedvtelésből indultam egy-egy viadalon – sorolja a sportágváltás indokait, előzményeit. – Duatlonban futás után felülök a kerékpárra, bekapok valamit, és folyadékot is ihatok. Ez jobban tetszett, s gondoltam, kipróbálom. Mindjárt az első versenyen nyertem, és utána korosztályomban hat évig nem tudott senki megelőzni a szlovák bajnokságon. S mivel többfajta versenyt is rendeztek, ezalatt kilencszer lettem bajnok. Negyvenhét évesen kaptam ki először.”

Megpróbálta a triatlont is? – kérdeztem a veterán versenyzőt, aki újabban csak a kerékpározásnak hódol. „Az öreg róka már nem tanul meg úszni – válaszolja. – Ha nem vagyok az elsők között, akkor nem fogok hozzá. Először végiggondolom, van-e értelme csinálni valamit. Próbálkoztam nyári biatlonnal is, elkerültem a szlovák bajnokságra, de baj volt a lövészettel, ezért inkább nem folytattam. Amiben az első két-három verseny nem sikerült, azt abbahagytam.”

Volt magyar bajnok is

Egyszer csak eszébe jut egy újabb sporttörténeti tény: 1992-ben Nyitrán duatlonban megnyerte az első és egyben utolsó csehszlovák bajnokságot. „De voltam egyszer magyar bajnok is korosztályomban. 1995-ben Trencsénteplicen szombaton szlovák, vasárnap Tatán magyar bajnoki aranyat szereztem. Voltam egyszer a duatlon vb-n is. Nagyon jó formában mentem St. Vendelbe, de hirtelen lehűlt a levegő, légcsőgyulladást kaptam, és csak 14. lettem” – ragad ki egy újabb érdekességet sportolói pályafutásából.

Nem gondolta, hogy színpadra szólítják a huszonöt éves szlovákiai triatlonsport ünnepségén. „Ilyenre nem számítottam. Nagyon örülök, hogy meghívtak. Meg annak is, hogy a kezdetek, a siralmas állapotok után ezt is megéltem – tesz még egy kitérőt a múltba. – Sokat megtanultam a duatlonban. Előtte hosszútávfutó voltam, jártam maratonira is, de nem volt annyi információm a világból arról, hogyan kell frissíteni a szervezetet versenyzés közben. Ez később jött. Most nyugdíjas vagyok. Mindennap biciklizem, imádom a hosszú utakat a nyeregben. Versenyekre már nem járok.”