Ligetvári Patrik már az Eb előtt érezte, hogy jók lesznek

A csehek ellen tartották az Európa-bajnokság főpróbáját. Érezhető volt akkor az öltöző levegőjében, hogy ennyire nagy eredmény születhet Németországban?

Persze, abszolút. Amikor kiálltunk a csehek elleni mérkőzésre, tudtuk, hogy mi az, amit meg akarunk mutatni. Az már egy olyan meccs volt, amiből tudtuk, hogy ránk és a csehekre is készülni fognak az ellenfelek. Ezért nem játszottunk túl sok variációt a készletünkből. Az volt a lényeg, hogy ugyan játékba lendüljünk, de ne mutassunk meg túl sok mindent magunkból. De én már éreztem, hogy nagy potenciál van a csapatban.

Kiegyenlített csoportba kerültek az Eb-n, de utólag azt is mondthatnánk, volt két felhozó meccs az izlandiak elleni gála előtt.

(Nevet) Hát igazából egyik mérkőzésen sem mi voltunk az esélyesek. Bárkivel beszéltem, barátokkal, ismerősökkel és összességében a közvélemény is azt mondta, hogy oda kell figyelnünk, nehogy nagyon kikapjunk. Mi szívvel-lélekkel beleálltunk ezekbe az összecsapásokba, és mindent megtettünk, hogy győzelemmel jöjjünk le a pályáról.

Az izlandiak szövetségi kapitánya már többször elmondta, hogy ideje lenne elkerülniük a magyar válogatottat. Az önök oldaláról milyen a hozzáállás az északi ellenfélhez?

Őszintén megmondom, mi is nagyon szívesen elkerülnénk már őket. Bár a legutóbbi két alkalommal, most és a tavalyi vb-n is sikerült ellenük nyernünk, de a világ legjobban cselezői játékosai közül többen is náluk vannak. Ha megnézzük, Bundesliga-gólkirályok, Bajnokok Ligája-MVP-k vannak az izlandi válogatottban. Ők egy olyan csapat, amelyet mindenki szívesen elkerülne, így mi is.

Ahogy említette, a felkészülésben igyekeztek nem minden figurájukat megmutatni. Erre még a csoportmérkőzések során is tudtak figyelni, hogy a középdöntőben legyen mit előhúzni a tarsolyukból?

Ott már inkább a szakmai stáb figyelt a részletekre. A csoportmeccseken mi a pályán mindent megpróbáltunk, de az edzők fejében még biztosan maradt egy-két dolog, amit elő lehetett venni. Sőt, még akár akkor is, ha bejutottunk volna a legjobb négy közé, de ez sajnos nem sikerült. De nem arról van szó, hogy tartalékoltunk, mindent kiadtunk magunkból a legjobb eredmények érdekében.

Az Ausztria elleni egy rosszul sikerült meccs volt. A védelem egyik oszlopaként ön is abban látta a hibát, hogy a 7 a 6 elleni osztrák támadójátékra nem sikerült megfelelően reagálni?

Szerintem az volt a probléma, hogy ők teljesen más játékelemekkel játszanak, mint az összes többi csapat az Európa-bajnokságon. Egész végig a 7 a 6 elleni játékra fókuszáltak, amit mi is tudtunk. Saját tapasztalatból tudom mondani, hogy amikor készülünk egy Bajnokok Ligája-mérkőzésre, akkor az első két edzésen nehezebben szokott menni, mikor ezt vagy az ehhez hasonló elemeket gyakoroljuk. Összeszokottság és sok gyakorlás kell ahhoz, hogy ezt jól ki lehessen védekezni. Nekünk erre nem volt időnk. Az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy őket kapjuk, utána utaztunk, este fél nyolckor volt edzésünk, tízkor értünk vissza a hotelbe vacsorázni. Ennyi időnk volt felkészülni arra a meccsre. Mentálisan megpróbáltuk, de nem úgy jött ki, ahogy akartuk. Ha nem az első meccset játsszuk velük, akkor biztosan nem ez lett volna a végeredmény.

Valóban nagyon sűrű volt a program, sorra jöttek a mérkőzések, közben utazni is kellett, de a regenerációra, edzésre, felkészülésre is meg kellett találni az időt. Mennyire nehéz tartani a tempót ebben a bő két hétben?

Nagyon erőltetett menet volt, főleg mikor este játszottuk a mérkőzéseket. Amikor szabad nap volt, akkor ugyan úgy edzettünk és kettő videóelemzés is volt, azzal már elment 4-5 óra. Az esetleges utazásokról nem is beszélve. De a mérkőzésnapon is volt edzés és videózás délelőtt, hiszen nem lehetünk egész nap a szobában. Szóval minden a felkészülésről és a regenerációról szólt, de persze ez minden csapatnak hasonló volt.

Az egyik legsokkolóbb nap volt, mikor kiderült, hogy Palasics Kristófot meg kellett műteni és Máthé Dominikra sem számíthat tovább a csapat. Hogy fogadták ezt önök?

Mikor este lefeküdtünk, még nem volt semmi gond, reggel pedig már adott volt a probléma. Egyik pillanatról a másikra jöttek a rossz hírek. Szerencse, hogy Kristófnak már jó az állapota és remélem, hogy Dominiknak is folyamatosan javul a térde. Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy azok után is össze tudtunk tartani, hogy két ilyen fontos ember is kidőlt.

A szlovének elleni helyosztón két fáradt csapatot láthattunk. Volt valami taktikai nüansz, ami az önök javára döntött, vagy az említett összetartás lehetett a siker kulcsa?

Szerintem az egyik nyilván az volt, hogy ennyire együtt tudtunk maradni és küzdeni egymásért. A másik viszont az, hogy a méregfogukat ki tudtuk húzni, ami az egy az egy elleni párharcok megfogása volt. Valamint az emberelőnyös játékukat is meg tudtuk állítani, hogy minél kevesebb gólt lőjenek belőle, ez nagyon bejött. Annak ellenére, hogy nem sikerült sokszor vezetnünk a mérkőzésen, így lehet úgy tűnt, hogy ez nem annyira működik, a végére minden összeért.

Az utolsó perceket vissza tudja idézni? Mi az, ami a leginkább megmaradt önben?

Emlékszem, hogy volt egy kiállításunk, amikor még kettő volt közte, aztán talán két perc volt vissza, mikor már megfordítottuk az állást. De nagyon gyorsan történtek az események, az egyik pillanatról a másikra csak azt vettem észre, hogy mi vezetünk, de még van egy védekezésünk, amiből nem lőttek gólt és vége van a mérkőzésnek. Előzetesen tudtuk, hogy mennyire fontos ez a meccs, hiszen ha nyerünk, akkor azt fogják mondani, hogy ez egy történelmi siker és ez a magyar csapat érte el a legjobb eredményt az Európa-bajnokságok történetében. Mindenki nagyon motivált volt.

Imre Bence azt mondta, ő a németek elleni meccsre menne vissza, hiszen ott az első félidőben érezte, hogy meglehetne a siker. Ön melyikre mérkőzésre gondol vissza úgy, hogy ott leginkább benne volt a győzelem lehetősége?

Szerintem a németek és a franciák ellen is tudtunk volna nyerni, ha minden összejön, az osztrákokról pedig már beszéltünk is. A franciáknál minden játékos azért küzd, hogy bekerüljön az olimpiai keretbe, így az előzményektől függetlenül százszázalékosan komolyan vettek minket. Négy csapattársam is ott játszik, beszéltem velük és elmondták, hogy teljes mértékben összpontosítottak, hiszen mindenkinek az olimpia a célja és bizonyítani akar. De visszatérve a kérdésre, a németek ellen, amikor vezettünk kettővel vagy hárommal, volt két eladott labdánk, és ha ott tovább tudtuk volna vinni az előtte meglévő tendenciát, amikor védéseik sem voltak, akkor azt meg tudtuk volna nyerni.

Amikor a pályán elkezdődött az ünneplés, ha nem néztük, hogy nemzeti mezben vannak, úgy tűnt, mintha egy baráti társaság indulna együtt szórakozni. Valóban ilyen a kapcsolat önök között?

A pályán kívül jó az összhang köztünk, nagyon együtt van a csapat. Ha nincs edzés vagy mérkőzés, és végzünk például a vacsorával, még ott maradunk, beszélgetünk. Csapatosan eljárunk kávézni, a szabadidőnkben is többet beszélgetünk, jobban összekovácsolódott a társaság. Ez nagyon jó és előre tudja léptetni a csapatot is.

Szinte minden szakember a magyar védelmet emeli ki a siker alapjaként. Ezen csapatrész egyik legstabilabb pontjaként miben látja ennek a deffenzívának a legnagyobb erősségét?

Az egyik az, hogy a játékosaink egyre többet játszanak egyre magasabb szinten. A másik részét pedig Chema taktikai utasításai adják. Folyamatosan nézi a mérkőzéseinket, minden játékosról tudja, hogy kinek mi az erőssége, mi a gyenge pontja. Tudja, hogy melyik pillanatban kit kell becserélni, folyamatosan ezen dolgozik. Ezeket az információkat össze tudta illeszteni és így egy olyan védekezés jött létre, amit láthattunk.

A saját teljesítményével mennyire volt elégedett, akár a védekezést, akár a nem túl sok támadójátékot nézve?

Azt éreztem magamon, hogy észreveszem a hibáimat és tudom mi az, amiben még többet tudok nyújtani. Összességében félig elégedett vagyok, de félig nem. Persze bennem van, hogy támadásban is többet tudjak segíteni. Ezért gyakorlok minden nap, és a bajnokságban, valamint egy-két BL-meccsen Veszprémben Momir Ilics szívesen betesz támadni. Arra is készülök, és ha lehetőségem van, akkor élek vele, ha nincs, akkor ezt nem tudom megtenni.

Az olimpiai selejtezőkben hogyan látja a csapat esélyeit?

Szerintem a norvégok és a portugálok ellen sem mi leszünk az esélyesek, annak ellenére, hogy az Eb-n ötödikek lettünk. Ha megnézzük, hogy az elmúlt években hányszor tudtuk legyőzni ezt a két csapatot, nem sokat találunk. Portugália ellen a hazai rendezésű Európa-bajnokságon tudtunk győzni egy góllal, a norvégok ellen pedig nem is emlékszem, volt-e egyáltalán olyan, hogy én ott voltam és nyertünk. Szóval ez két olyan mérkőzés, amely nagyon magas szintűnek ígérkezik, de persze mindezek ellenére remélem, hogy tudunk nyerni. De ott van még Tunézia is, amelyik nagyon jó játékot mutatott Egyiptom ellen az Afrika-kupán. Azt a meccsüket pont láttam, hiszen szurkoltam az egyiptomi csapattársaimnak, illetve azt is tudjuk, hogy elég sok játékosuk van már Európában.

Rátérve a Veszprémre, mennyire nehéz most visszaállni a klubcsapat ritmusába?

Az első két hét nagyon nehéz ilyenkor, hiszen az elmúlt másfél hónapban a válogatottnál teljesen más játékosokkal voltunk, teljesen más rendszerben játszottunk. Most kaptunk néhány szabadnapot, így hála Istennek tudunk kicsit pihenni, de után készülünk egy nagyon kemény februárra, hiszen nagyon sok mérkőzésünk lesz ebben a hónapban.

A BL-ben is most fordulnak rá a legfontosabb időszakra. Melyik a csapat igazi arca, amelyik nyert Barcelonában vagy amelyik kikapott a Wisla Plock otthonában?

Az amelyik nyert Barcelonában és Magdeburgban. Nem tudom pontosan az utolsó két vereség okát. Próbáltam is elfelejteni, hiszen az már tavaly volt (nevet). Nem úgy jött ki a lépés senkinek közülünk, ahogy kellett volna, ha megnézzük a játékosaink teljesítményét az Európa-bajnokságon, akkor sem az ottani forma tükröződött vissza. Remélem, a két legrosszabb meccset ezzel letudtuk a szezonban, és sikerül most már mindig jól játszani.

Melyek azok a helyezések, amelyekkel elégedett lesz majd a szezon végén?

Személyes célom volt, amit még az Európa-bajnokság előtt is elmondtam, hogy kétszer szeretnék Kölnbe menni idén. Abból az egyik már sikerült, de szeretném, hogy a Bajnokok Ligájában is bejussunk a Final Fourba, hiszen ez minden játékos álma és ezért dolgozunk egész évben. Emellett pedig nagyon remélem, hogy a bajnokságot és a Magyar Kupát is megnyerjük, ami címvédőként biztosan sokkal nehezebb lesz.