Lelkesedés van, pénz nincs

A tizenkilenc éves somorjai Mezei László Szlovákia egyik legnagyobb vívótehetsége. Az ötszörös országos junior bajnokkal a Pozsonyban rendezett Világ Kupa után beszélgettünk.

Hogy érzed, teljesítetted az elvárásokat?

Szerintem igen. A cél a tizenhat közé jutás volt, s nekem sikerült tizenharmadikként zárnom. Úgy érzem, egyre jobb formába lendülök és ez jó jel, az idény nagy része még előttünk van.

Ez az utolsó éved a juniorok között. Mire számítasz?

Szeretnék előbbre lépni a világranglistán, jelenleg a tizenkilencedik vagyok, de úgy érzem, ha jó évem lesz, bejuthatok a tizenötbe. Ehhez az kell, hogy megfelelően szerepeljek a novemberi Európa-bajnokságon, tavasszal pedig a világbajnokságon, ahol szeeretnék kilencedik lenni, mint tavaly voltam.

Nemrég fejezted be a szakközépiskolát. Ez mennyire változtatta meg az életedet?

Nem sokban, sikerült olyan munkát találnom, amely mellet délután is edzhetek.

Jövőre már a felnőttek között kellene érvényesülnöd. Milyenek az esélyeid?

Nem valami rózsásak. Óriási szakadék tátong a két kategória között. Úgy érzem, Szlovákiában még sokáig nem lehet olyan magas szinten vívni, hogy a nemzetközi versenyeken is harcba tudjunk szállni az előkelőbb helyezésekért. Ez nálunk a legtöbb sportágban így van. Junior és kadett szinten még képesek vagyunk tartani a lépést a jobb anyagi helyzetben levő országok versenyzőivel, de később már lehetetlen. Somorján is sok tehetség veszett el.

Csak a pénzben látod a megoldás kulcsát?

Igen. A lelkesedéssel nincs baj, talán a szakmai tudással sem. Viszont amíg a juniorok világversenyeinek nagy részét Európában rendezik, a felnőtteké nagy részét Amerikában és Ázsiában. Ahhoz, hogy oda eljussunk, sok pénz szükséges. Többet kellene edzőtáborozni, tréningezni, de munka mellett ez lehetetlen. Úgy érzem, ezt az évet még keményen végigdolgozom, de jövőre valószínűleg abbahagyom.

Nem gondoltál arra, hogy külföldre igazolj?

A vívás nem olyan, mint a foci, itt nem röpködnek körülöttünk nagy pénzek, és az egészségemet sem szeretném tönkretenni. Az ízületeim már így is elég rossz állapotban vannak. A vívás nagyon egyoldalú sport, az embernek csak az egyik fele van megterhelve. Hiába edzünk a másik oldalra is, nem sokat segít. Edzősködni meg nem akarok, nem érzek magamban elegendő elhivatottságot, így hát valószínű, csak szurkolóként figyelem majd a sportágat.