Kupagyőztes a ZTE és Mocsi Attila

A ZTE kezdőjében ott volt a lakszakállasi Mocsi Attila, aki korábban Szombathelyen a Budafok jelenlegi edzője, Mátyus János keze alatt pallérozódott. A tréner a meccs előtti sajtótájékoztatón elmondta, ha egy játékost kivehetne az ellenféltől, akkor Mocsi lenne az. Az egykori 34-szeres válogatott játékos hozzátette, hogy a védő 18 évesen került hozzá a Haladásnál, és nagyon büszke rá, hogy jelenleg már a válogatott keretének is a tagja.

A zalaegerszegiek a meccs előtt egy hatalmas ZTE feliratot írtak ki élőképükkel, amely alatt „A városért, címerért, a kék-fehér színekért!” mondat szerepelt. A túloldalon a kisebb létszámú, de meglepően hangos budafoki tábor az „Írjuk tovább a történelmet!” felirattal üzent a játékosoknak. Jó hangulatban a Himnusz eléneklése után vette kezdetét a finálé. „Nyilván felvidéki magyarként nagyon jó érzés hallgatni itt a Himnuszt. Válogatott- meccs előtt már háromszor is átéltem ezt, de most kezdőjátékos, mondhatni főszereplő voltam, így ez teljesen más volt” – emlékezett vissza a kezdés előtti pillanatokra lapunk kérdésére Mocsi Attila, aki a 19. percben vált igazán főszereplővé. Ekkor jegyezhettük fel az első komolyabb kidolgozott helyzet, a budafokiak a jobb oldalon indultak meg. Beke Péter beadásába Kálnoki Kis Dávid ért bele szerencsétlenül a kapu felé sodorva azt, a labda a kapufáról Horváth Olivér elé került, akinek lövésébe Beke ért bele és végül a 22 éves lakszakállasi futballista mentett a gólvonal előtt.

Az első félidőt bár az egerszegiek kezdték jobban, de a Budafoknak akadtak nagyobb helyzetei. A másod- osztályú csapat terve az volt, hogy mielőbb megakassza az ellenfele támadásait, majd gyors kontrákat vezessen. Ez az első bő 10 percet leszámítva sikerült is, és a játék képe alapján vezethettek is volna.

A 2. félidő legizgalmasabb pillanatai a budafoki szurkolótáborban zajlottak. Miután begyújtottak egy füstbombát, a rendezők nagy erőkkel vonultak fel és egy kisebb lökdösődés is kialakult köztük és a drukkerek között. Eközben a zalaegerszegi táborban 8-10 pirotechnikai eszköz is elfüstölt minden retorzió nélkül. Az első nagy zalaegerszegi helyzet a 86. percben jött el, leszámítva Tajti Mátyás meccs eleji távoli lövését, Németh Dániel lépett ki a budafoki védők között, de utolérték, így ziccerben nem jutott lövésig. „Nem találtuk az elején a ritmust, talán arra gondoltunk, hogy elég, ha csak kivisszük a mezünket a pályára egy NB II-es csapat ellen. De a Budafok egy nagyon szervezett csapat, egy jó edzővel, aki nagyon jól összerakta őket. A második félidőben kezdett megmutatkozni a legnagyobb erősségünk, a fizikumunk. Igaz, nagy helyzeteket nem tudtunk kialakítani, de már érződött a nyomás” – elemezte a meccs képét Mocsi.

A rendes játékidő nem hozott döntést, következett a kétszer 15 perces ráadás, aminek első részében egy kapu előtti kavarodásnál veszélyeztettek az egerszegiek, de ezt leszámítva nem sok minden történt. Már-már mindenki a büntetőpárbajra készült, amikor az egyre fáradtabbnak tűnő Budafok hibázott. A menteni próbáló Vaszicsku társába rúgta a labdát, ami így Németh Dániel elé került. A mindössze 19 éves támadó szinte az alapvonaltól lőtte el a labdát, amely Gundel-Takács keze mellett a hálóba vágódott. A végére jött a csattanó, amikor a 122. percben a 21 éves Szalay Szabolcs bombázott szabadrúgásból a budafoki kapuba. A labda a kapufáról vágódott a gólvonal mögé. „Szerencsére a végére megtört a jég és 2:0-s siker lett a vége. Nagyon bíztunk benne a végén, hogy jönni fog már a gól, de még akkor sem éreztem, hogy bármelyik pillanatban benne van ez a levegőben. A tizenegyespárbaj már lutri, bárki kijöhet belőle győztesen. Szerettük volna ezért előbb eldönteni, szerencsére sikerült – nyilatkozta a végjátékról a 22 éves Mocsi, aki természetesen a szurkolókról sem feledkezett meg. – Nagyon szépen meg szeretném most is köszönni a szurkolóinknak. Rengeten voltak, buzdítottak minket, talán ők segítették be az első gólt a hálóba. A második pedig egy parádés szabadrúgás volt, ezt ők is megérdemelték, mint ahogy megérdemlik ezt a sikert, a kupagyőzelmet is.”

A Zalaegerszeg története során először nyerte meg a Magyar Kupát és a Győr, a Székesfehérvár és a Debrecen után a negyedik vidéki klub lett, amely nyert már bajnokságot és kupát is.

A még mindig fiatal Mocsi Attila hosszú utat járt be a sikerig, már kilencévesen napi szinten Győrbe járt edzésekre, hogy aztán másfél évvel később beköltözzön az ETO utánpótlásának kollégiumába. Innen Székesfehérváron, Budaörsön és Szombathelyen át jutott Zalaegerszegre, ahonnan bekerült a válogatott keretébe, és ugyan a bemutatkozás még várat magára, de lehet a kupagyőzelem ehhez is hozzásegíti majd. Felvetésünkre, a felvidéki fiatalok számára példaként szolgálhat a szorgalma, így reagált: „Természetesen ez volt az álmom, amikor elkezdtem. Azt, hogy egészen idáig jutok, nem gondoltam volna, de napról napra nagyon sokat dolgoztam és mindig feljebb szerettem volna lépni. Úgy érzem, jó úton járok.”