Kőjankó – a megkövült óriás

Mesés vidéken járhat, aki rászánja magát az alig egyórás gyaloglásra a városközponttól, a hétvégi házak között, a Tormás városrészen keresztül, fel a Pokorágyi Dombokra, ahol, a megkövült óriás sziklája áll.

Rimaszombat

Homokkőből, a barlangszerűen kivésett bányaüregből kifejtett, jól megmunkálható anyagból épült és bővült évszázadokon át a Rima parti város, Rimaszombat.

Geológiai különlegesség

A Kőjankó, ez a látványos természeti képződmény, a Pokorágyi Dombság része egy 520 méter tengerszint feletti magasságban lévő, a víz és a szél hatására preparálódott andezitdarab, amely sokkal keményebb és ellenállóbb, mint a talpazatát képező törmelékes kőzet. A keményebb anyagú fej évezredek óra védi, takarja az alatta lévő puhább követ, az eltérő keménységű kőzetek más-más módon és gyorsasággal kopnak, így alakulhatott ki a különleges forma, amely a Rima-medencében egyedülálló. Az itt talált, kőlappal fedett, bronzkori urnás sírokat már a 19. század elején felfedezték és kutatták, Reuss Sámuel 1813-ban ásott ki belőlük többet, Kollár Sámuel pedig 1822-es, Rimaszombatot részletesen leíró monográfiájában a keltáknak tulajdonított, különleges ezüstpénzek előfordulásáról írt. A helyet az elmúlt fél évszázadban nem kutatták, a bő két évszázados kőbányászat miatt valószínűleg már nem is lenne egyszerű feltárni az eredeti állapotot. Szerencsére a bányászat a 20. század első harmadában lezajlott nagy városépítkezés után leállt, majd a természet visszahódította ezt a területet. A bányaüregek azonban megmaradtak, és bennük pontosan nyomon követhető a Pokorágyi Dombok geológiai fejlődése, a mintegy 15 millió évvel ezelőtt kezdődött folyamat, amely lényegében az utolsó vulkáni tevékenységgel ért véget, bő kétmillió évvel ezelőtt. Több helyen például hosszú üregek jöttek létre a vulkáni tevékenység által elpusztított fák ágai helyén, gyakori lelet a homokkőbe préselődött ág, rügy, falevél, ami izgalmas lehet a fosszíliák iránt érdeklődőknek. A bányákból az aktív kitermelés idején azt a vulkáni hamutól megkeményedett homokkövet fejtették ki, amely aránylag jól faragható, de viszonylag könnyű, ám egy hátránya van: mivel kiváló a nedvszívó képessége, az ebből épített falak hajlamosak a nedvesedésre és a mállásra, könnyen ledobják a vakolatot, ahogy azt sok helyen látni is lehet a városban. Hogy a Pokorágyi Dombok környéke évszázadok óta Rimaszombat építőanyagaként szolgált, arról a Fő téren feltárt templomalapok és a temető védőfalának anyaga is tanúskodik. Ez ugyan még nem hasított, fejtett építőanyag, hanem a Pokorágyi Dombok alatti réteken sok helyen kibukkanó, hol egészen nagy, olykor óriási méretű, hol meg szinte csak öklömnyi andezit tartalmú gömbölyű kő. A bő húsz évvel ezelőtti térfelújítást végzők javára legyen mondva, a pótlásokhoz, kiegészítésekhez is ezt az anyagot igyekeztek használni.

Tarka élővilág

Miután a vulkanikus tevékenység abbamaradt, elkezdődött az erózió. A víz mindig utat talál magának, kimosta a lágyabb kőzetet, völgyeket, süppedéseket alakítva ki a terepen. Az évezredek alatt a talaj szerkezetének változása, a csapadék és a növényvilág együttes erővel különleges élőhelyet, mocsaras tavacskákat alakítottak ki. Benne vízinövények társulását. Kevesen tudják, hogy az úgynevezett Pokorágyi suvadásos tavak élővilágát egy kicsinyke húsevő növény is tarkítja, a kereklevelű harmatfű. A tavak és a Kőjankó vidéke ma legelő, kaszáló és erdő. Az egyik legszebb kirándulóhely Rimaszombat környékén.