A kormány oroszbarát külpolitikáján akar erősödni az ellenzék

Az ellenzék stratégiája részben érthető: míg a kormány- és ellenzéki szimpatizánsok száma nagyjából kiegyenlített, az ország lakosságának többsége nyugatpárti külpolitikát szeretne. A Globsec tavalyi felmérése szerint a NATO-tagság támogatottsága a szlovák lakosság körében 58-ról 69 százalékra emelkedett, az uniós tagságot pedig 72 százalék támogatja a 2023-ban mért 64 helyett. 

Az Eurobarometer adatai szerint tavaly a lakosság 48 százalékának volt pozitív véleménye az Európai Unióról, de csak 17 százalék látja negatív színben az együttműködést.

 A megnövekedett érdeklődést az európai ügyek iránt bizonyos mértékben az uniós választási részvételi mutatók is alátámasztják. Míg 2019-ben mindössze a választópolgárok 22 százaléka szavazott az EP-választáson, ez az arány tavaly 34 százalékra emelkedett. Az európai témák tehát viszonylag népszerűnek számítanak már a belpolitikában is.

Írott unióbarátság

Elsőre meglehetősen furcsának tűnhet, hogy az Európához tartozásról szóló kérdés került a tüntetések középpontjába. Már csak azért is, mert bár Robert Ficót már a 2023-as idő előtti választás előtt is vádolták azzal, hogy kivezetné az országot az Unióból, egyetlen hivatalos dokumentum sem támasztja alá ezt a feltételezést. Sőt, kezdetben úgy tűnt, mintha a Smer-Hlas-SNS koalíció még túl is biztosítaná magát, elkerülve a félreértéseket. 

A három párt koalíciós szerződésének bevezetőjében szerepel, hogy garantálják Szlovákia tagságát az Európai Unióban és a NATO-ban, ezt az elköteleződést szóban megerősítette a kormány több tisztviselője is.

A Robert Fico, Peter Pellegrini és parlamenti alelnökhelyettesként Peter Žiga által jegyzett külpolitikai memorandum 2024 szeptemberéből szintén meglehetősen világosan fogalmaz a tagság kérdésében. A dokumentum leszögezi, Szlovákiának „megkérdőjelezhetetlen” a tagsága az Európai Unióban és a NATO-ban. Ugyanez a memorandum arról ír, Szlovákia megbízható tagja a nyugati szervezeteknek és tisztában van azokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, amelyek a tagságából adódnak. Tény, hogy Robert Fico januárban ezt a memorandumot már szerette volna megnyitni és néhány ponton átfogalmazni, azonban a terve Peter Pellegrini elutasító magatartása miatt meghiúsult. A Fico által javasolt változásokat részben ismerjük. A kormányfő szorgalmazta, hogy az ország külpolitikai irányultságát taglaló részeket egészítsék ki az Európai Unióra vonatkozó veszélyekkel és az ukrajnai helyzet értékelésével.

Moszkvára tekintve

Bár a kormány hivatalos álláspontja tehát az Európai Unió és a NATO melletti elköteleződésen alapul, nem nehéz olyan lépéseket is találni, amelyek rámutatnak a látványos deklarációk mögötti kiskapukra.

A már említett, szeptemberben elfogadott memorandumban például hangsúlyos szerepet kap Szlovákia szuverenitása. A nyilatkozat szerint az ország önállóan alakítja a külpolitikáját, nem avatkozik bele más államok döntéseibe, és ugyanennek az autonómiának a tiszteletben tartását várja el a többi államtól is. 

Nyíltan megfogalmazásra kerül az, hogy Szlovákia külpolitikai orientációja „négy égtáj felé nyitott”. Mikor ezt az általános kifejezést Fico lépései tartalommal töltötték fel, megmutatkozott, hogy valójában az orosz és kínai nyitás deklarációjaként is értelmezhető a dokumentum.

A kormányfő a memorandum elfogadása után két hónappal, október és november fordulóján egy széleskörű, miniszterekből és vállalkozókból álló küldöttség kíséretében ellátogatott Kínába, amely az Európai Unió egyik legnagyobb gazdasági riválisa – néhány másiknak pedig a kétes szövetségese. A munkaúton több nyilatkozatot és megállapodást is elfogadtak, de új nagybefektetést nem jelentettek be. A látogatás ideje alatt Fico – megtörve az embargót – már hosszú nyilatkozatot adott egy orosz hírtelevíziónak, de a látványos moszkvai nyitást későbbre időzítették. Fico előbb megerősítette, hogy az idén első uniós kormányfőként részt vesz a győzelem napi ünnepségeken, majd az ukrán gázkrízis kapcsán decemberben még a karácsonyi ünnepek előtt Moszkvába látogatott, hogy Vlagyimir Putyinnal egyeztessen a szállítmányokról.

A kormányellenes tüntetők szemében a végső okot Andrej Danko parlamenti delegációjának januári moszkvai látogatása és azok következményei szolgáltatták. Danko a látogatáson nyíltan állást foglalt Oroszország mellett több szimbolikus téma, köztük az ukrán háború kapcsán is. 

A társaságában utazó Tibor Gašpar (Smer) az utat követően már Pozsonyban, egy vitaműsorban gondoskodott a felháborodásról. A politikus ugyanis kijelentette, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy Szlovákia egyszer kilép az Európai Unióból vagy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéből (NATO). 

Ugyan Gašpar az SaS javaslatára reagált, amely az EU- és NATO-tagság alkotmányos rögzítését szerette volna elérni és népszavazáshoz is kötötte volna a kilépést, a kár megtörtént: a kormány számára a következő napok a magyarázkodással teltek. A Hlas rögtön elhatárolódott a kilépés gondolatától és több kormánytisztviselő is elítélte a Smer-képviselő szavait. A legfontosabb, Robert Fico viszont külön utakon járt: a következő facebookra feltöltött videójában védelmébe vette Gašpart és kijelentette, hogy Szlovákiának valóban fel kell készülnie az Európai Uniót váró krízishelyzetekre.

Kármentés

A kormány lépései miatt új lendületet kapott a januárra beharangozott tüntetéshullám. A Gašpar-nyilatkozat után pár nappal a becslések szerint százezernél is több ellenszimpatizáns jelent meg az utcán, a szervezők központi témáját pedig Robert Fico lemondásának követelése mellett az uniós elköteleződés jelentette. Az ellenzék szintén központi témájának tartja az ország irányultságát, ami párosul Fico bírálatával.

A kármentés szükségességét a kormányhoz közeli szereplők is látják. Peter Pellegrini államfő egy kerekasztal-tárgyalásra hívta a három kormánypárt, valamint három parlamenti ellenzéki párt elnökét az ország külpolitikai irányvonaláról. A Szlovákia mozgalmat kihagyták a résztvevők közül, bár Igor Matovič közölte, nem is mennének el az egyeztetésre. Pellegrini állítja, közös nevezőre lehet jutni a főbb pontok kapcsán, de ez lehet, hogy inkább akadálya az egyeztetéseknek.

A meghívott koalíciós pártok mellett a KDH, a PS és az SaS sem foglalt még állást a kérdésben. A pártok tarthatnak attól, hogy csak veszítenek a találkozóval: Robert Fico a megbeszélést pont úgy kihasználhatja a saját, alternatív üzeneteinek a közvetítésére, mint tette azt a leváltásra meghirdetett rendkívüli parlamenti üléssel. Ráadául, mint azt korábban kifejtettük, az ellenzék európapárti követelései gyakorlatilag megegyeznek a kormány hivatalos célkitűzéseivel.